Fokozottan óvja a vadállományt a nagy hó és a hosszan tartó fagy miatt a Gemenc Zrt., Európa legnagyobb ártéri erdejében emelt adagú takarmánnyal etetik az állatokat.
A szarvasok, õzek, vaddisznók és az apróvadak a fagyok beálltával már nem másnaponta, hanem minden nap kapnak takarmányt, amit traktorokkal, lovas fogattal visznek ki a vadetetõkhöz, és a nádasokra, erdõfoltokra, mezõgazdasági területekre is kiterjesztették a takarmányozást.
A nagyvadaknak fõleg lucernaszénát és almatörkölyt helyeznek ki, az apróvadakat - nyulakat, fácánokat, foglyokat - kukoricával etetik.
Az erdõ- és vadgazdálkodási társaság közlése szerint külön figyelnek arra, hogy télen elsõsorban a nemesnyár-, a fehérnyár- és fûzfaállományokat termeljék ki, mert ezek kérge vitamin- és nyomelemtartalma miatt fontos takarmány, és kedvelt csemege a gemenci gímszarvasoknak.
A vadetetõk környékét és a hozzá vezetõ utakat folyamatosan mentesíti a hótól az erdõgazdaság. A vadakat óvják az ártéri erdõben azzal is, hogy a jégpáncélt összetörik, megelõzve azt, hogy az élesre fagyott jég sérülést okozzon a szavasoknak, õzeknek.
A Gemenc Zrt. tájékoztatása szerint idén hamarabb ellettek a vaddisznókocák, ezért a szakemberek arra is figyelnek, hogy a lehetõ legnagyobb nyugalmat biztosítsák számukra, mert ilyenkor a vackokban ápolják utódaikat.
A gemenci erdõ 20,5 ezer hektáros vadászterületén mintegy 3500 nagyvad, köztük 1500 gímszarvas él. A téli idõszakban az állatok elhullását 1-2 százalékra becsülik a szakemberek.
Brutálisan megkínzott kutyát találtak a Dél-Alföldi Lovasudvar kerítéséhez bálamadzaggal kikötve Vásárhelyen. A szerencsétlen jószág pofáját szigetelőszalaggal ragasztották körbe, valószínűleg több napja lehetett így, mert a pofájának egy részén elhaltak a szövetek. Feltehetőleg életben marad, de sokat fog szenvedni, mire felépül. A szőre, a húsa is lejött a fél pofájáról. Csöpögött a vére. Valószínűleg már jó néhány napja rajta volt a szalag. Nem szűkölt, nagyon enervált állapotban volt – mesélte Gálné Bánfi Katalin, a lovasudvar tulajdonosa.
