Yorkshire grófság Aire folyója a 700 méter magas, legelõkkel tarkított Pennine hegységben ered, s egy szénben gazdag iparvidéken, a skóciai Aire völgyében folyik tovább (ahol Shakespeare szerint megesett már egy s más különös dolog), hogy az Ouse-ba torkolljon, utolsó 60 km-én hajózhatóvá szélesedve. Az itt élõ bányászoknak, vadászoknak, farmereknek és állatkereskedõknek olyan egyszerû, kemény, ügyes és sokoldalú kutyára volt szükségük, melyet nyugodtan alkalmazhattak bármilyen célra, mely egyaránt volt kiváló vadász vízben és szárazon, a fácán mellett megfogta a patkányt is vagy akár képes volt marhát terelni. A környék kutyái persze még nem rendelkeztek egységes külsõvel. A fajta kialakítása során valószínûleg felhasználták többek között az otterhoundot, a bullterriert, az Old English terriert, sõt talán a gordon szettert is, utóbbit a szõrszín és az apportkészség javítására. Idõvel az Aire völgyében egyre egységesebb lett a kutya állomány, s a kialakulóban lévõ, sokoldalú és megbízható új fajta egyre távolabbi tájakon is támogatókra talált. Munka kutya mivolta miatt hívták egyszerûen working terriernek is vagy a kisméretû, de akkoriban szintén dolgozó yorkshire terrierhez hasonlóan waterside terriernek. A grófságban fekvõ Bingley városának nevét is viselte egy ideig a fajta, majd elsõként 1878-ban dr. Gordon Stadles bíró nevezte airedale terriernek. 1881-ben Shaw író és kinológus a következõket írja egyik könyvében: "Az airedale terrier az aire völgyében fekvõ települések univerzális kutyája. A vízi vadak minden fajtájára használják, de hasznos segítsége a csapdát állító orvvadászoknak is, hiszen parancsra, minden hang nélkül kutatja át a sövényeket és bozótosokat, hogy a meglapuló nyulakat a hálókba hajtsa." Az angliai Kennel Club 1886-tól jegyzi törzskönyvében airedale terrierként a fajtát.
Érdekességként említeném, hogy az 1900-as években a Németországból származó airedale terriereket használták Kínában szanitéc- és hírvivõkutyának. Japán is használta a fajtát az oroszok elleni háborúban.
Az airedale terrier közép nagy, súlya kb. 20 kg, sportos, temperamentumos, állandóan vidám és vállalkozó szellemû kutya. Igen intelligens és alkalmazkodó fajta, jól képezhetõ. A legsokoldalúbb munkakutya: õrzõ-védõ munkára, vakvezetésre, katasztrófa kutyának egyaránt használják- de bár nagyszerû adottságokkal rendelkezik nem véletlen hogy a profi kutyások nem airedalet választanak. Ugyanis olykor konokul makacs, melynek áthidalása nem könnyû feladat. Nevelésekor fontos a következetesség. A fajta érzékeny jellemébõl adódóan persze a lépten-nyomon való és kemény büntetés sem járható út, mert csak megtörjük, megijesztjük vele az állatot, melytõl teljesen elbizonytalanodhat. A mai modern, játékos motiváláson alapuló kiképzéssel azonban látványos eredményeket érhetünk el, ha kötélidegekkel rendelkezünk és kutyánk is úgy akarja. Hivatása és indíttatása szerint azonban elsõsorban és mindenek fölött mókamester. Gazdáját a leglehetettlenebb helyzetekben képes megnevettetni. Minden tevékenységben szívesen és lelkesen részt vesz, kíváncsisága határtalan. Jól úszik, szereti a vizet. Ideális családi kutya, szereti és igényli a nagy sétákat, ha kellõképpen kifáradt képes naphosszat szunyókálni akár egy kis panellakásban is.
Jellemzõ betegségektõl mentes fajta, bár esetenként csípõizületi diszplázia elõfordulhat.
Valamint allergiás bõrbetegségekre érzékeny lehet, emiatt ajánlatos idõben trimmeltetni.
Tehát viszonylag egészséges fajta, akár 12-13 évig hûséges kísérõje gazdájának. Ha bármilyen apró esélyt kap, mindig hûséges, nemes barátnak bizonyul. Nem csupán mérete miatt a terrierek királya...
Fontosnak tartom leírni a fajta standard-et, hiszen "egyes kutya szaporítók" akik tenyésztõként hirdetik magukat elõszeretettel adják magas áron kiskutyáikat, mondván fajta tiszta. Ha bármilyen hibát észre veszünk a kiskutyán, igenis vonjuk kérdõre õket!
Airedale terrier standard
FCI. Standard Nr.7 / 1999.03.08/H
(Fordította: Szabó Péter)
Eredet: Nagy-Britannia
Az eredeti standard kiadásának idõpontja: 1987.06.24.
Használat: terrier
FCI besorolás: 3. Fajtacsoport terrierek
1. osztály Nagy- és középméretû terrierek
Munkavizsga választható.
Általános megjelenés: A legnagyobb termetû terrier, izmos, aktív, meglehetõsen tömör kutya, a nyakiglábság legkisebb nyoma nélkül, és nem aránytalanul hosszútestû.
Vérmérséklet / Viselkedés: Élénk tekintetû, gyorsmozgású, minden pillanatban tettre
kész. Jellegét a kifejezés teljes szemek, fülének tartása és a feltartott farok határozza meg. Nyílt és magabiztos, barátságos, önérzetes és intelligens. Mindig éber, nem agresszív, de bátor.
Fej: Jó arányú, a koponya és az arcorri rész hossza között nem észrevehetõ különbséggel. Ránctalan koponya.
Agykoponyai tájék:
Koponya: Hosszú és lapos, a fülek között nem túl széles, a szemek felé enyhén keskenyedõ.
Stop: a homlokátmenet alig észrevehetõ.
Arcorri tájék:
Orr: fekete
Pofa: Az arcorri rész a szemek elõtt telt, nem homorú, vagy hirtelenül beesett a szemek alatt, viszont egy finom íveléssel megelõzi a laposság vagy az ékalak látszatát.
Ajkak: feszesek.
Állkapocs / Fogazat: Az állcsont és az állkapocs mély, erõteljes, erõs és izmos, mivel az erõteljes arcorri rész nagyon kívánatos. Nem kívánatos a túlságosan fejlett állkapocsív, a kerek, kidagadó rágóizom tájék, a "pofás"- ság nem kívánatos. A fogsorok hatalmasak. Kívánatos az ollós harapás: a felsõ fogsor résmentesen záródik az alsó fogsor elé, a fogak egyenesen állnak, de a harapófogó harapás elfogadott. Az elõre vagy hátraharapás nem kívánatos.
Pofa: simák, nem teltek.
Szem: Sötét színûek, kicsik, nem kidülledõk, telve terrier tekintettel, éberséggel és intelligenciával. A világos, kerek szemek kifejezetten nem kívánatosak.
Nyak: Száraz, izmos, mérsékelten hosszú és telt. Fokozatosan csatlakozik a vállhoz, nem lebernyeges.
Törzs:
Hát: Rövid, erõteljes, egyenes, nem laza.
Ágyék: Izmos. A rövid kötésû és jól bordázott kutyánál az utolsó bordák, és a csípõ között kis távolság van. Ha a kutya itt hosszú, lazának látszik ezen a részen.
Mellkas: Mély (kb könyékig ér) de nem széles. A bordák jól íveltek.
Farok: Szokásosan kurtított. Kurtított farok: magasan tûzött, vidáman hordott, nem hajlik a hát fölé, jó erõs és szilárd, vége általában a koponyatetõvel van egy síkban. Nem kurtított farok: magasan tûzött, vidáman hordott, nem hajlik a hát fölé. Jó erõs és szilárd.
Végtagok:
Mellsõ rész: A mellsõ lábak teljesen egyenesek és jól csontozottak.
Váll: A lapockák hosszúak, jól hátra állítottak, ferdén helyezkednek el. A lapockák laposak.
Könyök: Merõleges a testre, és oldalt szabadon mozog.
Hátsó rész:
Comb: Hosszú, erõteljes.
Térd: Jó szögelésû sem befelé, sem kifelé nem fordul.
Lábszár: Izmos.
Csánk: Alacsonyan állnak, hátulról nézve egymással párhuzamosak.
Mancs: Kicsi, kerekded, tömör, jól fejlett talppárnákkal, a lábujjak mérsékelten íveltek, sem befelé, sem kifelé nem görbülnek.
Mozgás: A lábak egyenesen elõre lépnek. A mellsõ lábak szabadon az oldalakkal párhuzamosan mozognak. A felénk közeledõ kutyánál a lábaknak a front vonalában kell lenniük, a mancsok és a könyökök azonos távolságra vannak. A tolóerõt a hátsó lábak adják.
Szõrzet:
Szõrminõség: Kemény, sûrû, drótszerû, nem olyan hosszú hogy bozontos legyen. Egyenesen és zártan fedi a törzset és a lábakat. A fedõszõr kemény, , drótos, az aljszõr rövidebb és puhább. A túl kemény szõr hullámos vagy göndörödhet. A teljesen puha vagy göndör szõrzet nagyon nem kívánatos.
Szõrszín: A hátnyereg, a nyakszirt és a farok felsõ része fekete vagy grizzle színû. A test valamennyi többi részén cser (tan) színû. A fülek gyakran sötétebb cserszínûek, a nyak körül és a halánték sötéten árnyalt. A mellsõ lábak között kevés fehér szõr elfogadható.
Méret: A marmagasság kb. 58-61 cm a kanoknál, kb. 56-59 cm a szukáknál.
Hibák: Minden az elõbbiektõl való eltérés hiba, amelynek megítélése az eltérés mértékétõl valamint a kutya egészségére és jó létére gyakorolt hatásától függ.
Megjegyzés: A kanoknál a herezacskóban két jól láthatóan leereszkedett herének kell lennie.
Összeállította:
Virányi Veronika (Budapest), szakképzett kutyakozmetikus
06/70/276-33-89