Nem a vadászat tizedelte meg az északi simabálna-populációt

Az egyik legritkább bálnafajta, az északi simabálna (Eubalaena glacialis), amelynek mindössze 300-350 egyede él az óceánban. Mindeddig úgy vélték, hogy az északi simabálna ily csekély számáért a XVI-XVII. századi bálnavadászok okolhatók. Egy legújabb tanulmány szerint, amely õsi bálnacsontok vizsgálatán alapul, az északi simabálna populációja sok-sok évszázad óta igen kisszámú - olvasható a BBC (http://bbc.co.uk) hírei között.

Brenna McLeod, a Trent University kutatója, aki vizsgálatairól a Conservation Genetics címû szaklapban számolt be, 400 éves, a tengerfenékrõl egy XVI. századi bálnavadász hajó roncsai mellett talált bálnacsontokat vetett alá DNS-vizsgálatoknak.

Összesen 218 bálnacsontot vizsgált meg, s mint kiderült, közülük csupán egy származott az északi simabálnától. Az összes többi a grönlandi bálnáé volt (Balaena mysticetus).

"Semmi sem utalt arra, hogy az északi simabálnát vadászták volna" - hangsúlyozta Brenna McLeod, hozzátéve, hogy az egyetlen bálnacsont betekintést engedett a populáció genetikai jellemzõibe.

A DNS-vizsgálata során a kutatók ugyanis meg tudták határozni a genetikai kódban lévõ variációkat, majd összehasonlították a jelenkori északi simabálna jellemzõivel. Minél nagyobb mérvû a populáció csökkenése, annál több vész el e genetikai variációk közül. Ám mint kiderült, a genetikai variációk fennmaradtak, megtalálhatók a jelenkori populációban.

"Korábban azt feltételeztük, hogy 12-15 ezer északi simabálna élt az Atlanti-óceán északi részén, ám számuk vélhetõen lényegesen kisebb, néhány ezer lehetett" - mondta a kutató.

Azt még mindig nem lehet tudni, hogy mi okozhatta számuk csökkenését, elõfordulhat, hogy a klímaváltozás, mivel ezek a bálnák a partközelben élnek. A kutatások mindenesetre új irányt szabhatnak e veszélyeztetett bálnák megmentésére irányuló erõfeszítéseknek.