Szükség van-e macskára?

No, remélem, nem gondoljátok rólam, a bajszos-bundás miákolók nagy barátjáról, hogy én ilyen szamárságokat kérdezek! Nem én tettem fel e kérdést, hanem Birberebemberebambara Tarampa, a Nagy Keleti Varázsló. Igaz, nem keleten, hanem nyugaton, mivel éppen arrafelé kószált.

Miért tett fel e nagytekintélyû varázsló ilyen csacskamacska-kérdést? Ezt féligmeddig ma is titok fedi , de elmondom mint történt. Barangolása közben e parázslószemû varázsló pillantása egy cicával találkozott. A cica visszanézett rá, szintén parázsló szemekkel, és üdvözlõ szavak után azt tudakolta: nincs-e szüksége macskaszolgára, mivel õ, becsületes nevén Fárafel-fárólle Jakab, igen tudós, azonkivül fõéjjelizenész, meg ráadásul híres cincogóvadász.

A varázsló nevetett:

- Mi szükségem volna macskára? Látod ezt a zsebet a kabátomon? Ez nem közönséges zseb. Úgy hivják, hogy Világbele Károly. Aki, ami nekem nem tetszik - beleteszem. Akár egy sereg ördög is úgy eltûnik benne , mint a pinty! Persze , a pinty is eltûnne benne�de minek tenném ezt azzal a kedves madárkával?

A cicának , Fárafel-fárólle Jakabnak bajusza se rezdült:

- Hiszi a piszi , ha a hátán viszi! Ilyen zseb nincs a világon és még hozzá , hogy Károlynak hivják!

Hanem , ahogy továbbmentek , az erdõszélen csak eléjük ugrott tizenkét ördög. Mind a tizenkettõ nyelvet öltögetett rájuk és fityiszt mutogatott. Mérges lett a varázsló.Az illetlen ördögöket eltüntette Világbele Károlyban , a zsebben.

Csodálkozott a macska erõsen. Egérfül , meg egérfarok , ilyet eddig nem láthatott!
Mentek tovább , alkonyodott , esteledett , elfáradtak.Fárafel-fárólle Jakab felmászott egy fára , ott sétált peckesen , utána meg lemászott , összefogdosott tizenkét erdei egeret és beletette õket a fa alatt akkor már ugyancsak horkoló varázsló Világbele Károly nevû zsebébe.Eltüntek az egerek a zsebben szempillantás alatt.

Reggel felébredt a varázsló.Fárafel-fárólle Jakab is elõkerült útitársnak.Mentek tovább.

Hát a legelsõ városban mit látnak?

Selyemszalagokkal feldiszitett hordón hûdekövér generális szónokol.Oldalán kard , aranybojtos vállapján táncol a napfény , mellén gõgösen cseng-csörög a sok kitüntetés.A cifraegyenruhás fõtábornok ekképpen kiáltozott az összegyûlt borosmámoros embersereg elõtt:

- Nekem olyan katonák kellenek , akik valóságos ördögök!
Elmosolyodott a varázsló és odafordult Jakabhoz:

- Látod-e , te macska , mire jó a világnagy zseb?! Most elõhúzok belõle egy ördögöt és becserélem ennél a fõkatonánál erre-arra! Azután majd meglátjuk , hogy mit talál hat vak tyúk , azaz ki kit visz el a pokolba!

Hanem a világnagy zsebbõl , hiába kotorászott benne a varázsló , egyetlen fiaördög sem került elõ.Leesett a bûvöspálcás nagyúr álla , meglepetten nézett Fárafel-fárólle Jakabra.

- Az történhetett , - somolygott a cica - hogy egerek kerültek a zsebbe. Márpedig az egér rág , legyen kabát , zseb , nadrág! Lyukas most Világbele Károly , megszökött a tizenkét ördög. Látja-e , Fõvarázsló Uram , hogy nagy szükség van a macskára , többek között azért is , mert az fogja meg , az tartja kordában a ház körül az egereket? Nem hallotta még a közmondást? "Ha nincs otthon a mcska , cincognak az egerek." No , és nemcsak cincognak!

Megvakarta feje búbját Birberebemberebambara Tarampa , a Nagy Keleti Varázsló , de be kellett látnia: igaz , ami igaz. Megkövette hát a macskát az elhamarkodott szavakért és szolgálatába fogadta.

Nem bánta meg ezt a dolgot se a varázsló , se a cica.

Lelkes Miklós