2020.12.05. - Vilma

A japán erdei sikló (Elaphe climacophora Boie, 1826) bemutatása, terráriumi tartása és szaporítása

A japán erdei sikló (Elaphe climacophora Boie, 1826) bemutatása, terráriumi tartása és szaporítása
A Japán erdei sikló a legismertebb japán kígyók egyike, de ennek ellenére a külföldi börzéken is eléggé ritka.

Magyarországon Dr. Vincze Zoltán tartotta elõször a fajt, 1998-ban, az elsõ hazai szaporítási eredmények is az õ nevéhez fûzõdnek.

A japán neve: Aodaisho.

Szinoním nevek:
Coluber climacophorus Boie 1826: 210
Coluber virgatus SCHLEGEL 1837: 146 (fide STEJNEGER 1907) Coluber virgatus Schlegel 1837: 146 (FIDE STEJNEGER 1907)
Coluber quadrivirgatus TEMMINCK & SCHLEGEL 1837 (in error fide STEJNEGER 1907) Coluber quadrivirgatus TEMMINCK & Schlegel 1837 (tévedésbõl fide STEJNEGER 1907)
Elaphis virgatus — DUMÉRIL, BIBRON & DUMÉRIL 1854: 261 Elaphis virgatus - Duméril, Bibron & Duméril 1854: 261
Coluber climacophorus — BOULENGER 1894: 54 Coluber climacophorus - BOULENGER 1894: 54
Elaphe climacophora — STEJNEGER 1907: 324 Elaphe climacophora - STEJNEGER 1907: 324
Elaphe climacophora — SCHULZ 1996 Elaphe climacophora - SCHULZ 1996
Elaphe climacophora — UTIGER et al. Elaphe climacophora - UTIGER et al. 2002 2002

A kifejlett kígyók: 100-170 cm testhosszúak.

Igaz, hogy a hímek nagyobbra nõnek, mint a nõstények -amit az évenkénti tojás rakások vissza fognak-, de ez csak idõsebb korban érvényesül, mert a hímek rossz evõk és sokkal karcsúbbak a nõstényeknél. Idõ kell, hogy utolérje a nõstények méretét.

Színük: kékes-szürke, esetleg zöldes. A hasi pikkelyek világosabbak.
A szemüktõl, a szájzugig egy fekete csík húzódik, ami nagyon feltûnõ és szép.
Testükön 4 db sötétebb csík húzódik végig.

Kis korban, barnás-szürkés színûek, de nagyon hasonlítanak a felnõtt állatokra.

A németországból származó egyedek szürkésebbek, a Csehországból származóak, inkább zöldesebbek.

A természetben fiatal korban inkább békákat, gyíkokat fogyasztanak, felnõtt korban pedig rágcsálókat, madarakat, esetleg ezek tojásait.

Japánban van egy albínó populációja, a Nishiki folyó mentén, a Lwakuni nevû falu közelében de ezt a kormány 1924-ben oltalom alá vonta, a veszélyeztetettsége , illetve a vallásban betöltött szerepe miatt.

Az albínó egyedek fogyatkozásának visszafogása érdekében létrehoztak egy tenyészprogramot, hogy megmentsék a populációt.

Minden japán szigeten megtalálható (Yakushima, Tanegashima, Kyushu, Tsushima, Shikoku, Honshu, Hokkaido, Ryukyu-szigetek), és a Kunasir nevû orosz szigeten is honos.

A reggeli és esti órákban indul meg a zsákmányszerzõ útjára, napközben elrejtõzik, szívesen ver tanyát emberi települések közelében és a házakban.

A földön és a fákon is egyaránt jól mozog. Nagyon ügyesen mászik.

Megtalálhatóak, erdõkben, mezõkön, gyepes-füves réteken, cseréjeskben, bambusz erdõkben.

Az õsz beköszöntével, hibernációba vonulnak, 3-4 hónapra. Tavasszal párzanak, az ébredés után és a nõstény lerakja: 5-20 tojását.

Terráriumi tartásuk:

Az állataimat (1 pár) 2006. õszén szereztem be Dr. Gál Jánostól, ekkor kb 1 hónaposak voltak.
Egyik sem evett önálóan, ezért hetente tömtem õket kis méretû szopós egérrel, amit elõre elpusztítottam.

A tömést csak tapsztaltaknak ajánlom, mert könnyen fel sérthetjük a szájukat belül, illetve a nyelõcsövüket.

A másik módszer, ha letört gyík farkával (nem védett hazai fajjal) beszagosítjuk.

Ezzel a módszerrel átverjük a kígyót, mert azt hiszi, hogy gyíkot eszik.

Néhány hét kényszertáplálás, vagy szagosítás után általában el kezdenek önálóan táplálkozni a kiskígyók.

Kezdetben egyesével helyeztem el õket, egy 30x30x30-as üvegterráriumban.

Aljzatnak fenyõkéreg-örleményt használtam, de lehet kerti földet is berakni.

Egy nagyobb méretû itató tálat is beraktam, amibe a kígyó teljes egészében befért fürdõzni, ez a vedlés elõtt fontos különösen.

Egy búvóhellyel tettem komfortosabbá a helyüket, ami egy -kellõ képpen kifertõtlenített- fakéreg darab volt.

A kígyókat hetente kínáltam meg egy-egy szopós egérrel, amit a elõre elpusztítva adtam oda nekik.

A nõstény nagyon jó evõ volt, a hím nevelése problémásabb volt. A hím gyakran csak 2-3 hetente volt hajlandó enni.

Néhány hónap elteltével, nagy volt a testméret közötti különbség.

Egy éves korukban, a nõstény már kb. 80 cm hosszú volt, a hím csupán 45-50 cm hosszú volt és sokkal karcsúbb is.

Ekkor helyeztem õket közös terráriumba, amiben azóta is élnek.

A terrárium 70x40 alapterületû és 40 cm magas.

Egy nagy itatótál szükséges, búvóhelyet már nem tettem be nekik.

Mivel szeretnek mászni, ezért beraktam -sütõben kisütött- mászóágakat, amiket jól rögzítettem.

Aljzatnak kókuszrostot és fenyõkéreg-örleményt használok, 1-1 arányban összekeverve.

A megvilágításról egy fénycsõ gondoskodik, napi 10-12 órában.

A nyári hónapokban, amikor 28-30 C-van a szobában, akkor leállnak a táplálkozással, mert a hûvösebb, nyirkosabb környezetet kezdvelik.

A megfelelõ hõmérséklet számukra: 22-25 C.

A terráriumot bepermetezem forralt (és visszahûtött) vízzel, minden nap, amitõl a kígyók megélénkülnek.

Etetésükre, választási korú, vagy kifejlett egereket adok.

Fejenként: 1-3 kifejlett, vagy 2-6 db választási korú egeret esznek, a nõstény heti egyszer, a hím 2-3 hetente.

Minden eteéskor a hímet kiveszem egy zárható dobozba, nehogy össze marjanak.

Szaporításuk:

A szakirodalmi adatok szerint szükséges a teleltetésük a szaporításhoz, ezért nem tartottam a korai párzástól.

A túl korán tenyésztésbe fogott nõstények kevesebb tojást raknak, amik gyakran viasztojások és a késõbbiekben sem tojnak rendes fészekaljat.

A nõtényen láttam, hogy a hátsó 1/3-a megvastagodott és nagyon nagy étvágya lett. Ekkor kb másfél évesek voltak és kb 110 cm hosszú volt a nõstény, a hím mindössze 60-80 cm és sokkal karcsúbb.

A nõstényem 2008. május 14-én vedlett és 2008. május 26-án tojt le 5 db egészséges és nagyméretû tojást. A tojások mérete átlagosan: 6x2 cm volt.

A fészekaljat azonnal keltetõbe raktam, nedves kókuszrostba.

A keltetõ léghõmérséklete: 25-28 C volt, és 90 %-os páratartalom mellett fejlõdtek a tojások.

A keltetés 52. napján (2008. július 30-án) az elsõ kicsi felhasította a tojást és folyamatosan kikeltek, ami 2 napig tartott összesen.

A kicsiket egyesével helyeztem el, perforált oldalú salátás dobozban, aljzatnak erdei földet használtam, nagyobb méretû itatóval.

2 db hím és 3 db nõstény született.

Mivel továbbra is együtt tartottam a felnõtt párat, ezért 2009. február 10-én újabb fészekaljat tojt a nõstény, összesen 8 db egészséges tojást! A tojásrakás elõtt 10 nappal (január 31-én) vedlett.

A keltetés megegyezett az elõbbivel.

Az üsszes tojás szépen nõtt és 2009. április 5-én és 6-án 8 db egészséges pici kelt ki.
4 db nõstény és 4 db hím. Volt amelyik a vedlését követõen (10 nap) azonnal evett önálóan, akik nem, azokat a fent említett módszerekkel tápláltam.

A legnagyobb meglepõdésemre, 2009. március 30-án is letojt a nõstény 5 db egészséges tojást!

A már említett módon keltetve, 2009. május 14-én a kicsik kikeltek, 45 nap inkubációs idõ alatt.
Az elsõ vedlésük: 2009. május 22-én következett be.

Az összes bébi hím lett és nagyon problémásan ettek.

Tehát: a szaporításukhoz én nem teleltettem õket és összesen egy év alatt 3 fészekealjat tojt a nõstény, összesen: 18 kicsi kelt ki, 100 %-arányban.

A 18 kicsibõl: 10 db hím és 8 db nõstény lett.

Újabb párzásokat figyeltem meg: 2009 július 2-án és 3-án!

Ezt a fajt mindenkinek ajánlom, mert egy fantasztikus és gyönyörû kígyó, ami fogságban 12-15 évig él.

Köszönöm: Dr. Gál Jánosnak, a sok hasznos és jó tanácsot, amivel elátott.

Demeter Attila 2009.08.12.

Képek: Demeter Attila, Tóth Attila (Puhito)


Forrás:

Gál, János. 2002. Egy érdekes szaporodás: Az Elaphe climacophora szaporítása. Terrárium. 4(2):12-13.
www.asian-colubrids.com
www.elaphe.it
www.ratsnakes.com/Eclimacophora.html
www.ratsnakefoundation.org
www.rare-reptiles.com/Mfrms/cs/.../EcUK.htm
www.asian-colubrids.com/.../climacophora.htm







Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra