Sziámi macska

A Sziámi macska egy kedvelt macskafajta, amely a Távol-Keletrõl származik. Nevüket Sziámról, a mai Thaiföldrõl kapták. Az elsõ példányt Peter Simon Pallas német természettudós pillantotta meg elõször és írta le, 1794-es Kaszpi-tengeri expediciója során. A macskák az 1870-1880-as években kerültek Angliába. A történetírók szerint Sir Owen Gould brit nagykövet, aki V. Rama sziámi király mellett teljesített szolgálatot, figyelt fel rájuk elõször 1884-ben. Két csokoládészínû példányt Pho és Mia nevû cicákat, hazavitt Angliába, és az egyik macska leszármazottja az 1888-as londoni macskakiállításon a Crystal Palace-ban, elnyerte "A legszebb macska" címet. Különleges színeivel és alkatával nagy feltûnést keltett a 19. századi Angliában. A szakértõk sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat afrikai aranymacska leszármazottja. Tartásuk kezdetekben csak a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték õket és nagyon elkényeztették. Az elsõ fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be. Angol elnevezése siamese, német neve Siamkatze, franciául siamois-nak hívják.

A fajta különlegessége, hogy a kölykök teljesen fehéren jönnek a világra. A rájuk jellemzõ színek csak késõbb jelennek meg, elõször a füleiken, majd a pofán, farkon, lábakon, és a hímeknél a herezacskón. Ezt a tipusu mintázatot colorpointnak nevezzük. A nõstények 8-9 hónapos korukra, a kandúrok már 7 hónapos korukra nemileg éretté válnak.

Ék alakú koponyája van, az ékalak az orrtól a fülekig, egyenes vonalban vezet a fej mindkét oldalán. Orra hosszú és egyenes, homloka lapos. Profilja enyhén domború, kis hegyes orra van, jól fejlett álla az orrheggyel azonos vonalban. Élénk mélykék szemei vannak, amelyek egymástól távol ülnek és keleties vonásúak.

Erõteljes néha már kicsit agresszív a természete, sokat nyávog, hangos fajta. Szereti a kényeztetést a simogatást, szeret a figyelem középpontjában lenni. Intelligens, játékos, könnyen megtanítható a pórázon való sétáltatásra.