Úgy tûnik, kommunikációs stratégiát kell váltania a hosszúszárnyú bálnának. Olyannyira eluralkodott ugyanis a lárma az óceánokban, hogy a tengeri óriások nem hallják egymás énekét. Marad számukra a mutogatás.
A tengereket a hadihajók szonárjai, hajómotorok és az kõolajkeresésnél használt eszközök okozta hanghullámok lengik be manapság. A hangzavar a tengeri emlõsök kárára válik, hiszen a bálnák és delfinek hang alapján tájékozódnak és vadásznak. Amennyiben tájékozódásuk zavart szenved, könnyen partra vetõdhetnek.
A hosszúszárnyú bálna legendás éneke a fajtársakkal való kommunikációt szolgálja. Ausztrál kutatók most érdekes felfedezésre tettek szert Ausztrália keleti partjainál - amennyiben nem hallják egymás "szavát", a bálnák inkább uszonyaik segítségével társalognak.
A szélerõsséggel fokozódó természetes zajok hatására a hatalmas állatok egyre kevésbé szólaltak meg csodás hangjukon, ehelyett kibukkantak a felszínen, és farok- illetve mellúszóikkal csapkodtak - számolt be a felfedezésrõl Rebecca Dunlop.
Beszédszerû hangjeleikkel a hosszúszárnyú bálnák információk széles skáláját képesek közölni egymással, amely azonban veszendõbe mehet a hangos környezetben - magyarázták a kutatók. További kutatásokra lesz szükség annak pontos kiderítésére, hogyan reagálnak a bálnák az ember által elõidézett zajra.
