Több mint fél évszázad távolából látom gyermekkorom húsvétjait, beregszászi kertünk sárga és fehér nárcisz között a piros tojásokat. És hallom messzirõl ma is a harangok kongását, a harangokét, melyek az embertelen idegen uralom parancsára negyven esztendeig nem szólalhattak meg.
Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám:
18464654-1-06 📋
(Kattintson az adószámra a másoláshoz.)
✔ Adószám kimásolva – kérjük illeszd be az
eSZJA felület megnyitása felületen, az szja 1% felajánló részen – 🙏 Köszönjük!
Sokfelé megfordúltam azóta, laktam Szegeden és Pécsett, a Jászságban meg Óbudán, de azoknak a hangulatos húsvétoknak a hangulatát azóta sem tudom elfelejteni. Ebben a kis mesében azt szerettem volna elmondani a mai gyerekeknek, hogy hogyan képzeltem el valaha az ébredõ természetet, az ibolyák és nyulak, rókák meg szentjánosbogarak készülõdését a tavasz ünnepére.
Az elsõ fénykép, melyen húgom meg én vagyunk láthatóak, 1947-ben készült, amikor a mese játszódik, a második kép akkor készül rólam, mikor a kis történetet megírtam.
Szepsei Attila
Bába és Társa Kiadó (1999).
