Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám:
18464654-1-06 📋
(Kattintson az adószámra a másoláshoz.)
Stuart Semple, a brit Roehamptoni Egyetem kutatója szerint ez a tény segíthet többet kideríteni az emberi nyelv eredetérõl. Az úgynevezett rövidség törvénye alapján minél rövidebb egy szó, annál gyakrabban használjuk, míg a hosszabbakat jóval ritkábban. "Ezáltal hatékonyabb a kommunikációnk, mert nem tart örökké, amíg a másikkal dolgokat közlünk. És ez az összes nyelvre érvényes" - magyarázta Semple.
Semple kutatótársaival egy tajvani makákófajt (Macaca cyclopsis) vizsgált meg tüzetesebben, hogy kiderítse, vajon az állatvilágban is érvényes-e a rövidség törvénye.
A makákók gyakran kommunikálnak hangokkal: 35 különbözõ hangjelzéssel rendelkeznek, igaz, ezek pontos jelentése még magyarázatra vár. A kutatók a hangadás hossza és alkalmazásának gyakorisága közötti összefüggést elemezték.
Úgy tapasztalták, hogy a legtöbbször kiadott hangok - üdvözlések, morgások, kedveskedések - igen rövidek voltak: ezek alkották a mindennapi szókincsüket. Azok pedig, amelyek ritkán fordultak elõ - például üvöltések vagy síró hangok - nagyon hosszúra nyúltak.
A makákók nem csak idõt és energiát takarítanak meg ezzel, de így sikerül azt is elkerülniük, hogy a ragadozók túlzottan felfigyeljenek rájuk - idézte a kutatókat a BBC.
Az emberek és a makákók közötti hasonlóság utalhat arra, hogy közös õsünk is alkalmazhatta a "rövidség törvényét".