rss
gazdit kereső kutya, állatmentés
  • Chips igaz története

  • Share on Tumblr

    2002-t írunk, tombol a nyár. Sajnos túl vagyok az év legjobb táborán, de azért van elfoglaltságom bõven. Egy, a város másik végén lévõ község kutyamenhelyére járok ki szinte naponta kutyát sétáltatni és segíteni. Nagyon szeretem csinálni; legszívesebben egész életemben ezzel a néhány tucat kutyával foglalkoznék. Hihetetlen, hogy ezek az állatok milyen hálásak tudnak lenni egy-egy jó szóért, vagy azért, hogy fél percig csak velük foglalkozunk.

    · INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

    Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
    Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása

    Nagyon ritkán volt, hogy egyhuzamban két napnál többet lettem volna otthon. Ahhoz nagyon nyomós érveket kellet felsorakoztatni, hogy maradjak. Történt egyszer, hogy azért nem mentem, mert két barátnõm hívott, hogy nézzük meg a lovastáborban készült fényképeket. Ekkor említettem nekik, hogy mivel töltöm a szabadidõmet. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezzel a két mondatommal egyszer egy kis életnek tehetem jobbá a sorsát.

    Szorgalmasan mentem ezután is naponta, amikoris egyik este megcsörrent a telefon. Engem kerestek. A két lány közül hívott az egyik. Azt mondta, hogy a barátnõje talált egy kis kutyust az egyik metrómegállóban. Nagyon barátságos kutya, de csak egy éjszakára tudják elhelyezni; már megpróbálták felkeresni az állatvédõket, de õk nem tudtak segíteni. Így kerültem én a képbe. Másnap reggelre megbeszéltünk egy találkozót oda, ahol a kutyust találták.

    Nekem még aznap este meg kellett harcolnom érte, hogy elmehessek. Embert sem szívesen, de állatot aztán végképp nem hagyok cserben. Végül gyõzött az igazság, és a szobafogságom kezdetét egy nappal elhalasztották. Másnap szokásom szerint már a megbeszélt idõpont elõtt húsz perccel ott tébláboltam a metróban. Végül feltûntek: két korombeli lány és egy fiú; mindannyian ismeretlenek voltak, de az egyik lány kezében egy gyönyörû, hosszúszõrû fekete tacskó szukát cipelt. Ennél gyönyörûbb kutyát még az életben nem láttam, és nem hiszem, hogy valaha is fogok. Volt benne valami, ami azonnal megfogott mindenkit. Mit egy kis hercegnõ, olyan volt: szolidan elegáns, kedves, de nem túl hízelkedõ, és lerítt róla, hogy elõbb veti magát a folyóba, minthogy megharapjon valakit. Egyszóval csodálatos kutya volt, és valószínûleg nem is a természetéért tették ki az utcára, mert amikor megtalálták, mellette volt egy zacskó a holmijaival. Oltási biléta, etetõtál, játékok, fésû, póráz és a nyakörv, rajta a névvel: Chips.

    Amikor a kis csapat kétfelé szakadt, az egyik lány sírt. Nagyon megszerette ezt a kutyát, pedig alig egy napja ismerte meg. Sírt, mert el kellett válnia tõle, és nem tudta biztosan, hogy hová kerül. Hiába mondtam neki, hogy ennél jobb helye ritkán lehet kutyának, ráadásul amilyen csodálatos, pár napon belül lenne gazdája; túlságosan szerette ahhoz, hogy megnyugodjon. És nagyon megértem. A mai világban már abban sem lehetünk biztosak, amit látunk. Annyi mindent mondanak a menhelyekrõl: hogy két hét után altatnak, nem kapnak enni, viszik a kutyákat a húsfeldolgozóba, és a többi.

    Nagyon nehéz volt a búcsú, de végül is túlestünk rajta. A másik lánnyal ketten mentünk tovább. Az utazást nagyon csöndesen, békésen tûrte a kutyus, szinte oda sem figyelt, mi történik körülötte. Ugyan mindenképpen ölben vittük volna, de õt másként nem is lehetett volna szállítani: nem volt hajlandó mozdulni egy tapodtat sem. Látszott, hogy nagyon bánkódik a gazdái után. Elmesélték, hogy mikor felvitték éjszakára, akkor sem nagyon mászkált, csak épphogy feltérképezte a lakást. Amikor -immár a város másik végében, közel a menhelyhez- letettük a földre, hívogattuk, csalogattuk, de õ csak ült és nézett ránk azokkal a gyönyörû, meleg barna szemeivel, mintha csak azt mondaná: "Igen, hívtok, és kedvesek vagytok, de a gazdáim itt hagytak, és megvárom õket, mert majd értem jönnek."

    A busztól még vagy tíz percnyire volt a menhely; gyalogoltunk a tûzõ napon, és közben vigyáztunk, nehogy túlhevüljön a gyönge kis teste. Amikor odaértünk, megkönnyebbülten láttam, hogy a gondozó még nincs bent, csak azok a kedves nyugdíjas, de fiatalos nénik, aki minden áldott nap kijárnak és törõdnek a kutyákkal. Nekik ez az életük. A gondozónak nem -õ csak ül a házban, és havonta egyszer felveszi a fizetését. Sajnos a szabály szerint csak azt a kutyát veheti be (pár ezer forintért, mérettõl függõen), amelyiket a községben találták. Összebeszéltünk az "öregekkel", hogy majd azt mondjuk, hogy õk találták a kutyust a helyi bevásárlóközpont mellett. Arra végül nem került sor, hogy el is kelljen hitetni ezt a gondozóval.

    Mivel olyan félénk és kistestû kutyus volt, beraktuk õt az "óvodába", a kölyökkutyák közé. A változás döbbenetes volt. Nem telt bele öt-hat perc, és már vidáman szaladgált, ismerkedett a többiekkel. Amikor bementem hozzá, és a nevén szólítottam, boldogan farkcsóválva jött hozzám. Csodálatos érzés volt látni, hogy a kezdeti mélabúból milyen vidám a kis kutya lett. Látszott rajta, hogy nem tudta eldönteni, hogy nekem örüljön, a fajtársaknak vagy csak úgy az életnek. Ebben a pillanatban úgy éreztem, tettem, tettünk valamit, amire büszkék lehetünk.

    Itt akár véget is érhetne a történet, de nem. Késõbb, amikor visszagondoltam az esetre, alig hittem el, hogy egy kutyának lehet ekkora szerencséje. Pedig lett!

    A menhelyre néha jönnek német állatvédõ egyesület tagjai, hogy egy kicsit tehermentesítsék a hazai menhelyeket. Aznap is jöttek, számomra teljesen váratlanul: két kedves hölgy egy autóval. A hatvan kutyából ki kellett választaniuk ötöt vagy hatot, akiket elvisznek magukkal, hogy gazdához kerüljenek ott, Európa legfejlettebb országában. Mire hátraértek az "óvodához" és a mellette lévõ "nyugdíjasotthonhoz", már négy kutyát kiszemeltek, és be is raktak az autóba; tehát két hely volt még. Az egyikre bekerült egy nagyon öreg, vak kutyus, aki addig egy másfél négyzetméteres ketrecben tengette napjait; a fejlett országokban a hozzá hasonlóaknak is hamar kerítenek gazdát, de nálunk még nem divat az, hogy az idõsebb emberek öreg kutyát fogadjanak be.

    Arra az egy helyre természetesen Chips került. Annyira örültem, amikor láttam, hogy a kölykök közé mennek be, és kihozzák õt. A fiatalabb nõ rögtön beleszeretett, ez látszott rajta -de hát kinek ne lopná be magát a szívébe ez a kedves, ártatlan teremtés? Addig nem nyugodtam, amíg meg nem mondták a németeknek, hogy a neve Chips. Ha már ilyen különleges kutya, megérdemli, hogy a nevét is magával vigye -hiszen éveken keresztül így szokta meg, és hallgat rá.

    Így végzõdött hát egy olyan állat "kalandja", akit nem kegyetlenségbõl, de mégis az utcára tettek a gazdái. Neki szerencséje volt. Én pedig boldog vagyok, hogy segíthettem neki abban, hogy olyan élete legyen, amilyen kevés kóbor ebnek adatik meg. Azt hiszem, ezért érdemes volt egész nyáron napi négy órát utazni hatvan kutyáért, órákat gyalogolni a tûzõ napon, lihegni a póráz végén, amikor a másik vége elhúzott volna Moszkváig is, minden nap nyakig sárosan keresztülmenni Pesten, hogy aztán este tízkor hullafáradtan egy alapos fürdés után ledõljek aludni, és hogy másnap elõröl kezdõdjön az egész. Én is élveztem, és másoknak is hasznára váltam, azt hiszem. Ezért fogom ezen a nyáron is és egészen addig csinálni, amíg jól érzem magam. Tehát ha kilencven évesen tolószékbe kerülök, akkor már csak spánielnél kisebb kutyákat vállalok. :)

    Biztosan van, aki ennél sokkal cifrább történet részese volt. Nem is az a célom, hogy a legrendkívülibb kóborkutya-akciót írjam le, hanem az, hogy megmutassam: érdemes küzdeni. Ez az eset megtörtént Chipssel, aki minden kétséget kizáróan már az új gazdájának igazi büszkesége. Számomra ennek a másfél napnak volt egy üzenete. Az, hogy hiába hallom és tapasztalom, hogy a magyar állatvédelem helyzete siralmas, ha összefogunk (na és ha Fortuna istenasszony is mellénk áll), akkor bármit megtehetünk. Egy kis életért küzdött öt fiatal, és megnyerték a csatát. Soha többé nem fogják viszontlátni Chipset, de mindannyian tudják, hogy megérte, és örökre bevésték a szívükbe a nevét. És megtanulták, hogy semmi sem lehetetlen...

    Szenczi Ildikó


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Kokainozott a macska

    Kokain hatása alatt állt egy ausztrál macska, amikor állatkórházba került. A nyolc hónapos állat jól van, gazdái ellen nem indult eljárás, mert az intézmény dolgozói nem értesítették a rendõrséget.

  • Patkányölésért jelentették fel Nizza polgármesterét

    Egy állatvédõ szervezet feljelentette a nizzai polgármestert, miután az szétvert egy hatalmas patkányt. A szervezet szerint a polgármester kegyetlen állatkínzó.

  • Kocahárembe zárják a megakant

    Sydney - Kacér kocák közé kerül az a póniló méretû kandisznó, amely az utóbbi napokban egy nõt terrorizált Ausztráliában: legutóbb nem engedte ki a házából.

    A disznót eredeti gazdái szabadjára engedték egy erdõben, mert nem bírtak vele. A megadisznó azonban kitalált az erdõbõl és emberi társaságot kapott: másfél hete kezdte etetgetni a 63 éves hölgy, akárcsak szomszédai. A disznó azonban egyre szemtelenebb és követelõzõbb lett, mígnem két napja berontott a nõ házába úgy, hogy hanyatt lökte.

  • Medve ölt embert Erdélyben

    Bukarest - Megölt egy kirándulót a romániai Kovászna (Covasna) megyében egy anyamedve.

    A medve a kölykeivel éppen élelmet keresett vasárnap, amikor a két kiránduló keresztezte az útjukat az erdélyi megye egy erdejében. A nõstény állat rátámadt az egyik férfira és súlyosan megsebesítette. A másik férfinak sikerült elkerülnie a támadást, mert ahogy újabb túrázók érkeztek a helyszínre, a medve elmenekült.

  • Meghalt a jelbeszédet ismerõ csimpánz

    Az 1960-as évek végén kezdték el tanítani

    Meghalt az elsõ csimpánz, amely képes volt alkalmazni az emberi jelbeszéd 250 szavát. Washoe 42 évesen hunyt el a Washingtoni Egyetem Kutatóintézetében kedden. Abban is különleges volt, hogy át tudta adni tudását fogadott csimpánzfiának, Loulisnak. Az okos majom 1965-ben született Afrikában. Igen fiatalon, az 1960-as évek végén kezdték jelbeszédre tanítani amerikai tudósok a Nevada államban lévõ Reno egyetemen.

  • Már így is csábítanak a kutyaviadalokra

    Megdöbbentõ nyíltsággal teszi közzé kutyaviadalok eredményeit néhány felhasználó az amerikai pitbullterrierek tulajdonosainak és kedvelõinek fenntartott internetes fórumon.

  • Mérgezõ algák a halakat is veszélyeztetik a Ligur-tenger partjainál

    A Ligur-tenger partjainál a fürdõzõk között rosszullétet és lázat okozó mérgezõ algák veszélyeztetik a kagylókat és az emberi fogyasztásra alkalmas halakat is. A trópusi alga (Ostreoptis ovata) az állatok májába és izomszöveteibe hatol be. Elfogyasztásuk nem jelent közvetlen veszélyt az emberre, mivel a méreg koncentrációja meglehetõsen alacsony.

  • Éjszakai kutya-szépségverseny Debrecenben

    Kutyacsaholástól hangos Debrecen: több mint ezer résztvevõvel éjszakai kutya-szépségversenyt rendeztek a cívis városban. A Magyar Ebtenyésztõk Országos Egyesületének debreceni szervezete a melegre való tekintettel, az állatok kímélése érdekében találta ki a késõi idõpontot a szépségverseny megrendezésére - mondta el Harcsás Márta, a verseny egyik szervezõje, A kutya újság fõszerkesztõje.

  • A család macskája mentette meg a kisfiút a rátámadó kutyától

    A család macskája mentette meg a kisfiút a rátámadó kutyátólRoger és Erica Triantafilo négyéves kisfia épp az utcán biciklizik, amikor feltűnik a szomszéd kutyája, és nem tudni, miért, hirtelen nekitámad a gyereknek. Egy pillanat múlva a kisfiú már a földön fekszik, a kutya pedig a lábánál fogva cibálja őt, ám ekkor kiront a család macskája, akiben minden bizonnyal feléledt az oroszlánok ösztöne, és gondolkodás nélkül elkergette a megvadult ebet. A kisfiú sérüléseit látva nem túlzás azt állítani, hogy a macska az életét mentette meg, ugyan az első harapás önmagában nem jelentett közvetlen életveszélyt.

  • Meghívó: túra és városjárás gyalogszerrel

    Az Orpheus Önkéntes Közösség, a Mátrix Közhasznú Alapítvány, a Csermely városjáró túrázást, kirándulást tart (rossz idő esetén a Tudástár természettudományi gyűjteményével ismerkedünk). A program célja, hogy a fiatalokkal megismertessük a természet kincseit, a mozgást és az egészséges életmódot, a közösségi programok fontosságát népszerűsítsük. A programra a gyerekek mellett a szülőket, barátokat,csoportokat is sok szeretettel várjuk!

  • Forróság akadályozza az állatok szaporodását Salt Lake Cityben

    A forró, száraz nyár megnehezíti a növények és állatok szaporodását a utahi Antelope Island Állami Parkban. Crystal Carpenter, a park természettudósa szerint, a szárazságnak nagy hatása van a szigetre.

  • Vizsgaidõszaki kutyasimogatás egyetemen

    Kutyasimogatással bõvült egy amerikai egyetemen a vizsgaidõszakban különösen feszült hallgatók nyugtatási tárháza.

  • Halálos áramütés érte a részegen õrjöngõ elefántokat

    Elpusztult Indiában az a hat elefánt, akik rizssört ittak és beleszaladtak egy elektromos kerítésbe. Az ehhez hasonló balesetek nem példa nélküliek a világ legnagyobb ázsiaielefánt-populációjának helyet adó országban, ahol az elmúlt években az állatok természetes lakóhelyét jelentõ több százezer hektárnyi erdõ tûnt el az emberi beavatkozás következtében.

  • A rókakígyó (Pantherophis gloydi, Conant 1940) bemutatása és terráriumi tartása

    Leírás:
    A rókakígyó Magyarországon még nem annyira elterjedt, lehet hogy kiszorították a színesebb királysiklók, a patkánysiklók, illetve a gabonasiklók, amik olcsóbbak is.

    Eredetileg a neve Elaphe vulpina gloydi volt, de átsorolták a Pantherophis genusba.
    Majd, 2005-ben a két addigi ismert alfajt, két külön fajként ismerték el (SCHMIDT & KUNZ 2005).

  • Négyes ikreket ellett egy kecske Hevesben

    Négyes ikreket ellett egy kecske a Heves megyei Gyöngyöspatán. Szakértõk szerint rendkívül ritka, hogy egy kecske egyszerre négy gidának adjon életet.

  • Beépített macska leplezte le a csaló állatorvost

    Különleges kitûntetést kapott egy bûnüldözõ macska, amely segített leleplezni egy lelketlen ál-állatorvost.

  • Medvebõrt próbáltak átcsempészni Ártándnál

    Egy hét alatt immár a második medvebõrcsempészt tartóztatták fel a pénzügyõrök az ártándi határállomáson - közölte Szabó Károly alezredes.

  • Ejnye!

    Barnás bõrû hottentotta
    gondolta: strucctojást lopna.
    Strucctojásra rá is lele,
    ámde a strucc mit tett vele?
    Megszántam õt, ahogy ott állt,
    s kotta nélkül jajt kikottált:
    - Nagy csõr nagyot ad a búból.
    Máskor csenj tojást a tyúktól!
    Szomorú egy hottentotta,
    aki strucctól koppentotta!

  • Lelkes Miklós: Matyi macska szolgálatban

    Matyi macska eredetileg egy varázsló macskája volt. A varázsló állataihoz tartozott a Matyi nevû szajkó, aki, gyaníthatóan a cica rosszvoltából, eltûnt. A varázsló ezért elnevezte Matyinak a cicát, büntetésbõl, miután visszavette tõle az eredetileg neki ajándékozott elõkelõ Nemáncicám Ferdinánd nevet.

  • Sziget 2009-en is lesz Zöld Udvar

    Irány 2009-ben is a SZIGET Fesztivál!

    Zöld Udvar - Egyszer majd mind rájövünk, hogy a pénz nem ehetõ.

    Résztvevõ szervezetek: Bocs Alapítvány, Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség, Humanista Mozgalom, Közép Európai Fejlesztési Egyesület, Levegõ Munkacsoport, Magyar Természetvédõk Szövetsége, Orpheus Állatvédõ Egyesület, Útilapu Hálózat – SCI Hungary, Védegylet Egyesület, Zöld Fiatalok Egyesület.

· INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása