El Perro
színes feliratos argentin-spanyol filmdráma (2004)
Szereplõk: Juan Villegas, Walter Donado, Rosa Valsecchi, Mariela Díaz, Micol Estévez, Kita Ca, Pascual Condito, Claudina Fazzini, Carlos Rossi
Rendezõ: Carlos Sorin
Forgatókönyvíró: Santiago Calori, Salvador Roselli, Carlos Sorin
Operatõr: Hugo Colace
Zene: Nicolas Sorin
Játékidõ: 97 perc
Miután bezárt a benzinkút, ahol évekig dolgozott, Juan Villegas átmenetileg lányának és annak családjának lakásában húzza meg magát.
Egy szerencsés véletlen folytán Juant összehozza a sors Lechiennel, a pompás argentin doggal - a gazda özvegye pedig egy szívességért cserébe a férfinak ajándékozza a gyönyörû állatot. Szerencsétlenségére, mikor Juan lánya felfedezi a kutyát a lakásban, mérgében mindkettõjüket kipenderíti. Leichen azonban nem érdemel ilyen kegyetlen bánásmódot, hisz nem egy mindennapi jószág: díjnyertes fajtatiszta eb (* minden kutya egyenlõ értékû - szerk.), ezáltal pedig lehetséges kereseti forrás.
Juan és Leichen egyetlen esélye, hogy útra keljen és éljen az elébe kerülõ lehetõségekkel. Alkalmi munkákat vállalnak biztonsági õrként, míg végül kikötnek Walter Donado kutyaszakértõnél, aki nem sokat teketóriázik: nekifog felkészíteni Leichent egy kutyakiállításra, sõt fedeztetni akarja az állatot, de a szégyellõs négylábúnak nincs ínyére a közremûködés. Egy igazi egyéniség, aki nem állhatja, ha rá akarják kényszeríteni valamire, amihez a legkevésbé sem fûlik a foga, ráadásul átlát a képmutatókon még akkor is, ha kedves gazdája - aki láthatólag semmi hasznát sem veszi - többnyire naivan belesétál a csapdájukba...
Narában a számos Buddha-templom és kolostor mellett ma a városka egyik legnagyobb látványossága a nyári estéken, az út szélén megpihenő szarvascsorda. A szarvasokról tudjuk, hogy szelíd állatok, mint ahogyan azt is, hogy vadon élnek. Hogy mégis ennyire hozzászoktak az emberek közelségéhez, abban nagy szerepe van a város lakóinak, akiknek barátságos, szeretetteljes viselkedése szinte magukhoz édesgette a szarvasok sokaságát. Az állatok szabadon mozoghatnak, egészen közel engedik magukhoz a helyieket és a turistákat. 
A kiscicát, Rosie-t nagyon rossz állapotban találták meg az utcán. Jövendőbeli gazdái úgy gondolták, hogy a cica nem marad életben, azonban legnagyobb meglepetésükre a család kutyája, Lilo visszahozta a kis állatot az élők sorába. A háromhetes kiscica és nevelőanyukája első pillanattól erős kapcsot alakítottak ki. Csupán egy hét gondos és szerető ápolás kellett ahhoz, hogy Rosie kinyissa a szemét és magától is sétálni kezdjen. A gazdák leírták, hogy a cica alig élte túl az első éjszakát. Hiába ápolták és gondozták, a kiscica akkor is lehangolt és beteg maradt, ezért döntöttek úgy, hogy összeismertetik a kiscicát a huskyval. 
