Az állat- és gyerektartás kétféle kontextusban merül fel: megtarthatjuk-e régi kedvencünket, ha gyerek érkezik a családba, illetve milyen kisállatot vegyünk a gyereknek. Mi most ez utóbbit vizsgáljuk meg. Állatot venni azért jó, mert minden gyerek szereti az állatokat. Mozog, hangot ad ki, és többnyire kiszámíthatatlanabb és érdekesebb mint egy sípoló plüssmackó. Lehet etetni, gondozni, terelgetni. Kevés jobb módszer van a gyermekünk lekötésére. Ezenkívül még nevel is: felelõsségre, gondoskodásra tanít. Azt persze bele kell kalkulálni a projektbe, hogy a kis kedvenc gondozását nagyrészt mi fogjuk végezni, vagy legalábbis segítenünk kell benne. Nézzük, mibõl választhatunk! 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Bár nagyon menõ dolog azzal dicsekedni az oviban, hogy van egy madárpókom, illetve ezzel ijesztgetni a lányokat, de mégse biztos, hogy jó választás: nem lehet megfogni, alapvetõen csak a terrárium sarkában gubbaszt, veszélyes is lehet, mert nem szelídíthetõ. Elõnye, hogy kis helyet foglal és keveset eszik. Azonban akkor már inkább szedjünk össze egy tücsköt valahol, és azt tegyük terráriumba, minden reggel ciripelhet nekünk. Ügyesebbek kísérletezhetnek hernyó keltetésével vagy hangyafarmmal.
A részletes leírást lásd az Amatõr természetbúvár végében.
Hal
Meglehetõsen egyszerû megoldásnak tûnik még az akvárium is. De csak tûnik. Bizonyos méret alatt és fölött ugyanis könnyen algateleppé válik pillanatok alatt, a növények és döglõdõ halak látványa és pótlása pedig sok pénzt emészthet fel. Egy egyszerû, kicsi (mondjuk 25 literes) akváriumot nem túl érzékeny halakkal fenntartani azonban nem macerás. Ne vegyünk nagyon látványos trópusi fajokat, inkább csak egy-két mexikói kardfarkút, neonhalat, esetleg razbórát, bár azoknak elég nagy a helyigényük. Noha a guppi egyszerû tartani, és a gyerekeket valószínûleg lenyûgözi a szaporodás csodája, azért gondoljuk ki, mit kezdünk a tömegesen születõ kishalakkal.
A nagyobbak ugyan rendesen pusztítják a kicsiket, de így is gyorsan túlnépesednek, és a gyerekek nem szeretik a halgyilkosságot. Egy kisebb akvárium és pár hal meg hínár nem túl drága, a gyerekek pedig akár a zsebpénzükbõl is spórolhatnak a fejlesztésekre. Ezenkívül egy melegítõ és egy szûrõ is elkél, valamint egy háló, amivel kifogjuk a halakat takarításkor. Egy karbantartott akvárium, amit naponta csigátlanítunk és gyomlálunk, kéthetente tisztítunk, látványos szórakozás a kisebbeknek, nagyobbaknak jó feladat. Szakkönyvek garmadája kapható hozzá, a kevésbé színes-szélesvásznú valószínûleg ugyanolyan megfelelõ, mint ötszörös áron kapható társai.
Gekkó
No, ezzel az erõvel szobanövényt is vehetünk.
Ugyan cuki, és majdnem mindent kibír, de borzasztóan unalmas.
Felejtsük el, hacsak nem szeretünk meredten nézni egyenesen, jó sokáig :)
Teknõs
Nem tûnik nagyon izgalmasnak, de az én lányom nagyon élvezi a teknõstartást. Lehet kísérgetni, mikor mászkál a lakásban, etetni nap mint nap, és figyelni, ahogy úszkál és napozik. Az apró ékszerteknõsöket hiába könnyû tartani, ha már a boltban súlyos vitaminhiánnyal és angolkórral vettük meg, kétségbeejtõ pusztulásra vannak ítélve, és akár egy életre elriaszthatják az állattartástól a traumatizálódott porontyot. Ezért csak megbízható helyen vegyünk, vigyük rendszeresen orvoshoz, adjunk neki D-vitamin cseppet, halat, ne csak szárított rákot. Melegítsük 28 fokra a kicsik vizét és legyen benn egy kisebb infralámpa is. Ebbõl is látszik, hogy itt nagyobb felszerelés kell: méretes (és ennek megfelelõen drága) akvárium, lámpa, melegítõ, különbözõ tápok, napozókõ.
Az akváriumot legalább kéthetente tisztítani kell, ehhez felnõtt segítsége mindenképp ajánlatos. Nem árt azzal sem számolni, hogy a teknõs hosszú életû: az enyémek például összevethetik, hogy mennyire hasonlít ötéves kori énemre a lányom. Teknõstartáshoz mindenképp szerezzünk be szakkönyvet, és ha jól van a kis páncélos, akkor is évente legalább vizsgáltassuk meg, nehogy egy rejtett páncélgomba vessen végett neki. Ne hagyjuk a dedet inni a vízébõl, mert szalmonellát tartalmazhat a teknõskakis lötyi.
Valamivel egyszerûbb szárazföldi teknõst tartani: kell neki sok finom zöldség meg tojás, lerakjuk, aztán mászkál, és szedjük utána a szart. Kicsit drága egy görög teknõs mondjuk, de aranyos, ahogy fel-felbukkan a lakásban. Kertes házban kiváló, csak sose tudhatjuk, hogy azért tûnt el, mert valahova villámgyorsan és észrevétlenül beásta magát, vagy mert megette a szomszéd kutyája. Mindenesetre kicsit unalmas, rezignált, de barátságos lényekrõl van szó, ideális háziállat elmélyült gyerekeknek.
Díszmadarak
Hááát… Vannak madárrajongók. De rengeteg az ellenérv: rettentõen piszkos, nagy helyigényû, hangos állatok. Könnyen meghalnak egy kis meghûléstõl, fertõzéstõl. De egyes fajták nagyon jól szelídíthetõk (persze épp a nagyobb testû, igényesebb madarak). Aktívak, repkednek, a kis gazdi ujjára szállnak, csipegetnek, vidámak és szépek.
Ha bírjuk a takarítást, amit nyilván mi fogunk végezni, akkor esetleg.
Hörcsögfélék
Ugyan nagyon édesek, de legkevésébé sem szelídíthetõk, rettentõen allergén a szõrük és gyakran harapnak. Számtalan fertõzést is hordozhatnak.
Rövid életûek, ami könnyen frusztrálhatja a kis gazdát, ráadásul csúnya gyomorpuffadásokban képesek elpusztulni a nem megfelelõ táplálás esetén.
Egy hevesebb simogatás vagy babazsúr már a végüket jelenti. Legalább nem foglalnak sok helyet, de ha már eljutunk a szõrgombócokig, egy macska ezerszer jobb társ.
Macska
Rossz hírbe keverte a toxoplazmózis, de egy állatorvosi ellenõrzés alatt álló macska semmi különös veszélyt nem jelent a gyerekre. Szintekkel intelligensebb az eddig felsoroltaknál, mert bár a teknõsöknek is határozott személyisége van, de az olyan egyszerû, mint egy kockás abrosz. A macsek viszont autonóm lény, hol bújik és dorombol, hol elvonul, lehet vele labdázni, rohangászni, lehet simogatni, finom falatokkal etetni, fésülni és mosdatni, hemperegni vele az ágyban. Egyszóval gondozandó és társ egyben. Viszont elég esze van ahhoz, hogy ne kínozzák halálra a kicsik. Normál esetben nem kap oda és csak az újszülöttet kell óvni tõle. Egy macskánál csak több macska jobb, például ha kölykedzik, a szülés, a szoptatás, a kuckója mind-mind felfedeznivaló a gyerkünknek – persze közben nem szabad az állat nyugalmát sem bolygatni. Annál pedig kevés mókásabb dolog van, amikor a macskamama a kis macskákat terelgeti és tanítgatja. Nyaralni viszont már nem egyszerû elmenni mellõle, kell pótgazdit találni neki. (De ez a teknõstõl felfele minden állatra igaz.) Sajnos nagyon allergén a szõre.
Kutya
Überelhetetlen. Egyértelmûen a kutya a legidõigényesebb, de a leginteraktívabb állat. Minden gyereknek ideális társ: rengeteg szeretet ad, ha egy szelíd, intelligens fajtát veszünk (collie, boxer, beagle, retriever, és persze a keverékek egy része). Nagyon jól tud játszani, kommunikál, vigyáz a gyerekre. Egy közös kutyaiskola pedig hatalmas személyiségfejlõdés a gazdinak is, megtanul figyelni és kielégíteni a néma barát igényeit, és ésszerûen parancsolni. A kutyával inkább az a baj, hogy mindent kibír és hagy, ezért arra kell figyelni, hogy a gyerek ne tegyen kárt benne a játék során. De hálás lesz annak, hogy van, aki sose fárad el vele rohangálni, aki végtelen ideig dobálja a labdát – mi meg a kutyának, hogy végre valakinek sikerült lefárasztani az örökmozgót.
A probléma viszont, hogy naponta háromszor sétáltatni kell, kora reggel is, és bizony nyaraláskor vagy kutyabarát szállást keresünk, ami nem egyszerû, vagy állandó kutyaszittert kell szereznünk. Az orvoslás költségei horribilsak lehetnek, mert kutyatébé még sajnos nincsen. Talán elriaszt minket, hogy a kutya tíz-tizenöt évig él csak, és a gyerek valódi gyászt él át elvesztésekor. Azonban ez nem feltétlenül baj: érzelmileg ettõl is gazdagodni fog.
Mindent összevetve: állat és gyerek két jó barát. Ha megengedhetjük magunknak, ne hagyjuk ki ezt az élményt a porontyunk gyerekkorából!
henna