2024.03.29. - Auguszta

Lelkes Miklós: A kis orangután

Erdõnézõ Tódor író volt, két könyve közül az egyiket "Õserdei népek családi szokásai" címmel kiadta a kiadója. A kiadás ment, a bevétel nem, mivel alig-alig vettek belõle. A kiadó erre kiadta Tódor útját, aki így hát ott állt egy távoli szigeten, kiadatlan könyvével, a "Szerelmes bennszülöttek"-kel. Nem volt vele más, csak a reménytelenség, az meg nem a legalkalmasabb társ.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

Félszemmel nézõ Tivadar, az egykori kalóz, társa egyelõre nem a reménytelenség volt, hanem az a pindurka remény, hogy azt a picike orangutánt, amelyet egy erdei csapdából lopott ki, csillagászati áron el tudja majd adni egy dúsgazdag, ütõdött turistának.

A dolog azonban nehezen ment, mert a szigeten alig volt turista, ha egy-kettõ hébe-hóba akadt is, az vagy nem volt dúsgazdag, vagy nem volt ütõdött.

Erdõnézõ Tódornak, akinek ábrázata - mit szépítsük! - olyan csúnya volt, hogy egy ördög is elõbb nyert volna szépségversenyt, mint õ, megtetszett a kis orangután. Tényleg gyönyörû, vörös szõrû majmocska volt, nagy, kíváncsi szemekkel, tompa orral, sután lengõ karocskákkal. Némi alku után két üveg rumért, egy rézveretû ládáért, meg tíz ezüstpénzért Tódor megvette Tivadartól a majmocskát.

Tivadar elrohant, hogy szerzett pénzét, ügyes hamiskártyázással, megsokszorozza. Tódor pedig a csónakán átevezett egy másik szigetre. Ott felállította sátrát, enni adott a kis orangutánnak, azután így kesergett:
- Csúnya is vagyok, szegény ördög is vagyok! Te is csak egy apátlan-anyátlan kis majom vagy. Engem senki sem szeret. Legalább te szeress, majmocskám! Elnevezlek Bambusz Misinek!
A majmocska nem lepõdött meg az elnevezésen. Elõzõ gazdája, Tivadar is sok mindennek elnevezte bosszúságában, amikor nem tudta õt eladni.

Úgy tûnt: Tódor és a kis majom egyedül vannak a szigeten, kedvükre bánkódhatnak keserû sorsukon. Ezt a bánkódást azonban hamarosan szüneteltetniük kellett, mert gyönyörû leány jelent meg, trópusi sisakban, mosolygósan.

Nem sokáig maradt titok a titok, mert a leány igen beszédes volt. Kiderült róla: Pirosvirág Rozalindának hívják, pókok kutatója, tanulmányozója, leírója. Tudós. A leány Tódor csúnya fizimiskáját egyenesen vonzónak találta, mert kedvenc pókjára emlékeztette, amelyet éppen õ fedezett fel. A kis orangután hosszú karjaival átölelte a leányt, aminek az nagyon megörült.

Tódor bevallotta, hogy õ csak egy csúnya, szegény, semmire sem jó ördög. Író lett volna, ha lett volna hozzá tehetsége, azt hitte, hogy van is, de kiderült: nincsen.

Rozalinda - részben szerénységbõl, részben okosságból - nem vallotta be: õ mérhetetlenül gazdag, és a szigeten élõ bennszülöttek is a barátai lettek, mert amikor meggyógyította a törzsfõnök egyetlen fiát, akkor a törzs feje tiszteletbeli leányának fogadta. Úgy vélte: most elég, ha Tódor azt hiszi, hogy õ sem gazdag, és csak egyedül vannak a szigeten. Nem jó mindent egybõl megtudni, van amit jobb inkább kettõbõl.

Másnap hármasban mentek pókokat fogni, de Bambusz Misit egy idõ után Tódor a hátizsákjába tette. Nem mintha a majmocska nem fogott volna el pókokat, hanem azért, mert valamiféle öröklött rossz szokásból az általa elfogott pókokat mind megette.

Sikeres nap volt, mert Tódor egy addig ismeretlen pókfajt talált, amiért Rozalindától csókot kapott. No ez a csók is ismeretlen volt addig, - mármint Tódor számára. Igaz, Tódor "Szerelmes bennszülöttek" címû kiadatlan könyvének egyetlen kézirata aznap eltûnt, de Tódor erre csak legyintett: úgysem kellett volna senkinek!

Pókkeresõ hetek következtek. A tudós leány, Rozalinda, önkéntes segítõjét, Tódort idõnként csókokkal jutalmazta, de annak ez százszorosan jobban esett, mintha pénzt kapott volna. Ám a legény többször hozzátette: nem érdemel csókot, dícséretet, õ csak egy szegény, sikertelen, tehetségtelen ördög!

A leány azonban eltûnt egy idõre, és ott, ahová eltûnt, összesúgott-búgott a törzsfõnökkel, meg a törzs varázslójával. Megegyezett velük: hozzákötözik egy oszlophoz, persze, csak lazán, utána meg odacsalogatják azt a kissé gyámoltalan fehér embert, Tódort, hogy éjszaka megszabadíthassa. Kell ám férfiszívnek az önbecsülés, mint pókhálónak a légyberepülés!

Így is történt. Tódor alkonyatkor a hátizsákjába tette Bambusz Misit, és szívében mindenre készen elindult Rozalinda keresésére. Ösvényre lelt, ez figyelmeztette: itt mások is laknak, valószínûleg bennszülöttek, leányrablók. Utóbbira az eszeveszett dobolás is utalt, ami egyben segített is, nehogy elvétse az irányt.

Ment minden, mint a karikacsapás. Megtalálta a tábort. A bennszülöttek aludtak, legalábbis Tódor így hitte. A fehér oszlophoz kikötött leány is elõtûnt, lengedezõ fehér ruhájában. Tódor eloldozta a leány kötelékeit. Ekkor az egyik bennszülött felugrott, kiáltozott. Rozalinda tanácsára Tódor néhányszor a levegõbe lõtt, ijesztésül. A bennszülöttek engedelmesen, lármásan ijedeztek, de legjobban az a levegõben szálló bagoly ijedt meg, amelyiknek a szárnyát kissé súrolta egy puskagolyó, ám szerencsére az sem sérült meg.

Tódor most már bevallotta a tudós leánynak: szereti. Ha a leány elfogadja õt, annak ellenére, hogy õ szegény...

Rozalinda csókkal válaszolt. Másnap egy bennszülött jelent meg, aki - a törzs által felajánlott béke jeléül - fehér színû pókot hozott az egyik barlangból, no meg a törzsfõnök javaslatát: tartsák náluk az esküvõt. Egyet se féljenek, de még egy felet se!

Néhány hét múlva erre is sor került. Kevés látványosabb esküvõ volt, mint Tódor és Rozalinda esküvõje! Minden bennszülött leány piros virágokat hordott a hajában, a bennszülött férfiak pedig élénkpiros gatyában táncoltak. Váratlanul egy repülõgép is megjelent, hatalmas csomagot dobott le a magasból. Szerencsére senkinek sem esett a fejére a lakomázó lakodalmi társaságból.

A csomagban többek között aranyból, ezüstbõl, vörösrézbõl készített remekmûvû ékszerek voltak. Ezeket az ujdonsült feleség, Rozalinda szétosztotta a törzsbeliek között. A törzsfõnök díszes pisztolyt kapott, töltényekkel. Kövér felesége huszonnégy karikából álló arany karperecet. A varázsló ezüstkígyó-fejû ébenfabotot.

No és újságok is voltak a csomagban. Most ámult ám el Tódor, az újságcímeken! Ilyeneken:

PIROSVIRÁG ROZALINDA, a dúsgazdag természettudós, és ERDÕNÉZÕ TÓDOR, a világhíres író romantikus házassága az õserdõben!

A "SZERELMES BENNSZÜLÖTTEK" címû könyv most került ki a nyomdából, de máris az utolsó példányig elkapkodták! Hosszú sorok a könyvüzleteknél, mindenki meg szeretné vásárolni "Az õserdei népek családi szokásai" második kiadását!

Néhány év múlva Rozalinda és Tódor már négyesben kutatott a pókok után. Négyük közül kettõ gyermek volt: a kis Rozalinda, - meg a másik három kedvence, Bambusz Misi, a majomgyerkõc.
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra