rss
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés
  • Komondor

  • Share on Tumblr

    A komondor az egyik legismertebb pásztorkutyafajtánk, amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki. Nevének több magyarázata is van. Valószínûleg a kuman (kun) szóból származik, 1454-ben bukkant fel nyelvelméleteinkben, a Debreceni kódex 1519-ben már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. A szó a türk nyelvekben a kumanokhoz tartozást jelentette. A kunlakta vidékek pászorkutyája lehetett. A komondor valószínûleg õseinkkel a népvándorlás idején került a Kárpát-medencébe, de nem kizárt, hogy a kunok hozták be.

    Ezt bizonyítják részben a romániai helynevek, részben pedig Bökönyi Sándor szíves szóbeli közlése, miszerint az ázsiai sztyeppövezet nagy testû pásztorkutyái kuvasz típusúak, de Ukrajnában - a hajdani Kumániában - ma is komondor típusú pásztorkutyákat találunk. Feladata nem a terelés volt, hanem a kuvaszhoz hasonlóan a nyáj megvédése a ragadozóktól és a tolvajoktól, hiszen õseink legfontosabb vagyontárgya az élõ állat volt. Az éjjeli õrködés során a komondort fehér színe segítségével különböztették meg a támadóktól.

    Nevezték gubancos magyar juhászkutyának, selyemszõrû farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szõrû komondornak, bagolyszemû komondornak vagy csak egyszerûen komondornak, amely szó a nyelvemlékek szerint mindig a nyájat õrzõ nagy testû kutyákat jelölte.

    Pethe Ferenc 1815-ben megjelent Természet Históriájában egy rajzot is közöl a kutyáról, amely összetéveszthetetlenül felismerhetõ. Az elsõ részletesebb jellemzés 1841-ben készült, ekkor a komondor ritka fajtának számított, 1899-ben a szegedi országos kiállításon egyetlen példányt mutattak be. 1909-ben kihalófélben lévõ, veszélyeztetett fajtaként említik. A pásztorok nagyra becsülték kutyáikat, igyekeztek fajtatisztán tenyészteni.

    1924-ben a magyar fajták közül elsõként megalakult a tenyésztõszervezete, majd 1935-ben elkészült az elsõ standardja, Anghi Csaba munkája, amelyet változtatásokkal 1960-ban fogadott el az FCI.

    A II. világháborúban a komondorpopuláció ugyanúgy nagy veszteségeket szenvedett el, mint a kuvaszok. Utána viszont megváltozott a tenyésztés iránya: míg korábban az õsi értékek megõrzésére helyezték a hangsúlyt, késõbb az esztétikai megjelenés is fontossá vált. A szõrzet egyre inkább szalagossá, zsinórossá vált, eltûnt a krémszínû árnyalat, és nagyobb testûek lettek a komondorok. De ezzel együtt nem tûntek el a fajta õsi jó tulajdonságai, a karakánság, bátorság, hûség és méltóságteljesség.

    A komondor legfeltûnõbb sajátossága a szõrzete, amelyhez hasonló csak a pulinak és a bergamói pásztorkutyának van. Mérete mellett ez a szõrzet teszi a komondort impozánssá, látványossá. Kialakulásában valószínûleg szerepe volt az ázsiai puszták szélsõséges éghajlatának, megóvta az idõjárás viszontagságaitól, nyáron a tûzõ napsugaraktól, télen a metszõ hidegtõl. Ez a vastag, nemezes szõrtakaró pajzsként védte a kutyák testét akkor is, amikor a támadó farkasokkal küzdöttek. Ezért általában a komondornak nincs szüksége házra, csak egy helyre, ahova elhúzódik a csapadék elõl.

    Ápolni nem kell minden nap, elég az összenemezesedett csomókat idõnként széttépni, egyébként teljesen öntisztuló. Régen a pásztorok a birkák mellett a komondorról is lenyírták a szõrt, ez a minõségének, úgy látszik nem ártott. Szõrszíne fehér.Megalapozatlanok az egyéb színrõl szóló hírek. Nagy termete és vastag szõre ellenére mozgása kimért, elegáns. Aki látott már teljes díszben pompázó komondort, nehezen tud szabadulni a látvány varázsától.

    Eredeti munkájából kifolyóan nem nagy igényû fajta, ha megvan a megfelelõ tér a mozgásához és a gazdai szeretet, tökéletesen jól érzi magát. Az udvar, porta õrzése annyira a vérében van, hogy tanítani sem kell. A területét nappal keveset mozogva, heverészve õrzi, de ébersége egy pillanatra sem lankad, éjszaka viszont állandó mozgásban van, õrjáratozik. A betolakodókat szembe támadja le, és nem a megsemmisítés, hanem a hatástalanítás a célja. Amíg a gazda meg nem érkezik, addig a rosszindulatú idegen nem moccanhat. Egyesek szerint a komondor mellett be lehet menni a portára, de kijönni nem.
    A kuvasszal ellentétben a komondor, ha helyesen nevelik, nem akarja a dominanciáját bizonyítani gazdájával szemben. Kimondottan embercentrikus, szeretetét nem csak gazdájára, hanem a családtagokra és a közeli barátokra is kiterjeszti.

    Ez nem azt jelenti, hogy a komondor macskaszerûen hízelgõ természet. Kimondottan tartózkodó, disztingvált, aki elvárja, hogy tiszteljék önállóságát, szuverén egyéniségét. Nem éppen a kiképzõk álma, hiszen megszokta, hogy önálló döntéseket hozzon, a számára értelmetlen parancsokat egyszerûen elengedi a füle mellett. Ennek ellenére igényli a foglalkozást, hiszen így alakulhat ki a gazda és a komondor között egy egészséges kapcsolat.




    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások