A szentjánosbogarak ragadozó életmódot folytatnak, csigákkal és apró rovarokkal táplálkoznak, amelyeket az avarban és magas fûben vadásznak le. Felülrõl alig lehet észrevenni õket, egész testüket páncélszerû kitin borítja, amely alá fejüket is eldugta az evolúció. Sokféle szentjánosbogár faj létezik, és mindegyiknek világít a potrohán az utolsó pár szelvény, mégpedig nemtõl függetlenül. Persze, hogy szex áll a háttérben! A fiúk éjszaka felrepülnek a magasba és kivilágítják legnemesebb testrészüket, így hívják fel magukra a szentjánosbogár lányok figyelmét. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A jószág potrohában egy peroxiszóma nevû szervecske van, amelyben luciferin képzõdik (akár az Ördög, de a szó egyébként fényhozót jelent). Ez az anyag oxigénnel érintkezve átalakul és eközben fotonok (fényrészecskék) formájában energia szabadul fel, amely felvillanó fényként válik láthatóvá. És hogyan jut az oxigén a potrohba? A rovarok légzõnyílásai - úgynevezett légcsövei - a potrohon találhatóak, tehát az oxigén útja egyenes a luciferinig. Legalábbis ezt hinnénk! Ha azonban ez így lenne, akkor a szentjánosbogarak folyamatosan világítanának, és mi tudjuk, hogy ez nem így van. Mi a megoldás?
Az oxigént az állat elsõsorban az életfolyamatihoz használja. A felvett oxigént egy mitokondrium nevû szervecske dolgozza fel, vagyis onnan nem jut elég a fényképzõ szervbe. Azonban - mint a legtöbb biokémiai folyamat - a szentjánosbogarak fényképzése is szabályozható, mégpedig nitrogén-monoxiddal. A nitrogén-monoxid hatására ugyanis a mitokondriumok nem képesek felhasználni az oxigént, így az a fényképzõ szervbe juthat. Amikor elérkezik az éjszaka, az állat "agya" (a rovaroknak még nincs szó szoros értelmében agyuk, de elég összetett idegrendszerük van) ingert küld a megfelelõ szervbe, ahol nitrogén-monoxid szabadul fel. Ennek hatására kigyullad a világítás és indulhat a párkeresés. Egy hasonló - rágondolok és felkapcsolódik - elven mûködõ lámpának én is örülnék a konyhában!