rss
gazdit kereső kutya, állatmentés
  • Chips igaz története

  • Share on Tumblr

    2002-t írunk, tombol a nyár. Sajnos túl vagyok az év legjobb táborán, de azért van elfoglaltságom bõven. Egy, a város másik végén lévõ község kutyamenhelyére járok ki szinte naponta kutyát sétáltatni és segíteni. Nagyon szeretem csinálni; legszívesebben egész életemben ezzel a néhány tucat kutyával foglalkoznék. Hihetetlen, hogy ezek az állatok milyen hálásak tudnak lenni egy-egy jó szóért, vagy azért, hogy fél percig csak velük foglalkozunk.

    · INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

    Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
    Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása

    Nagyon ritkán volt, hogy egyhuzamban két napnál többet lettem volna otthon. Ahhoz nagyon nyomós érveket kellet felsorakoztatni, hogy maradjak. Történt egyszer, hogy azért nem mentem, mert két barátnõm hívott, hogy nézzük meg a lovastáborban készült fényképeket. Ekkor említettem nekik, hogy mivel töltöm a szabadidõmet. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezzel a két mondatommal egyszer egy kis életnek tehetem jobbá a sorsát.

    Szorgalmasan mentem ezután is naponta, amikoris egyik este megcsörrent a telefon. Engem kerestek. A két lány közül hívott az egyik. Azt mondta, hogy a barátnõje talált egy kis kutyust az egyik metrómegállóban. Nagyon barátságos kutya, de csak egy éjszakára tudják elhelyezni; már megpróbálták felkeresni az állatvédõket, de õk nem tudtak segíteni. Így kerültem én a képbe. Másnap reggelre megbeszéltünk egy találkozót oda, ahol a kutyust találták.

    Nekem még aznap este meg kellett harcolnom érte, hogy elmehessek. Embert sem szívesen, de állatot aztán végképp nem hagyok cserben. Végül gyõzött az igazság, és a szobafogságom kezdetét egy nappal elhalasztották. Másnap szokásom szerint már a megbeszélt idõpont elõtt húsz perccel ott tébláboltam a metróban. Végül feltûntek: két korombeli lány és egy fiú; mindannyian ismeretlenek voltak, de az egyik lány kezében egy gyönyörû, hosszúszõrû fekete tacskó szukát cipelt. Ennél gyönyörûbb kutyát még az életben nem láttam, és nem hiszem, hogy valaha is fogok. Volt benne valami, ami azonnal megfogott mindenkit. Mit egy kis hercegnõ, olyan volt: szolidan elegáns, kedves, de nem túl hízelkedõ, és lerítt róla, hogy elõbb veti magát a folyóba, minthogy megharapjon valakit. Egyszóval csodálatos kutya volt, és valószínûleg nem is a természetéért tették ki az utcára, mert amikor megtalálták, mellette volt egy zacskó a holmijaival. Oltási biléta, etetõtál, játékok, fésû, póráz és a nyakörv, rajta a névvel: Chips.

    Amikor a kis csapat kétfelé szakadt, az egyik lány sírt. Nagyon megszerette ezt a kutyát, pedig alig egy napja ismerte meg. Sírt, mert el kellett válnia tõle, és nem tudta biztosan, hogy hová kerül. Hiába mondtam neki, hogy ennél jobb helye ritkán lehet kutyának, ráadásul amilyen csodálatos, pár napon belül lenne gazdája; túlságosan szerette ahhoz, hogy megnyugodjon. És nagyon megértem. A mai világban már abban sem lehetünk biztosak, amit látunk. Annyi mindent mondanak a menhelyekrõl: hogy két hét után altatnak, nem kapnak enni, viszik a kutyákat a húsfeldolgozóba, és a többi.

    Nagyon nehéz volt a búcsú, de végül is túlestünk rajta. A másik lánnyal ketten mentünk tovább. Az utazást nagyon csöndesen, békésen tûrte a kutyus, szinte oda sem figyelt, mi történik körülötte. Ugyan mindenképpen ölben vittük volna, de õt másként nem is lehetett volna szállítani: nem volt hajlandó mozdulni egy tapodtat sem. Látszott, hogy nagyon bánkódik a gazdái után. Elmesélték, hogy mikor felvitték éjszakára, akkor sem nagyon mászkált, csak épphogy feltérképezte a lakást. Amikor -immár a város másik végében, közel a menhelyhez- letettük a földre, hívogattuk, csalogattuk, de õ csak ült és nézett ránk azokkal a gyönyörû, meleg barna szemeivel, mintha csak azt mondaná: "Igen, hívtok, és kedvesek vagytok, de a gazdáim itt hagytak, és megvárom õket, mert majd értem jönnek."

    A busztól még vagy tíz percnyire volt a menhely; gyalogoltunk a tûzõ napon, és közben vigyáztunk, nehogy túlhevüljön a gyönge kis teste. Amikor odaértünk, megkönnyebbülten láttam, hogy a gondozó még nincs bent, csak azok a kedves nyugdíjas, de fiatalos nénik, aki minden áldott nap kijárnak és törõdnek a kutyákkal. Nekik ez az életük. A gondozónak nem -õ csak ül a házban, és havonta egyszer felveszi a fizetését. Sajnos a szabály szerint csak azt a kutyát veheti be (pár ezer forintért, mérettõl függõen), amelyiket a községben találták. Összebeszéltünk az "öregekkel", hogy majd azt mondjuk, hogy õk találták a kutyust a helyi bevásárlóközpont mellett. Arra végül nem került sor, hogy el is kelljen hitetni ezt a gondozóval.

    Mivel olyan félénk és kistestû kutyus volt, beraktuk õt az "óvodába", a kölyökkutyák közé. A változás döbbenetes volt. Nem telt bele öt-hat perc, és már vidáman szaladgált, ismerkedett a többiekkel. Amikor bementem hozzá, és a nevén szólítottam, boldogan farkcsóválva jött hozzám. Csodálatos érzés volt látni, hogy a kezdeti mélabúból milyen vidám a kis kutya lett. Látszott rajta, hogy nem tudta eldönteni, hogy nekem örüljön, a fajtársaknak vagy csak úgy az életnek. Ebben a pillanatban úgy éreztem, tettem, tettünk valamit, amire büszkék lehetünk.

    Itt akár véget is érhetne a történet, de nem. Késõbb, amikor visszagondoltam az esetre, alig hittem el, hogy egy kutyának lehet ekkora szerencséje. Pedig lett!

    A menhelyre néha jönnek német állatvédõ egyesület tagjai, hogy egy kicsit tehermentesítsék a hazai menhelyeket. Aznap is jöttek, számomra teljesen váratlanul: két kedves hölgy egy autóval. A hatvan kutyából ki kellett választaniuk ötöt vagy hatot, akiket elvisznek magukkal, hogy gazdához kerüljenek ott, Európa legfejlettebb országában. Mire hátraértek az "óvodához" és a mellette lévõ "nyugdíjasotthonhoz", már négy kutyát kiszemeltek, és be is raktak az autóba; tehát két hely volt még. Az egyikre bekerült egy nagyon öreg, vak kutyus, aki addig egy másfél négyzetméteres ketrecben tengette napjait; a fejlett országokban a hozzá hasonlóaknak is hamar kerítenek gazdát, de nálunk még nem divat az, hogy az idõsebb emberek öreg kutyát fogadjanak be.

    Arra az egy helyre természetesen Chips került. Annyira örültem, amikor láttam, hogy a kölykök közé mennek be, és kihozzák õt. A fiatalabb nõ rögtön beleszeretett, ez látszott rajta -de hát kinek ne lopná be magát a szívébe ez a kedves, ártatlan teremtés? Addig nem nyugodtam, amíg meg nem mondták a németeknek, hogy a neve Chips. Ha már ilyen különleges kutya, megérdemli, hogy a nevét is magával vigye -hiszen éveken keresztül így szokta meg, és hallgat rá.

    Így végzõdött hát egy olyan állat "kalandja", akit nem kegyetlenségbõl, de mégis az utcára tettek a gazdái. Neki szerencséje volt. Én pedig boldog vagyok, hogy segíthettem neki abban, hogy olyan élete legyen, amilyen kevés kóbor ebnek adatik meg. Azt hiszem, ezért érdemes volt egész nyáron napi négy órát utazni hatvan kutyáért, órákat gyalogolni a tûzõ napon, lihegni a póráz végén, amikor a másik vége elhúzott volna Moszkváig is, minden nap nyakig sárosan keresztülmenni Pesten, hogy aztán este tízkor hullafáradtan egy alapos fürdés után ledõljek aludni, és hogy másnap elõröl kezdõdjön az egész. Én is élveztem, és másoknak is hasznára váltam, azt hiszem. Ezért fogom ezen a nyáron is és egészen addig csinálni, amíg jól érzem magam. Tehát ha kilencven évesen tolószékbe kerülök, akkor már csak spánielnél kisebb kutyákat vállalok. :)

    Biztosan van, aki ennél sokkal cifrább történet részese volt. Nem is az a célom, hogy a legrendkívülibb kóborkutya-akciót írjam le, hanem az, hogy megmutassam: érdemes küzdeni. Ez az eset megtörtént Chipssel, aki minden kétséget kizáróan már az új gazdájának igazi büszkesége. Számomra ennek a másfél napnak volt egy üzenete. Az, hogy hiába hallom és tapasztalom, hogy a magyar állatvédelem helyzete siralmas, ha összefogunk (na és ha Fortuna istenasszony is mellénk áll), akkor bármit megtehetünk. Egy kis életért küzdött öt fiatal, és megnyerték a csatát. Soha többé nem fogják viszontlátni Chipset, de mindannyian tudják, hogy megérte, és örökre bevésték a szívükbe a nevét. És megtanulták, hogy semmi sem lehetetlen...

    Szenczi Ildikó


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Halhorog: kajakból ütött ki egy nõt egy barrakuda Floridában

    Hal ütött ki kajakból egy nõt Floridában, méghozzá olyan erõvel, hogy az asszonynak több bordája eltört.

  • Hatósági engedély nélkül tartott otthon krokodilt egy férfi

    Hatósági engedély nélkül tartott otthon krokodilt egy férfiSzokatlan háziállatot tartott egy svéd férfi - egy két méteres krokodilt, ráadásul hatósági engedély nélkül. A rendőrök találtak rá az állatra egy nyomozás közben. A 44 éves férfi üvegházában sütkérező állatot a rendőrök vették észre Malmö városában, mikor lopott holmik után kutattak. Mikor megkérdezték a tulajdonost, mit keres a krokodil a kertben, azt a választ kapták, hogy neveli - ezért bevitték a férfit az örsre. Az illető felesége egyébként a férje mellett áll az ügyben - elmondása szerint évekkel korábban, ajándékként kapták a hüllőt, ami kicsit megnőtt. A krokodilt mindenesetre állatkertbe szállították.

  • Jogot az emberszabású majmoknak!

    Új korszakot nyithat az állati jogok védelmében a spanyol parlament mai szavazása, amelyen – a világon elsõként – várhatóan elfogadják az emberszabású majmok védelmérõl szóló nyilatkozatot.

  • Algaevõ halakkal tisztítják meg a kínai Taihu tavat

    Algaevõ fehér busákat engednek Kína harmadik legnagyobb édesvízi tavába, a kelet-kínai Csöcsiang (Zhejiang) tartományi Taihuba - jelentette hétfõn a Hszinhua hírügynökség.

  • Állatkínzók a nyilvánosság elõtt

    Internetes feketelistára kerül New York állam egyik megyéjében minden olyan felnõtt helyi lakos, akit állatok elleni bûncselekmény, vagy vétség miatt állítottak elõ.

  • Kutyatolvaj polgármesternõ

    Alice (Texas állam) - Kutyát lopott egy polgármesternõ az Egyesült Államokban, minek következményeként elveszítette állását, bírságot fizethet és közmunkázhat.

    A texasi kisváros elsõ embere, illetve asszonya a szomszédai kutyáját "lovasította meg" még tavaly nyáron: rábízták nyaralásukkor, hogy vigyázzon rá, õ azonban nem adta vissza, hanem azt hazudta, hogy az eb megdöglött.

  • Állatkölyköket evett az õsbéka

    A Kréta-korban élt állatnak páncélja és fogai voltak
    Hetvenmillió éves, hatalmas béka megkövült maradványaira bukkant Madagaszkáron brit és amerikai kutatók csoportja.

  • Jack Russel Terrier

    Leírása: A foxterrierre emlékeztetõ, masszív, izmos testû kis kutya.

    Feje viszonylag nagy, elkeskenyedõ, szeme sötétbarna, orrtükre fekete. Füle V alakú, elõrebicsakló, valamivel nagyobb, mint a foxié. Mellkasa mély, háta egyenes, ágyéka rövid, izmos.

    Végtagjai jó csontozatúak. Farkát kurtítják. Színe fehér, a pofáján és a testén vörhenyes jegyekkel. Rövid és hosszú szõrû változatban tenyésztik.

  • Világító macskákat klónoztak Dél-Koreában

    Genetikailag módosított, ultraibolya fényben vörösen derengõ macskákat klónoztak a dél-koreai Gyeongsang Nemzeti Egyetemen. A bizarr külsejû állatok segíthetnek az emberi genetikai problémák feloldásában, valamint a klónozási módszerrel még kihalófélben lévõ fajokon is segíthetnek. A Kong Il-Keun állatklónozó szakértõ által vezetett csoport a Gyeongsang Nemzeti Egyetemen juttatta be az RFP (Red Fluorescent Protein) vörös fénykibocsátó fehérjét török angóramacskák bõrszövetébe.

  • Házicica, házimacska, macskák

    Házimacska: Földünkön mintegy 300-400 millió macska él. Ezek nagy többsége "közönséges" házi-macska, s csak elenyészõ részük fajtatiszta, törzskönyvezett jószág. Egy japán mondás szerint: "Ha az ember egy kutyát 3 napig etet, az 3 évig sem felejti el. Ha azonban egy macskát etetsz 3 évig, az már 3 nap múlva sem fog emlékezni rád." Nos, ez a mondás kicsit leegyszerûsíti a cicák viselkedését, de az tény, hogy a macska csak félig-meddig háziasodott, és ez sok mindent megmagyaráz.

  • Lessie, a hûséges

    1915. január 1-én a németek megtorpedóztak egy angol hadihajót a Csatorna bejáratánál. A mintegy 500 angol haditengerész halálát okozó eset után két nappal Lyme Remis mellett partra sodródott egy mentõcsónak teli holttestekkel, amelyeket a helyi kocsma pincéjében helyeztek el.

  • 15 kölyke született egy ír szetternek - fotóval!

    Egy átlagos ír szetter legfeljebb hét-nyolc kölyköt hoz világra, ám Romy ennek dupláját, tizenöt csöppséget szült.

  • Döglött lovak és birkák hevernek egy mélykúti birtokon

    Legutóbbi ellenõrzésük során újabb elpusztult ló és birkák tetemeit találták meg halason az állatvédõk annak a mélykúti gazdának a portáján, akit fél évvel ezelõtt hanyag állattartás miatt már figyelmeztettek egyszer.

  • Fürödj együtt tigrisekkel!

    Április elején megnyílt a világ leglátványosabb állatkertje a floridai Tampa Bayben a híres Busch Gardens vidámpark részeként, ami a legjobb vidámparkok listáján az elõkelõ harmadik helyet foglalja el.

    A park 50 éves fennállásának legambíciózusabb vállalkozása ez, nem spóroltak a költségekkel: a több millió dolláros környezetbarát projekt vendégeként együtt pancsolhatunk a tigrisekkel és az orángutánokkal. A Jungala névre hallgató kert több mint 16000 négyzetméterén szabályos dzsungelt alakítottak ki, a buja növényzet ideális otthont nyújt az állatoknak, amelyek közt olyan veszélyeztetett fajok is akadnak, mint a bengáli tigris, vagy az orángután.

  • Bölények kontra hangyák: látszatcsapatjáték és valódi

    London - A méhek és a hangyák, ellentétben más állatokkal, "élnek-halnak" a csapatjátékért, pontosabban közösségükért.

    Edinburgh-i és oxfordi egyetemi kutatók matematikai modelleket használtak az állati "tömegviselkedés" tanulmányozására.

  • Mikrochipeket kapnak az orosz kutyák

    A csúcstechnológia segítségével akar rendet tenni a moszkvai kóbor kutyák világában a városi vezetés: az állatok bõrébe a legfontosabb adatokat tartalmazó mikrochipeket ültetnek.

  • Kötelezõ kutyaazonosító Olaszországban

    Milánó - Olaszországban újabban rendelet kötelezi a kutyatulajdonosokat arra, hogy azonosító microchippel szereltessék fel állataikat. A türelmi idõ 30 nap.

    A kutya nyakszirtjébe egy alig érezhetõ kis szúrással az állatorvos ülteti be a 3-4 milliméteres lapot, amely az eb azonosító kódját tartalmazza. Az állam ezzel az intézkedéssel próbálja csökkenteni az elkóborló vagy elhagyott kutyák számát.

  • Rosszul lett, miközben felakasztotta kutyáját

    A Vásárosnamény Rendõrkapitányság állatkínzás vétségének megalapozott gyanújával három tarpai lakos ellen indított eljárást.

  • Hüllõt dugott a melltarójába

    A blackpooli állatkertben kötött ki az az iguana, amelyet egy nõ a melltartójában próbált meg becsempészni Nagy-Britanniába a város repülõtéren. A csempész hiába dugta a zöld hüllõt a melltartójába, az addig ficánkolt, amíg a mozgó ruha fel nem hívta egy rendõr figyelmét.

  • Hiába lõtték meg, túlélte a sas

    Az orvosi ellátásnak köszönhetõen életben maradt az a rétisas, amelyet meglõve találtak a hétvégén Bánhalma és Kunhegyes külterületén - értesült az OBJEKTÍV Hírügynökség.

· INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása