Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
"Ez az eddigi legnagyobb pusztulás mind a számokat, mind a populáció méretét és földrajzi elhelyezkedését tekintve" - hangoztatta Marcela Uhart a World Conservation Society (WCS) nevû nemzetközi vadvédelmi szervezet állatorvosa. A szakemberek egyelõre csak találgatni tudják a pusztulás okait. A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) tagjai mindenesetre azonnali ülést hívtak össze ebben a hónapban a patagóniai Chubut tartománybeli Puerto Madryn városában.
Az eddig felvetõdött lehetséges okok között szerepel a tetemek egy részén tapasztalt szokatlanul vékony zsírréteg, illetve a tény, hogy a bálnakicsinyeknek meglehetõsen alacsony esélyeik vannak a túlélésre az elsõ évben. További tényezõk lehetnek még az algák és egyéb tengeri organizmusok által termelt káros biomérgek, a betegségek, valamint az állatok szülõ helyein és táplálékszerzõ területein végbement környezeti változások.
Nem valószínû, hogy a gyilkos bálna támadások, a bálnalesek, a hajócsavarok, vagy a halászfelszerelések okozta balesetek lennének az okok - mondta Uhart, hozzátéve, hogy az utóbbi két tényezõ kétségtelenül közrejátszott abban, hogy az Egyesült Államok keleti részénél élõ északi simabálnák a kihalás szélére kerültek. 1999 és 2000 folyamán pedig a szürke bálnákat érte hatalmas csapás a Csendes-óceán keleti részén, amikor 250 példány tetemére találtak rá Alaszka és Mexikó partjai között.
A bálnavadászok egykori kedvelt célpontjait jelentõ déli simabálnák az 1930-as évek óta a végveszélyben lévõ fajok közé tartoznak, ennek ellenére számuk még messze van attól, hogy megközelítse az egykori 60 ezres populációs szintet. A fiatal példányok pusztulásával kapcsolatos hivatalos eredményeket a tanács júniusi, Marokkóban megrendezésre kerülõ ülése után hozzák nyilvánosságra.