2024.03.28. - Gedeon, Johanna

A Kastély Cicája

Volt egy gyönyörû, barnaszõrû cica, aki grófi kastélyban született, selyempaplanos ágyban. No ebbõl rögvest valami irígylésre méltó cicasorsra gondoltok, pedig nem jó túl korán ugrani az egerecske felé!
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

A kastély ugyanis, Boldog Tódor tulajdona, félig-meddig romos volt, nem lakta más, csak a cicacsalád. Nem járt benne a madár sem, de a róka, késõbb, sajnos, igen. A róka rosszvoltából lett a barna cica árva, a védekezõ cicák jóvoltából pedig a róka cirádásképû és félszemû. Történetünk cicája úgy menekült meg, hogy bebújt egy kutyaszagú párnába. A róka nem szereti a kutyaszagot, nagyon felizgatja!

A veresbundás nem is járt többet arrafelé, belátta: megmaradt szemére most már feltétlenül szüksége van. A cicát pedig a fenyõrigók elnevezték a Kastély Cicájának.

A kastély egyébként olyan tájon volt, melyet vadregényesnek szoktak nevezni, de csak annyira volt vad, amennyire az erdõs-hegyes-sziklás tájak legtöbbje, regényesnek pedig szintén kevéssé az, mivel senki sem körmölt le ott lúdtollal, szedertintával regényeket, papirosra.

A történetbe itt jön be Mogorvaborotva Bence, a délceg varázsló. No neki annyiban találó neve volt, hogy kerülte az embereket, nem állt szóba csak az inasával, meg szakácsnéjával, azokkal is röviden értekezett, több szolgát nem is tartott. Ám nem is volt többre szüksége, mivel az inas kitûnõen inaskodott, a szakácsnõ pedig elnyerte volna a "Hetedhéthatáron Túl is Szakácsbajnok" címet, ha gazdája megengedte volna neki a versenyen való részvételt.

Ez a varázsló egy alkalommal a Keménykopasz-hegy szellemével kártyázott, a tét egyik oldalról az õ kajla kalapja volt, másik oldalról pedig a hegy, melyrõl egyébként a közeli Kenceficekemence nevû község az írás alapján azt hitte: az övé, de valójában a szellemé volt, aki mindenkit elijesztett onnan.

A varázsló nyert, de a szellem nem akart hegytelenné válni, ezért hegy helyett egy hordó aranyat adott a varázslónak, aki viszont - a szellem végtelen örömére! - ezt elfogadta, sõt, nekiajándékozta a kajla kalapot. A hordó aranyból a varázsló pedig megvásárolta a kastélyt Boldog Tódortól. Nem csak megvásárolta, hanem harminc hatalmas bükkfát kastélyjavító robottá változtatott át, és oly szépségessé tétette velük a harmincszobás kis lakot, hogy csak na! A robotok késõbb ismét bükkfákká lettek és, munkájuk jutalmául, a varázsló megengedte nekik, hogy kastélyparkjában bûvösbükkösködjenek. A varázsló pedig beköltözött a kastélyba, inasostól, szakácsnõstül.

No most azt gondoljátok: a bûvös igék mogorva tudósa meglátta, azután kidobta a Kastély Cicáját.

Nem így volt, azaz így volt - félig. Meglátni meglátta, de mindjárt nagyon megtetszett neki. Az inast elküldte, hogy fogjon a cicának madarat, a szakácsnõnek pedig megparancsolta: süssön a cicusnak libamájat. Ettõl fogva úgy élt a cica a kastélyban, mint egy királyfi. A varázsló mindenkihez mogorva, barátságtalan volt, de a cicushoz olyan nyájas, mint a napocska a nyári égen, délidõben, teljes, mosolygós fényességében.

Mentek a napok, vissza se jöttek. Sebaj, jött helyettük egy autó, ahogy a közeli Kenceficebence lakosai hívták: ótómobil. Ritkaság volt az akkoriban. Az ótómobil kereke éppen a kastély elõtt pukkadt ki. No ez már baj, - vagy mégsem?

Az autóból gyönyörû leány szállt ki, édesapjával, meg egy bájos leánycicával. A kastélyból pedig, a leány láttán, kisietett elébük a varázsló. Úgy gondolta: jobb, ha félreteszi mogorvaságát, és elõveszi szívélyességét, mert ez a szépséges leány valószínûleg nem szereti a barátságtalan embereket. Jól gondolta! Kedves szavakkal meghívta tehát a póruljárt autósokat ebédre. Azok, az illem kevéért, kissé szabadkoztak, de nem nagyon, mert megéheztek az úton. Kiderült: a leány tudományos munkát ír a cicákról, édesapja pedig a pókokról. Pókokban nem szûkölködött a vidék, bûbáj sem kellett hozzá. A varázsló pedig, honnan, honnan nem, elõkerített egy hatalmas könyvet. No abban annyi különféle cica képe volt látható, hogy a tudós leány csak ámult-bámult, hírbõl sem hallott eddig ezekrõl! Volt ott Kékbundájú Szeretlekszépségem nevû, meg Kínai Leggyönyörûbb, Sziámi Légyafeleségem, és így tovább. Hetekig ott maradt a leány vendégségben, édesapjával, aki a kastélyparknak a megtisztelõ Ezer Pók Parkja nevet adta. Most azt gondoljátok: hetekig ottmaradtak, azután elbúcsúztak. Dehogy! Ott maradtak, de már nem vendégekként. Kettõs lakodalom lett a dolog vége, mert nem csak a varázsló vette el feleségül a leányt, hanem a Kastély Cicája is a bájos cicalányt. Lett is hamarosan vidám kiscica-nyá, meg cicafarkakkal incselkedõ fiúcska-leányka nevetés.

Csak az egereknek nem tetszett ez az egész. A varázsló barátságossá lett, a világ legfinomabb pereceit süttette meg a szakácsnéval vasárnapokon a náluk vendégeskedõ falubeli gyerekeknek, az egerek viszont egyre barátságtalanabbul nézegettek ide-oda. Hiába, bárhogy is forog a világ, nehéz cica- és egérnézõpontokat összeegyeztetni!

Lelkes Miklós
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra