A tehenek belsõ iránytûje

Berlin - Az emlõsök belsõ iránytûvel rendelkeznek - derült ki német és cseh tudósok közös kutatásának hála, amelynek során mûholdas felvételek segítségével a szarvasmarha és az õzek legelési és pihenési tájolását tanulmányozták.
A kutatók eredményeiket a PNAS-ban, az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences) publikálták. Marhapásztorok és a vadászok régesrég megfigyelték, hogy az állatok pihenéskor vagy legeléskor egy irányba fordulnak, ám sokáig azt hitték, hogy ez a szélirány, vagy a napsugarak hatására történik. Hynek Burda és Sabine Begall, a Duisburg-Esseni Egyetem biológiai karának kutatója kollégáival a Google Earth 8510 mûholdfelvételét tanulmányozta, amelyeket a világ különbözõ tájain lévõ 308 legelõn készítették. A kutatók ugyancsak tanulmányoztak 3000 olyan felvételt, amelyet Csehország területén, 225 helyen készültek, s amelyeken a hóban pihenõ õzek testlenyomatát rögzítette.

Mint kiderült, a vizsgált szarvasmarhák 60-70 százaléka észak-déli irányban helyezkedve legelt. Ugyanez a trend volt megfigyelhetõ az õzek esetében, amelyek legszívesebben észak-déli irányban helyezkedtek el pihenéskor. Mivel a szél és a napsugarak iránya a sok ezer felvételen teljesen különbözõ volt, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy kizárólag a Föld mágneses tere volt az állatok "polarizációjáért" felelõs tényezõ. Azokon a szélességi fokokon és helyeken, ahol a földrajzi és a mágneses északi irány eltér egymástól, a tehenek a mágneses pólust tartották irányadónak. Így az amerikai Oregon államban, amely ugyan viszonylag messze esik az Északi-sarktól, viszont erõs mágneses mezõben van, a szarvasmarha 17,5 fokkal fordult el a tényleges északi iránytól.

Közismert tény, hogy a madarak bolygónk mágneses terének segítségével tájékozódnak vándorláskor. Belsõ mágneses iránytûvel rendelkeznek a teknõsbékák, a lazacfélék, a rágcsálók, bizonyos denevérfajták. A kutatók gyanítják, hogy ilyen belsõ iránytûvel rendelkeznek a bálnák, sõt az ember is. Azonban rejtély, hogy a meglehetõsen tunya életmódot folytató szarvasmarhának miért van szüksége kompaszra.

"Ezek az állatok eredetileg a sûrû erdõkben, vagy a prérin, a végeláthatatlan füves sztyeppéken éltek, ahol nem voltak jellegzetes tájékozódási pontok" - magyarázta a jelenséget Hynek Burda. Ugyanakkor rejtély, hogy hogyan képesek az állatok betájolni magukat olyan térségekben, ahol gyenge a Föld mágneses tere.

Némely madár a csõrében lévõ vaskristály segítségével tájékozódik, a gyümölcslégy, más néven a drozofilia pedig a kék fényre érzékeny fehérje révén leli meg a helyes irányt. "Ami a teheneket illeti, ötletem sincs" - mondta Hynek Burda.