Parvo virus

A parvo hasmenéssel, hányással járó betegség. Magyarországon a parvovírusos bélgyulladás az "újabb keletû" betegségek közé tartozik, hiszen az 1970-es években még nem igen tudtunk róla. Az elsõ hazai megbetegedéseket 1980-ban észlelték. Lett is pánik, hiszen nem volt ellene oltóanyag, így más nem lévén, kevés sikerrel a macskák parvovírus okozta gyomor-bélgyulladásának oltóanyagát próbálták meg alkalmazni kutyákon is.

A betegséget vírus okozza, amely azonban nem azonos a "macska-parvo" virussal. A vírus elsõsorban kutyákat, kutyaféléket betegít meg, de az újabb tipus már macskákra nézve is veszélyes, azaz alkalmas a panleukopenia kiváltására.

A fertõzõdés a beteg állatok bélsarával történik, amely nagy mennyiségben tartalmazza a vírusokat. A szájon keresztül felvett vírus a bélhámsejtekben, és kölykökben a szívizomsejtekben szaporodik. A bélbolyhok tönkremennek, gyulladás alakul ki, véralvadási zavarokat lehet tapasztalni. Ez az oka, hogy a hasmenés véressé válik.

Tünetek

A betegek hánynak, súlyos hasmenésük van. A széklet híg, sárga, majd véressé válik. Hasfájás tapasztalható, amelyet az állat hasának áttapintásakor élénken jelez. A súlyos hasmenés igen intenzív folyadékvesztéssel jár, melynek következtében súlyos fokú kiszáradás (exsiccosis) következik be, ha nem gondoskodunk megfelelõ folyadékellátásról (akár mesterségesen is). Ilyenkor a bõr elveszti rugalmasságát, ha az állat hátán ráncba emeljük, úgy marad, és igen hosszú idõ alatt nyeri vissza eredeti helyzetét. Jellemzõ a szõr fénytelenné válása.

A parvo megelõzése, kezelése

Gyógykezelése

Mivel a betegeknek több, mint a fele elhullik a betegségben gyógykezelés nélkül, nagyon fontos a hányás és hasmenés csökkentése, az elveszített folyadék pótlása. A szövõdmények kialakulását a legyengült állaton antibiotikumokkal gátolhatjuk meg. A kezelés alapvetõen tüneti, azaz a kialakult tünetek csökkentésére vagyunk kénytelenek szorítkozni.

Megelõzése

Ma már többféle parvovírus elleni oltóanyag van forgalomban. Alapvetõen két csoportra oszthatjuk õket: csak egyféle betegség (parvo) ellen ható oltóanyagok, és egyszerre többféle betegség elleni (polyvalens) oltóanyagok. Utóbbiak rendszerint szopornyica, fertõzõ májgyulladás és leptospirózisok elleni anyagot is tartalmaznak. Okkal merül fel a kérdés, melyiket alkalmazzuk?

A vakcinákról (védõoltásokról) a szakemberek véleménye is megoszlik. Rendelõnkben a "konzervatívabb" felfogást támogatjuk. Ennek értelmében kölyökkutyáknál monovalens parvo vakcinát alkalmazunk kétszer egymás után, ezt követõen évente az emlékeztetõ oltás lehet polyvalens oltóanyag is. Nagyon fontos, hogy csak teljesen egészséges állatot oltsunk vakcinával, ellenkezõ esetben azt tapasztalhatjuk, hogy az oltás ellenére mégis megbetegedhet a páciens.

Mikor oltassuk a kiskutyákat? Az anyaállat a tejével ún. "maternális ellenanyagokat" juttat az utódba a születést követõen. Ezek az ellenanyagok ugyan mintegy 8-12 hétig megvédik a kölyköket a fertõzõdéstõl (ha az anya oltva volt korábban, vagy átvészelte a betegséget), de ugyanakkor megakadályozza a kiskutyák eredményes védõoltását is! Ezért az elsõ oltást célszerû 8-9 hetes korban végezni, majd 10-12 hetes korban megismételni.