Az elefántok lábai a négykerék-meghajtású terepjárókhoz hasonló elven viszik elõre a világ legnagyobb szárazföldi emlõseit - derül ki egy brit kutatási eredményébõl.
A brit állatorvosi egyetem (Royal Veterinary College. RVC) londoni kutatóinak vizsgálata szerint az elefántok lábai a négykerékmeghajtású jármûvekhez hasonlóan külön-külön biztosítják az állat haladásához szükséges erõt.
Ez viszont teljesen egyedi megoldásnak számít a többi négylábú állathoz képest, amelyek a hátsókerék-meghajtású jármûvekhez hasonlóan a hátsó lábaikat a gyorsításra a mellsõ lábaikat pedig a fékezésre használják.
"A kutatók eddig úgy vélték, hogy minden négylábú állatra igaz a lábak közötti munkaelosztás, azaz a mellsõ lábaknak nagyobb szerepe van a lassításban, a hátsó lábaknak pedig a gyorsításban" - mondta John Hutchinson, a kutatás vezetõje, hozzátéve, hogy ez a megállapítás azonban nem mondható el az elefántokról.
Az elefántok lábai kevésbé ruganyosak, és ez különösen a nagyobb sebességû futásnál érezteti hatását. Ezért van az, hogy az elefántok mozgása a többi emlõshöz képest lomhább, mert a normál gyalogláshoz képest a futás 50 százalékkal több energiát emészt fel.
Az elõrehaladáshoz szükséges legkisebb erõ kifejtése érdekében az elefántok szinkronban tartják lábaik függõleges irányú mozgását, a lábak vízszentes irányú ellentétes mozgása azonban jelentõs energiabefektetésbe kerül.
A kutatók az állatok mozgását hat fiatal ázsiai elefánton vizsgálták fejlett háromdimenziós technológiával. A lábak mozgási pontjait fényvisszaverõ pontokkal jelölték, miközben az elefántokat különbözõ sebességgel nyomásérzékelõs padlón vezették át.
Embertelen körülmények között találtak az állatvédõk csaknem 40 kutyát egy Dabas melletti tanyán. Az állatokat hetek óta bezárva tartották egy házban. A kutyák többsége napok óta nem evett, és saját ürülékükben mászkáltak az épületben. Az állatvédõk az összes ebet elszállították a teleprõl. A ház tulajdonosát – akitõl már többször is koboztak el kutyákat – egyelõre nem találják.
A nápolyi masztiff erõteljes, izmos kutya. Megjelenése egyszerre rusztikus és fenséges. Bõre laza, ez fõként a fején feltûnõ. Oldala felhúzott, a széles, izmos far csak enyhén lejtõs. Azokban az országokban, ahol ez megengedett, erõs farkát a harmadjára kurtítják. Az igen izmos mellkasa széles és a könyökig vagy valamivel lejjebb ér. A váll izmos, hosszú és kissé lejtõs. A lábak izmosak és erõs csontúak. Farkaskarom nincs. A mancsok ovális alakúak, igen nagyok, zártak és íveltek, a hátsó mancsok valamivel kisebbek a mellsõknél.
