Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A 2006 szeptemberében elhunyt Steve Irwin segítségével Craig Franklin, a Queensland Egyetem kutatója 2004 augusztusában és szeptemberében három krokodilt (Crocodylus porosus) szállított el vízparti élõhelyükrõl. Minden példányt mûholdvevõvel szereltek fel, majd helikopterrel 56, 99 és 125 kilométerre hurcolták eredeti lakhelyétõl.
Mindhárom állat ugyanúgy viselkedett. Néhány hét alatt feltérképezték új élõhelyüket, majd útra keltek a tengerparton és öt-húsz napos úton meg sem álltak hazáig. A legmesszebb, 126 kilométerre szállított egyedet a Cape York félsziget ellentétes oldalára szállították, egy hegygerincen túlra. A krokodil érkezése után három hónappal útnak indult és a part mentén, húsz nap és egy 411 kilométeres túra után hazatért.
"Meglepõ, hogy ezek az állatok napokig képesek úszni. Anyagcseréjükkel kapcsolatban ez számos kérdést vet fel" – mondta a New Scientistnek Franklin. A krokodilok légzésének nagy része ugyanis anaerob, vagyis a szerves anyagok átalakításához nem oxigént, hanem más vegyületet vesznek fel. Ez gyorsabb, mint az oxigénfelvétellel járó (aerob) légzés, azonban kevésbé hatékony. Ezért van az, hogy a hüllõk robbanékony, gyors vágtára képesek, majd hamar kimerülnek.
Figyeli a Napot?
"Nem várt eredmény volt, hogy a harmadik krokodil az aerob légzésre utaló, hosszan tartó megerõltetést is kibírta, amikor húsz nap alatt körbement a félszigeten" – mondta a kutató.
Richard Gibson, a Londoni Zoológiai Társaság biológusa elmondta, keveset tudnak arról, miként tájékozódnak a krokodilok. A legvalószínûbb, hogy a madarakhoz hasonlóan a Föld mágneses mezeje és a Nap elhelyezkedése, vagy valamilyen vízi kémiai elem érzékelése alapján.