Tizenkét pohár bornak megfelelõ mennyiségû alkoholt fogyaszt minden este a nyílfarkú mókuscickány, mégsem részegedik le soha. Német kutatók szerint a kis iszákos állatok miatt újra kell gondolni az emberi alkoholfogyasztással kapcsolatos elméleteket is.
A Malajziában és Thaiföld déli részén õshonos apró állat a bertam pálma nektárját fogyasztja, amelynek alkoholtartalma a legmagasabb a természetes tápanyagok közül, esetenként eléri a 3,8 százalékot.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Az alig két egér nagyságú, átlagosan 45 gramm súlyú mókuscickányok életvitelét éveken keresztül vizsgáló német kutatócsoport szerint a bertam pálma nedve a faj legfõbb tápláléka. A példányok naponta két órát töltenek nektárszívással. "Ez sokkal több idõ, mint amennyit bármely más táplálékfajtára fordítanak" - mondta Frank Wiens, a bayreuthi egyetem állatpszichológusa.
Napi alkoholfogyasztásuk emberi mértékre átszámítva 12 pohár bornak felel meg. A mókuscickány így a legiszákosabb élõlény a földkerekségen. "Ettõl a rekordnak beillõ mennyiségtõl minden éjjel részegnek és minden nappal másnaposnak kellene lenniük, ilyesminek azonban nyomát sem tapasztaltuk" - mondta a kutatásvezetõ.
A hatás elmaradásának oka Wiens szerint a kivételesen hatékony anyagcsere. "A mókuscickány szervezete sokkal gyorsabb méregtelenítésre képes, mint az emberi szervezet" - áll Wiens és munkatársai tanulmányában, amely az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) jelent meg.
A kutatók szerint a nektárszívó mókuscickányok miatt valószínûleg újra kell gondolni az emberi alkoholfogyasztással kapcsolatos teóriákat. Mostanáig az volt a kiindulópont, hogy a sör megjelenése elõtt, vagyis az idõszámítás elõtti kilencezres éveket megelõzõ idõkben a túlérett gyümölcsökön kívül az ember egyáltalán nem fogyasztott alkoholt. A vizsgálat azonban azt igazolja, hogy az alkoholfogyasztás már a fõemlõs-evolúció korai szakaszában megjelent. A mókuscickány ugyanis valójában nem a cickányok rendjébe tartozik, hanem külön rendet alkot, és a fõemlõsök 55 millió éve kifejlõdött közös õsének legközelebbi élõ rokona.
"Az alkoholfogyasztás a mókuscickányoknál a természetes kiválasztódás eredménye, ezért kell, hogy legyen valamilyen funkciója, valami haszna a szokásnak" - mondta Wiens. A kutatás következõ feladata ennek felderítése. "Reméljük, hogy ennek vizsgálatával az emberi alkoholfogyasztás hátterét is jobban megértjük."