Legalább tizenöt kis prérikutya született az állatkertben

A prérikutyák megszületése mindig csak utólag derül ki, hiszen a nõstények a földfelszín alatti üregrendszerben ellik utódaikat, a kicsik pedig csak hathetes korukban merészkednek elõ. Idén legalább tizenöt kölyök született, a kemény tél miatt azonban egy kicsit késõbb, mint az elmúlt években. Rengeteg kölyökkel gyarapodott a prérikutyák közössége a Fõvárosi Állat- és Növénykertben. Azt, hogy pontosan mennyivel, nem is olyan könnyû megmondani, mert mire bárki megszámlálná õket, néhányan közülük eltûnnek a földfelszín alatti üregrendszerben, néhányan pedig elõmerészkednek, így nehéz megmondani, hogy melyik állat volt már megszámlálva. Legalább tizenöten azonban biztosan vannak: eddig ennyi volt ugyanis a legtöbb kölyök, amelyet egyszerre a felszínen láttak. Mivel a prérikutya anyák 2-4, esetenként 5 utódot hoznak a világra, a tucatnyinál is több kölyök 4-5 alomból származhat.

A prérikutyák általában a téli nyugalmi idõszak elteltével párzanak, majd a nõstények 28-37 nap elteltével ellik meg utódaikat. Ezután azonban még hat hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy az apróságok elõmerészkedjenek a föld alatti járatokból. Tavaly a kicsik április elején születtek és május közepén jöttek fel elõször a felszínre. Idén – valószínûleg a tél néhány héten át tartó szokatlanul kemény idõszaka miatt az egész folyamat eltolódott, hiszen a kölykök csak a közelmúltban tûntek fel a kifutóban.

A társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus) az észak-amerikai füves síkságok, prérik lakói, Montanától egészen Texasig, a Rio Grande partjáig. A kutyákhoz nincs sok közük, hiszen a rágcsálók közé tartoznak, legközelebbi rokonaik pedig a mókusok. Rendszerint nagy közösségeket, kolóniákat alkotnak, és kiterjedt üregrendszereket építenek ki a föld alatt. A bonyolult, szövevényes járatok levegõjének frissességérõl különleges szellõztetõ rendszerrel gondoskodnak. Az üregek bejáratát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a prérin fújdogáló szelek kiszippantsák a járatból az elhasznált levegõt.