2300 méteres rekordmélységben sikerült élõ halat fogni az Atlanti-óceán mélyén húzódó hegyvonulat meleg kürtõinél. Három garnélafajt is felszínre húztak, írják a kutatók a Deep-Sea Research címû szaklapban.
A ritka fogás egy olyan új eszköznek köszönhetõ, amely úgy tudja felszínre hozni az élõ állatokat, hogy közben szinten tartja az õket természetes körülményeik közt körülvevõ nyomást. égbõl
"A technológia harminc éve ismert, de az eddigi rekord 1400 méter volt" - magyarázta Dr. Bruce Shillito, a párizsi Pierre et Marie Curie Egyetem tengerbiológusa a BBC-nek.
"Az is újdonság, hogy hidrotermális kürtõ közelébõl sikerült ezzel a módszerrel állatot fogni. Ezer méternél nagyobb mélységekbõl nehéz élve a felszínre hozni állatokat, nyomás nélkül fogni annyit tesz, mintha holtan fognánk" - szemléltette a nehézségeket Dr. Shillito. A felszínen nyomás alatt aktívan mozgott a Pachycara saldanhai névre hallgató hal, de amint csökkentették a nyomást, mozgása koordinálatlanná vált, pár percen belül pedig teljes mozdulatlanságba dermedt.
Hasonlóan reagáltak a garnélák is, melyek közül a Mirocaris fortunata és Chorocaris chacei elvevezésû fajokat 1700 méterrõl húzták ki, míg Rimicaris exoculata nevû rokonukat a halhoz hasonlóan 2300 méterrõl. Amikor pedig egy másik garnélacsapatot húztak ki a vízbõl, ezúttal nyomás nélkül, azok vadul rángatózni kezdtek, majd pár órán belül elpusztultak.
A mintákat eddig egy hajón vizsgálták, a következõ lépés az, hogy a mintavevõbõl egy kísérleti tartályba helyezzék át az állatokat, és ott tanulmányozzák õket. A mélytengeri élõvilágról ugyanis nagyon keveset tudunk.
A Periscop névre keresztelt új eszköz titka a három kamrája. Az egyik megfogja az állatot, a másikban van, amíg a felszínre kerül, a harmadikon keresztül lehet pedig nyomás alatt áthelyezni a laboratóriumba. Az eddigi nyomás alatti mintavételek mind egy kamrával történtek - holott a különbözõ fázisoknak mások a technikai elvárásai.
