2024.03.29. - Auguszta

Veszettség tünetei egyes állatokon, és az embereken

A veszettség (rabies, lyssa) egy vírus okozta zoonotikus neuroinvazív fertõzõ betegség, ami agy- és gerincvelõgyulladást okoz emlõsökben. Veszettség ellen nem vakcinázott emberben nagyon ritka kivételtõl eltekintve halálos kimenetelû betegség. Az idegrendszeri tünetek kialakulása elõtt ún. poszt expozíciós sorozatoltással meggátolható a betegség kifejlõdése. Mindösszesen eddig 6 ismert esetben számoltak be arról, hogy az idegrendszeri tünetek kialakulása után a páciens túlélte a fertõzést.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

Kialakulása

A fertõzés leggyakoribb formájában a veszett állat harapás útján a sérült bõrfelületen keresztül a nyálával juttatja be a vírust a szervezetbe, nagyon ritkán figyeltek csak meg szájon át való (nyálkahártyán keresztüli) és légúti (pl. barlangászok a veszett denevérek apró váladékcseppjeinek belélegzésével) fertõzõdést. Számos transzplantációs fertõzésrõl is beszámoltak, mely közül talán a legérdekesebb 2005 februárjában Németországban történt. A 26 éves nõnemû donor 2004 decemberében hunyt el szívelégtelenségben, kokain és ecstasy fogyasztás következtében. A rutin transzplantációs tesztek között nem szerepel a veszettség fertõzöttségre való szûrés, valamint a kórelõzmény sem utalt bármi gyanúsra, ezért a szerveit így hat páciens megkapta. A recipiensek közül hárman megfertõzõdtek, kettõ közülük elhunyt. A másik három beteg szerencsére nem mutatta a betegség tüneteit. A mûtétekben közremûködõ kórházak dolgozóinak tömegét kellett veszettség ellen immunizálni. A vizsgálat során kiderült, hogy a 26 éves donor halála elõtt 2004 októberében Indiában, a világ veszettség szempontjából egyik legfertõzöttebb területén járt.

A vírus nyállal csak az agyvelõ fertõzõdését követõen ürül intermittáló (szakaszos) jelleggel. A lappangási idõt befolyásolja a harapás helye (központi idegrendszertõl való távolsága) és a megharapott testrész idegekkel való ellátottsága, mivel a vírus az idegpályákon halad (kb. 3 mm/óra sebességgel) a központi idegrendszer felé, illetve az idegsejtekben képes nagymértékben elszaporodni.

A lyssavírusok eredeti gazdaállatai a denevérek. A fertõzést a denevérek 80%-a túléli. A veszettség terjesztésében földrészenként más-más állatfajok játszanak döntõ szerepet. Magyarországon az évenkénti kötelezõ védõoltások bevezetésével az urbánus veszettségi forma (mely során a betegség fõ terjesztõi a kutyák és a macskák) megszûnt, míg az erdei veszettség (melyben a betegség fõ terjesztõja a vörösróka, illetve más vadon élõ húsevõ) a repülõgéprõl leszórt táplálékba rejtett orális veszettség vakcinák alkalmazásával jelentõsen visszaszorult.

A veszettség kórokozója az úgynevezett szûrhetõ mikroorganizmusok közé tartozik és az idegsejtekben jellemzõ sejtzárványoknak, a Negri-testeknek képzõdését idézi elõ. Veszett eb nyála már 3-8 nappal a betegség jellemzõ tüneteinek fellépése elõtt fertõzõ lehet. Veszett állat vére csak kivételesen fertõz; teje tartalmazhatja a vírust. Az agyvelõ fertõzõképessége, ha nedves állapotban levegõtõl és fénytõl megóvjuk, szobahõmérsékleten és nagy hidegben is hónapokon át megmarad, magasabb hõmérsékleten gyorsan megszûnik (45 °C-on 24 óra alatt, 50 °C-on 1 óra alatt). A rothadás is csak hetek múlva teszi tönkre. 70%-nál erõsebb alkohol és fertõtlenítõ szerek percek vagy órák alatt tönkreteszik.

Tünetek

Veszett kutya

A tünetek állatfajonként változatosak lehetnek, megkülönböztetünk dühöngõ és csendes veszettséget. A csendes veszettség során nem tapasztalható dühöngési szakasz, a bevezetõ stádium közvetlenül a bénulási szakaszba megy át. A fõbb tünetek elsõsorban az agyvelõi idegek bénulására és a limbikus rendszer zavarára(a központi idegrendszer magatartást szabályozó központja) vezethetõk vissza, de a fertõzésnél a központi idegrendszer egész állománya érintetté válik (agyödéma, perivasculáris sejtes infiltráció).

A veszettség fõbb tünetei: nyálzás (nyálcsorgás), lógó állkapocs, széjjeltérõ kancsalság (strabismus divergens), viselkedészavar (agresszió), kóborlási hajlam, emészthetetlen tárgyak (kõ, kavics, fadarab) lenyelése, majd nyelészavar, nagyon jellegzetes rekedtté váló hang (a hangszálakat ellátó ideg bénulása miatt), víziszony (hydrophobia, ugyanis a bénulások elõtt a nyelés, amelyet reflexszerûen már a víz látványa is kiválthat, görcsös fájdalmat okoz). A vadon élõ állatokra a szokatlan szelídség jellemzõ, de bármilyen ingerhatásra elõtörhet belõlük az agresszivitás.

A klinikai tünetek fajokként, sõt fajokon belül fajtánként, ezen belül még egyedenként is változhatnak, de a tipikus tünetek:

Kutyán:

A betegség „szabályos” formájában három szakaszt különböztethetünk meg: az elsõ, nagyjából 1/2-3 napig tartó idõszakban megváltozik az állat viselkedése, de néha csak annyira, hogy még a gazdájának is alig tûnik fel. Az élénk vérmérsékletû, játékos, örökmozgó kutya csendesebb, zárkózottabb, kedvetlenebb lesz, a kiegyensúlyozott, nyugodt kutya pedig nyugtalanabb, ingerlékenyebb, idegen személy vagy állat közelében támadóbb, a simogató kéz felé kap. A megszokott táplálékát visszautasítja, emészthetetlen, sõt undorkeltõ anyagokat viszont mohón felfal. Gyakori a fokozott nemi ingerlékenység és az, hogy a harapás, marás helyét nyalja, harapdálja, nemegyszer szinte szétmarcangolja az állat. Egy-egy kutyán már ebben a szakaszban is megfigyelhetõ a nyálfolyás, a nehézkes nyelés és a víziszony.

A második, nagyjából 1-2 napig tartó szakaszban növekszik a reflexingerlékenység, az állat sokkal nyugtalanabb, idegesebb, ez az idegesség a dühöngésig fokozódik. A kutya széttépi az útjába kerülõ tárgyakat, támad, ha láncon vagy pórázon van, attól mindenáron igyekszik megszabadulni, ha ketrecbe teszik, annak rácsait rohamszerûen harapdálja. Felismerhetõk a „tudatzavar” jelei, hiszen az állat olyan eszközökbe, tárgyakba is beleharap, melyek fájdalmat okoznak neki, máskor úgy tesz, mintha legyek után kapkodna.

Ha otthonról megszökik, céltalanul kóborol, naponta akár 40-50 km-t is megtesz, ilyenkor ugatás, morgás nélkül belemar az útjába kerülõ állatnak, az embert ellenben csak akkor veszélyezteti, ha ingerli az ilyen ebet. Ebben a szakaszban már mutatkoznak a különbözõ bénulások: a szemizmok bénulása kapcsán kancsalság, a garatizmok bénulása kapcsán nyelési nehézségek, késõbb a nyelés teljes megszûnése miatt a táplálék és az ivóvíz visszautasítása, a gégeizmok bénulása kapcsán az ugatás megváltozása, rekedt, majd „vonyító” hang, a nyelvizmok bénulása kapcsán bõséges nyálcsorgás.

A harmadik szakaszra már a teljes tompultság és a bénulások fokozódása a jellemzõ. A száj nyitott, az állkapocs lóg, a bénult nyelv elõesik, majd a bénulások átterjednek a törzs és a végtagok izmaira is, végül az állat teljes mozdulatlanságra ítélve a betegség 5-8., ritkábban a 12-15. napján lesoványodva, a lélegzõ-izmok bénulása miatt elpusztul.

A lakásban tartott, vagy idomított, kemény nevelésben részesült kutyák mintegy 15-20%-ában a második, „dühöngõ” szakasz kimarad, a tompult, kedvetlen állatokon csakhamar a bénulásos tünetek jelentkeznek és a betegség 4-5. napján elpusztulnak („csendes veszettség”).

Macskán:

A kutyáéhoz hasonló tünetek mellett legfeltûnõbb az, hogy az emberrel szemben igen támadó magatartást tanúsít, „fejre támad”, ugyanezt tesz a kutyákkal szemben is. Ez a kifejezetten dühöngõ veszettség az esetek többségében 2-4 nap alatt elhulláshoz vezet.

Rókán:

Az állat elveszíti közismert „ravaszságát”, óvatosságát, megszelídül, bemerészkedik a lakott helyekre, a forgalmas helyekre, utakra, engedi a megfogást, simogatást, félénk, mégsem menekül az embertõl. Váratlan hatásokra azonban ez a „csendes veszettség” dühöngésbe csaphat át. Rókán, de egyéb, vadon élõ húsevõkben is, bénulások csak ritkán jelentkeznek, ezek az állatok rejtekhelyükre elbújva pusztulnak el.

Egyéb vadon élõ húsevõkön

(nyest, borz, vadmacska, stb.):

Jellemzõ a támadó magatartás, ezért emberre-állatra egyaránt veszélyesek. Viszonylag gyakori azonban a „csendes veszettség” is, ilyenkor félénknek látszanak, mégsem menekülnek az ember elõl.

Szarvasmarhán:

Gyakori, hogy elõször emésztõszervi rendellenességek mutatkoznak (felfúvódás, hasmenés), az izgatottsági tünetek még enyhék, a gazdának inkább csak az állat viselkedésváltozása lesz „gyanús”, de elõfordulnak feltûnõ izgatottsági jelek is (pl. merev tekintet), melyek egészen a dühöngésig fokozódnak (fejrázás, toporzékolás, jászolba-ugrás, támadó hajlam). Elõfordul a rekedt, hosszantartó bõgés, a fokozott nemi ingerlékenység. Késõbb, néhány nap múlva megjelennek a bénulásos tünetek, az egyes izomcsoportok rángógörcsei, a nyelésinehézségek, a nyálfolyás. Az állat a fejét és a farkát is rendellenesen tartja, majd rendszerint felfúvódás mellett bekövetkezik a test hátulsó felének gyengesége, végül a teljes bénulás. A betegség az esetek többségében egy héten belül végez az állattal.

Értelemszerûen a legelõre alapozott húsmarhatartásnál kell fokozottabb mértékben számítani jelentkezésével, hiszen inkább itt van lehetõség a kutyák, rókák, vadon élõ húsevõk általi marásokra.

A növényevõ állatok, melyek húsevõk harapása útján fertõzõdnek, nem adják tovább a fertõzést.

Juhon , kecskén:

A juh a kevésbé fogékony emlõsökhöz tartozik. A beteg juhok ingerlékenyebbek lesznek, nemegyszer támadó magatartást tanúsítanak, párzási ösztönük felfokozott, még a vemhes anyák is ugrálják egymást és társaikat, több egyed felfúvódik, hasmenõs. Néhány nap múlva rendellenes fejtartásokat, merev tekintetet, egyes izmok rángógörcsét látjuk, gyakran hallunk rekedt bégetést, majd bénulásos jelenségek mutatkoznak, aminek elfekvés a vége. Legkésõbb két héten belül valamennyi beteg állat elpusztul. A beteg állatok egymást nem fertõzik.

Vadon élõ kérõdzõkön:

Jellemzõ, hogy feltûnõen barátságosak, nem menekülnek el az ember elõl, „panaszkodó” hangot adnak, a támadó magatartás ritkább, néha össze-vissza rohangálnak, gyakori a fának-ütközés miatti sérülés.

Sertésen:

A betegség feltûnõ izgalmi tünetekkel kezdõdik: nyugtalanul mozognak, ide-oda rohangálnak, a szokásosnál intenzívebben túrnak, nekimennek különbözõ tárgyaknak, falkában társaikra támadnak, sõt gondozójukat is megtámadhatják.

Röfögésük rekedt, majd hamarosan bénulásos tünetek mutatkoznak, ezek eredményeképpen megjelenik a nyálfolyás, állkapocs-bénulás, nehéz nyelés, végül a test izmainak bénulása után igen gyorsan, néha 24 órán belül, gyakrabban 1-3 nap alatt elpusztul az állat.

Lovon:

A betegség gyakran kezdõdik feltûnõ izgalmi jelenségekkel: az állat a marás helyét erõteljesen dörzsöli, harapdálja, patáival „kapál”, gyakran vizel, kólikás tünetei vannak, nem ritkák a görcsrohamok. Egyes lovak támadóvá válnak, mások „csendes veszettségben” szenvednek. A bénulások miatt gyakori a nyálfolyás, a rekedt nyerítés, a nehézkes, késõbb lehetetlen nyelés, majd következik a test hátulsó felének bénulása. Elhullás 2-7 nap alatt.

Baromfin:

Melegvérû állatok lévén a baromfik is megbetegedhetnek, de sokkal kevésbé érzékenyek a hepatitisz.hu">vírus iránt, mint az emlõsök, sõt - az emlõsökkel ellentétben - a betegségbõl egy részük ki is gyógyulhat. A tünetek ritkák: ijedõsség, toll borzoltsága, nemegyszer támadó magatartás jellemzi.

Denevéren:

A beteg denevérek rendellenes módon nappal is repülnek, zajokra hirtelen megváltoztatják röppályájukat, tárgyaknak nekirepülnek, közben „visító” hangokat adnak, állatokat, embereket haraphatnak meg, majd bénulásos tünetek közepette pusztulnak el.

Embereknél is különbözõ a veszettség lappangási ideje és lefolyása. Amíg a marás helyén a testbe jutott vírusok, illetve az idegrendszer érintettsége eléri az agyvelõt, átlag 18-60 nap telik el. Legtöbbször a 20-40. napon jelennek mag a központi idegrendszeri tünetek. A veszettségnek az embernél is három szakaszát különböztetjük meg:

* A prodromális (bevezetõ) szakaszban lehangoltság vagy izgatottság, álmatlanság, rossz étvágy, mérsékelt láz nyugtalanítják a beteget; olykor csapongó jókedv és a sebhely zsibbadása, fájdalmassága is mutatkozik. Ez az állapot 2-8 napig tarthat, de hiányozhat is úgy, hogy azonnal az izgatottság szakaszának jelenségei lépnek elõtérbe.

* Izgatottsági (dühöngési) szakasz: a lélegzet gyakori elakadása, nyelési görcsök. Erõsebb fény, hang vagy a beteg arcába fúvás fájdalmas lélegzési és nyelési görcsöket válthat ki. Késõbb ezek önként is és mind sûrûbben jelentkeznek, megfulladással fenyegetve a beteget. Ugyanezen szakaszban gyakoriak az õrjöngési rohamok, ezek csillapodásával a tiszta öntudat visszatér. E szakasz 1-3 napig tart és vége felé a láz folyton magasabb, a beteg állapota egyre kétségbeejtõbb, remeg, sokat nyáladzik, köp.

* Bénulási szakasz: 2-18 óráig tart, az izgatottság szûnik, a görcsök elmúlnak, a nyelés javul, de a gyengeség fokozódik, a tagok bénulnak, az eszmélet elvész és a halál beáll. Sokszor már a második szakaszban hal meg a beteg, fulladás következtében.

A csendes veszettség embernél (és macskáknál) ritka.

Megelõzés

A veszettség elleni megelõzés és védekezés az ún. preexpozíciós és posztexpozíciós sorozatoltásokkal történik. Preexpozíciós sorozatoltásban potenciálisan fertõzésnek kitett személyeket részesítenek (általában vadászokat, állatorvosokat, veszettség vírussal dolgozó tudósokat, barlangászokat). Posztexpozíciós sorozatoltásban a veszett állat által megmart (feltehetõen lappangási idõszakban lévõ fertõzött) személy részesül. A központi idegrendszeri tünetek kialakulása után sorozatoltással már nem kezelhetõ a betegség, a betegség kezelése tüneti kezelésre szorítkozik a halál beálltáig. Beszámoltak azonban a központi idegrendszeri tünetek kialakulása után ún. indukált kóma sikeres alkalmazásáról (2005-ben, Jeanna Giese, egy 15 éves kislány esete), mely során a beteget hosszabb ideig mesterségesen kómában tartottak arra a feltevésre alapozva, hogy a központi idegrendszer mûködésének ideiglenes „kikapcsolásával” megelõzhetõ a végleges idegrendszeri károsodás addig, amíg a szervezet természetes védekezõrendszere elpusztítja a szervezetbõl a kórokozót. Más esetben ugyanezzel a módszerrel nem sikerült a páciens életben tartása.
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra