Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Cicamica Pál
más szekerén jár!
Az úton Cicamica Pál a rókával találkozott. A veresbundás felkéredzkedett a szekérre. A cica csattintott egyet az ostorral. Nekiindultak a kerekek, de azért elnyekeregték:
Róka a szekéren!
Nem furcsa ez, kérem?
Ha vadász ezt látja:
eláll szeme-szája!
Vadász nem látta meg õket - egyelõre. Találkoztak viszont a farkassal. Õ is felkéredzkedett a róka mellé. A cica csördített egyet az ostorral. Panaszkodtak a kerekek:
Farkas a szekéren!
Mi lesz ebbõl, kérem!
Ha ezt vadász látja:
dörög a puskája!
Vadász nem jött - egyelõre. Az erdõszélen medvével találkoztak. Brummogott-brümmegett-brammogott a bundás, de azért õ is megvallotta: minden vágya a málnakereskedés, meg a szekerezgetés. Nem lévén málnaérés ideje, õ is feltehénkedett a szekérre. Cicamica Pál csettintett egyet az ostorral. Nyögtek a kerekek:
Rossz a kerék kedve!
Oly nehéz a medve!
Oj, oj, oj, jaj, jaj, jaj!
Brumma-baj, bremme-baj!
A távolban megjelent egy vaddisznósörtés-kalapos úr, oldalán tarisznyával, hátán puskával. Megijedt a róka, farkas, medve. Leugráltak a szekérrõl, felhúzták a nyúlcipõt. No, nekik még csak így-úgy, de mit csinálhatott volna Cicamica Pál? Õ el nem futhatott, mert a szembejövõ uraságban Kemény Károlyra, saját gazdájára ismert. Fülöncsípte õt Károly úr, pirongatta keményen:
- Hát szabad más szekerét kérés nélkül kölcsönvenni, cicuskám? Az ilyenért kutya morog, nagyonis helytelen dolog! Büntetésül három napig nem kapsz tyúkmájból, csirkezúzából, feléje sem nézhetsz tejfölös köcsögnek. és nem találkozhatsz a szépséges cicalánnyal, Pirosmasnis Helénkével. Három teljes, tejföltelen napig!
Átvette Károly úr az ostort , megfordította a szekeret és gyí-te! a lovaknak.Szekereztek
visszafelé, oda, ahonnan a cica elcsente. Útközben a cica gazdája gondolkodott egy kicsit
és így szólt:
- Jó, jó, nem akarom, hogy éhenhalj! Tyúkmájból, csirkezúzából kapsz, de tejfölrõl, Helénkérõl szó sem lehet! Három teljes napig!
A cica bájosan bûntudatos arccal hallgatott, de azért egyszer rákacsintott a lovacskákra. Kiderült, hogy Kemény Károly szíve nem is olyan kemény, mert kis idõ után megint enyhítette a büntetést:
- Jó, jó, tejfölt is kapsz abba a kis porcelántányérba, de semmi Helénke! Három Helénkével tétlen napig!
A cica bûnbánó arckifejezését fenntartotta, de kétszer rákacsintott a lovacskákra. Károly úr késõbb himmegett-hümmögött, majd megszólalt:
- Jó, jó, igaz, ami igaz, nem igaz, ami nem igaz! A te csínytevésedért miért büntessem a szerelmes cicalányt, Helénkét is?! Jól van, átjöhet hozzád!
Abbahagyta a cica az orrlógatást és háromszor kacsintott a lovacskáknak. Azok visszakacsintottak. Odaértek ahhoz a helyhez, ahonnan a cica elcsente a szekeret. Leszálltak. Pár perc múlva jött a szekér gazdája, aki szemmel láthatóan mit sem tudott Cicamica Pál csínytevésérõl. Kosárkában szamócát hozott, megkínálta Kemény Károlyt, és magyarázta:
- Elmentem szamócát szedni az unokáimnak! Máté, Szilvi és Fannika nagyon szereti. Gyere, Károly, hazaviszlek benneteket a kocsimon! Útközben beszélgetünk.
A kerekek megpróbáltak árulkodni Pálra, rókára, farkasra, medvére, de a két bakon ülõ ember úgy belemerült saját beszédtémájába, hogy csak annyit értett ebbõl: meg kell már kenni a kerekeket azzal a fekete kocsikenõccsel, mert nagyon nyikorognak. Ezt a kocsi gazdája még aznap megtette, így a kerék-panaszszó is elcsitult.
Itt a vége, fuss el véle, de ha akarod: négy keréken is elviheted!
Lelkes Miklós