Torinó - "Egy fecske nem csinál nyarat" - tartja a mondás, bár ezeken a jeges napokon az az egy is megfagyna az észak-olaszországi Torinóban. A helyi önkormányzat mégis most határozott a városban fészkelõ madarak védelmérõl.
A kiadott közlemény szerint "elõ kell segíteni, hogy a fecskék populációja a régi szintre emelkedjen".
Tilos lesz tehát eztán például a fészkek eltávolítása az épületekrõl, kivéve ha a házfelújítás, átépítés vagy egyéb munka miatt ez elkerülhetetlen. E kivételes esetekben is csak a költési idõn kívül rongálhatók meg a madarak élõhelyei, és minden használhatatlanná tett fészek helyett mesterséges fészkeket kell létesíteni a közelben.
A madarak védelmében még tovább mennek a kezdeményezés támogatói: javasolják a polgármesternek, hogy vívja ki a fecskevédõ korlátozások érvényességét az egész tartományra. Nem tudni ugyanis, hogy lesz-e egyáltalán tavasz, ha nem érkeznek meg a tél végén - tették hozzá tréfásan.
A tavalyi rekord makktermés és az enyhe tél következtében szaporodtak el idén a vaddisznók. Az ember közelségéhez hozzászokott állatoknak ideális életteret jelentenek a lakott területekhez közeli erdõségek. A nappal az erdõben megbúvó állatok, este és hajnalban bejárnak a házak kertjeibe, ahol rendszeresen feltúrják a gyepet, a virágágyásokat és megdézsmálják a gyümölcsfákat. Az esetek többségében inkább bosszúságot okoznak...
Ötödik alkalommal is megjelent egykori megmentője kerítésénél Dindim, a pingvin, amely évente több ezer kilométert utazik Patagónia és Brazília között, hogy meglátogassa a férfit, aki egykor megtisztította az olajlerakódásoktól. Az Atlanti-óceán egyik brazil szigetén, Ilha Grandén vetődött partra öt éve a pingvin, amely a négyezer kilométerre délre található Patagóniában honos. João Pereira de Souza ellátta a törött lábú, olajjal borított állatot. Azóta a pingvin minden nyár végén megjelenik a Proveta nevű halászfaluban lévő ház bambuszkerítésénél. 
Százharminc éves torpedót talált a kaliforniai San Diego partjainál egy delfin, amelyet az amerikai haditengerészetnél aknakutatásra képeztek ki. A rézborítású, 3,3 méter hosszú, Howell típusú 19. századi \"technológiai csoda\" a tengerfenéken hevert. A fegyverből csupán ötven darab készült 1870 és 1889 között, és egyike volt az amerikai haditengerészet által használt első önmeghajtású torpedóknak. Egyetlen példány maradt fenn belőle, azt a keyporti Tengerészeti Múzeumban őrzik. A torpedót még márciusban fedezte fel a palackorrú delfin gyakorlatozás közben. 
Leírása: Kedves megjelenésû, kis termetû, arányos felépítésû kutya. Feje hosszú, balta formájú. Fogai nagyok, ollószerûen záródnak. Szeme sötétbarna. Füle kicsi, V alakú, elõrebicsakló. Háta rövid, egyenes, ágyéka izmos, könnyedén ívelõ, mellkasa mély, a könyökig ér, hasa felhúzott. Végtagjai oszlopszerûek, párhuzamosak, egyenesek, erõteljesek, mancsa kerekded, tömör, kicsi, ujjai zártak. Farka magasan tûzött, kétharmadára csonkolják, felfelé áll. Szõrzete durva, kemény, tüskés; trimmelik. Színe fehér alapon fekete vagy barna foltos, olykor tiszta fehér. 
Darwin - "Vécézõ" kígyóval harcolt nagyot egy pár Nagy-Britanniában. A hüllõ a vécécsészébõl kukucskált ki a ház asszonyának nem kis riadalmára. A 26 éves nõ azonban nem rohant ki a fürdõszobából, hanem bezárkózott a kígyóval, hogy az ne szökhessen ki a szomszéd szobába, amelyben az asszony 3 hónapos lánykája szunyókált. A nõ ugyanakkor hamarosan erõsítést kapott 36 éves võlegénye személyében. A pár elõször megpróbálta a vécén lehúzni az 1 méter 20 centis kígyót, de az állandóan "felmerült", majd pedig kiszökött a fürdõszoba padlójára. Végül sikerült ráborítani egy lavórt és foglyul ejteni.
