A jegesmedvék bírják a jeget!

A klímaváltozás napjaink beszédtémájává nõtte ki magát az elmúlt pár évben. Köszönthetõ ez annak, hogy rendszeresen dõlnek meg a melegrekordok, egyre több árvíz és környezeti katasztrófa sújtja az emberiséget.

A tudósok fajok eltûnésével riogatnak minket, de a kényelmes fotelbõl mindez oly távolinak és eltúlzottnak tûnik, hogy talán azt is elhisszük, hogy nincs globális felmelegedés. Viszont ott vannak a tények, melyeket megcáfolni már koránt sem egyszerû. A hõmérséklet változást a leglátványosabban a sarkkörökön tapasztalhatjuk. A jegesmedvék otthona, az északi sarkvidék, olvadóban van. Az utóbbi ötven évben 4 fokkal nõtt az átlaghõmérséklet. Ennek következményei, pedig megállíthatatlanok: a jégmezõk olvadnak, ezáltal csökken a jegesmedvék élettere. Ugyanis a jegesmedve ritkán teszi szárazföldre méretes tappancsait, élete nagy részét a sodródó jégtáblákon és a befagyott jeges vízen tölti. Az eltûnõ vagy gyorsan olvadó jégtáblák a jegesmedve vadászati esélyeit csökkenti. A mackó ugyanis nem elég gyors a vízben a fókák elkapásához, ezért a jégtáblán áll lesben, és amikor a fóka levegõért jön, a medve egyetlen mozdulattal kirántja a jégtáblára, ahol már könnyedén megöli. A jégtáblák viszont gyorsabban eltûnnek, így az éhség nyomására a medvék nekivágnak az ismeretlen nyílt víznek táplálékért, és hiába tudnak akár egy napot is a vízben úszva tölteni, a kimerültség miatt egyszerûen belefulladnak a vízbe. A jegesmedvék egyedszáma 2006-ban 20. 000- 25. 000 egyedszámra csökkent, így hivatalosan is felkerült a veszélyeztetett fajok Vörös Listájára.

A jegesmedve az északi sarkvidék táplálékláncának a csúcsát képviseli. Az élelme fõként halakból, madarakból és fókákból áll, amit a sodródó jégtáblákon szerez. Azonban ezért hosszú utat kell megtennie, vándorló életmódot folytat. Csak a szaporodás ideje alatt maradnak együtt, ekkor teszik lábukat a szárazföldre is. De nincs is szükségük a szárazföldre. A jegesmedvék ugyanis kitûnõ úszók. A vízben akár a 10 kilométeres sebességet is elérhetik. Lábujjai között úszóhártya feszül, bundáján nem hatol hát a jeges víz. Levegõvétel nélkül akár két percig is képesek a víz alatt maradni. De nem csak jól úszik, hanem kitûnõ futó is. Amit elsõ ránézésre nemigen állapíthatnánk meg róla. Lomha, hatalmas teste csak álca, képes akár a 40 Km/h sebességre is. Bundájuk fehér színe is tökéletesen alkalmas a vadászatra. Messzirõl csak a fekete orruk alapján lehet õket felismerni, ezért a jegesmedve mikor fókára vadászik, mancsaival takarja el orrát, nehogy leleplezõdjön.

A jegesmedvék életét azonban nem csak a globális felmelegedés veszélyezteti. A tengerszennyezés, az ipai méretû halászat, a növekvõ hajózás és a sarkvidék felszíne alatt található energiahordozók utáni kutatás jelentõs hatással van rá. A jegesmedve bundája és zsírja az ember figyelmét is felkeltette, s emiatt az északi eszkimók már évezredek óta vadásszák ezeket az állatokat. Az utolsó néhány évszázadban azonban a jegesmedvék irtása egyre nagyobb, aggasztó méreteket öltött, s csaknem kipusztult a faj.
Ha a klímaváltozás ilyen rohamos mértékben növekszik, és semmit nem teszünk ellene, akkor a sarkvidékekrõl az évszázad végére nyaranta teljesen eltûnik majd a jég, ez pedig a sarki medvefaj kihalásához vezet.


Sietõ Andrea