Minden idõk egyik legnagyobb állatmentõ akciója zajlott szerdán egy angliai telepen, ahol a szakértõk több tucatnyi elpusztult, illetve haldokló lovat találtak. Az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmód megakadályozására alakult királyi társaság (RSPCA) szerda esti beszámolója szerint a mentõakció már a hétvégén elkezdõdött.
A Nagy-Britanniában rendkívüli tekintéllyel bíró, hatósági jogkörökkel is felruházott szervezet állatorvosai állampolgári bejelentésre vonultak ki a Buckinghamshire grófságbeli Amersham mellett mûködõ állattelepre, ahol elborzasztó látvány fogadta õket: 31 ló már oszlásnak indult tetemére, és 84 végletekig legyengült, éhezõ, de még élõ lóra, pónira és szamárra bukkantak.
Három ló olyan állapotban volt, hogy már nem lehetett rajtuk segíteni, ezért ezeket elaltatták. Az RSPCA egyik vezetõ állatorvosa szerda este a BBC-nek azt mondta: pályafutása során ilyesmit még nem látott. A telep - állítólag lókereskedéssel foglalkozó - gazdáját, aki vasvillával támadt az RSPCA kiérkezõ szakszemélyzetére és a rendõrökre, õrizetbe vették.
A még megmenthetõ állatokat különbözõ menhelyekre és környékbeli istállókba szállítják át. Az RSPCA szóvivõje szerint a szervezet negyedszázados történetében ez az eddigi legnagyobb állatmentõ akció.
Az abesszin macska eredete bizonytalan, de az biztos, hogy egyike a legrégebben ismert fajtáknak. Elsõ példányait az abesszin háborúból hazatérõ brit katonák vitték magukkal Angliába, ahol a befogott egyedekbõl önálló fajtát hoztak létre. Fajtaként Angliában 1882-ben ismerték el. Az elsõ Nagy-Britanniába hozott abesszint Zulának hívták és Barrett-Lenard kapitány feleségének kedvence volt, még a fényképe is megjelent 1874-ben. Az USA-ban elõször 1902-ben jelent meg, de hivatalosan csak 1986-ban ismerték el a fajtát. 
George a kutyus immár két éve depressziós, de legalábbis nagyon letört: pontosan azóta, hogy elveszítette társát és legjobb barátját, a 12 éves labradort, akit Blackie-nek hívtak. „Blackie halála óta George minden áldott nap sír. Az étvágya sem olyan, mint régen. Egyértelműen látszik rajta, hogy gyászol” – mondta a gazdi, majd hozzátette, a változást George életébe egy váratlanul felbukkanó kiskacsa hozta el. „A kacsák meglehetősen ritkák errefelé, az meg pláne szokatlan, hogy egy példány csak úgy felsétál a tornácra és összebarátkozik az ott fekvő kutyával.”
