Egy rákszerû állatra és egy medúzafélére bukkantak kutatók az Antarktisz közel kétszáz méteres jégtakarója alatt, ott, ahol legfeljebb pár mikroba létezését feltételezték volna.
A szokatlanul magas rendû élõlényeket egy 183 méter vastag antarktiszi jégtakaró alatt találták, amelyen az amerikai ûrkutatási hivatal, a NASA fúrt lyukat. A 20 centiméter átmérõjû résen leeresztettek egy videokamerát, amelybe a kutatók nagy meglepetésére belekapaszkodott egy, a garnélarákkal távoli rokonságban álló Lyssianasid amphipod, és sikerült elkapni egy csápot is, amely egy kb. 30 cm-es medúzáé lehet.
A felfedezésérõl szóló videofelvételt szerdán mutatják be egy amerikai geofizikai konferencián.
A tudósok nem értik, hogy élhetnek ilyen fejlett élõlények olyan mostoha körülmények között, mint a Déli-sarkvidék vastag takarója alatti jéghideg, fény nélküli víz.
Felmerült, hogy az észlelt lények talán csak véletlenül vetõdtek a jégtakaró alá az óceánból, de ezt a legtöbben elvetik, mert a legközelebbi nyílt tenger 20 kilométerre van a fúrt lyuktól, és egyébként is nagyon valószínûtlennek tûnik, hogy azon a parányi helyen, ahol a kamera felvételeket készített, rögtön két eltévedt állatba is beleakadjanak.
Rejtély, hogy mivel táplálkoznak e jég alatti lények. Mikrobák ugyan képesek az óceán bizonyos kémiai anyagaiból táplálékot elõállítani, de egy olyan fejlett élõlény, mint az amfipoda, aligha.
Deszken, 2017. 04. 27-én kerül megrendezésre a nyárváró - majális, ahol az Orpheus Önkéntes Közösség standján önkéntesek, segítők részvételével ismertetjük meg a helyi és környékbeli lakossággal az önkéntesség fontosságát. A rendezvényen egyesületi kiadványok, tájékoztatók, játékos ismeretterjesztésre is sor kerül. A programon helyet biztosítunk bemutatkozási lehetőséggel az ÉT-REND Egyesületnek, az Angyali.hu Alapítványnak, a Mátrix Közhasznú Alapítványnak, a Karitáció Szociális Alapítványnak és más szervezeteknek is.
Leírása: Rendkívül apró termetû, de arányos felépítésû minikutya. Feje elkeskenyedõ, koponyája kissé domború. Arcorri része rövid, hegyes. Füle testéhez képest aránytalanul nagy. Szeme fekete, barna, kék vagy rubinszínû. Fogai aprók, de szabályosan záródnak. Egy kis elõreharapást elfogadnak. Nyaka karcsú, elegáns ívelésû, törzse hosszú. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farka a csánkig ér. Rövid és hosszú szõrû változatban tenyésztik. Színe sárgásbarna, fehér, fekete, vörösesbarna, krémszínû, gesztenyebarna, ezüstszürke, fekete és rõt. 
Leírása: Nagy termetû, erõteljes csontozatú eb. Feje hosszú, orrtükre fekete. Szeme sötétbarna, füle hosszú, a fejéhez simulva lelóg. Nyaka izmos, szikár, lebernyeg nélküli. Háta egyenes, ágyéka széles, fara vízszintes, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai erõsek, egyenesek, jó csontozatúak. Mancsa ovális és domború, ujjai zártak. Farka lelóg, legtöbbször kissé görbe kard formájú. Szõrzete mérsékelten hosszú, sima, selymes tapintású, ragyogó fényû; a fején és a lábai elülsõ részén rövid, teste többi részén mérsékelten hosszú. Színe ragyogó szénfekete, cserbarna rajzolatokkal. 
A kíniak húspiacán az európai emberek számára sokkoló a látvány: társállatként tartott kutyák, macskák, díszmajmok zsigerelve, kockákra darabolva várják a vásárlókat, hogy aztán majd kutyahús leves készülhessen belőlük. Felvetődik a racionális - gondolkodó - emberben a kérdés, hogy mennyire gyilkosabb a mindenki felett álló embertől feláldozni a kutya életét, mint mondjuk - az intelligensebb - sertését, vagy a struccét, vagy a lóét, vagy a többi gazdasági állatként tartott állatot?! Hiszen egyesek szerint a \"rossz gondolatból keletkezik a rossz szó és a rossz tett\"... azaz a húsevés.
