Amikor az autóját vezetõ An Lin-tungban (An Lindong) tudatosult, hogy az autópályán Csilin (Jilin) tartomány irányába tartó teherautón szállított kutyákat minden valószínûség szerint a vágóhídra viszik, az egyik fizetõkapunál feltartóztatta a jármûvet. Miután ez megtörtént, bejegyzést írt mikroblogjába, amelyben leírta a helyzetet és segítséget kért.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Eszerint a Lee Pet Vet állatkórház és az állatvédõ szervezetként mûködõ Sangsan (Shangshan) alapítvány vállalta, hogy 115 ezer jüant (3,2 millió forintot) fizet a szállítmányozással foglalkozó vállalatnak.
Az egyik aktivista javaslatára a félezer kutya többségét a kínai kisállatvédelmi szövetség (CSAPA) menhelyére szállították. A súlyosabban sérülteket a fõváros környéki állatkórházakba vitték.
Szinte valamennyi kutya a kiszáradás határán volt, éheztek, fertõzõbetegségek hordozói voltak, és tíz állaton már segíteni sem lehetett, mert az út során elpusztultak.
Megmentettünk egy teherautónyi életet, de szomorú tény, hogy a szállítások folytatódnak, és az eset óta is valószínûleg két rakomány már célba ért - nyilatkozta a kínai médiában nagy ismertségre szert tevõ An. "Tehetetlennek érezzük magunkat, mert nem tudunk a szegény párákon segíteni" - mondta.
Az állatoknak körülbelül a 30 százaléka drága fajkutya, nyakörvvel és névvel. Túlnyomó többségük szelíd volt és minden jel szerint családok ellopott kedvencei lehettek - mondta egy, az állatok segítségére sietõ, Lu családnevû nõ.
"Elérkezett az idõ hogy megmutassuk az állatokhoz való viszonyunkat, és határozottságunkat" - jelentette ki a nyugdíjas egyetemi biológus, azt remélve, hogy a kormányzat az esetet komolyan veszi, és felgyorsul a törvényhozásban a kisállatvédelmi törvény megalkotásának folyamata.
"Több mint száz éve, hogy Nagy-Britannia megalkotta elsõ állatvédelmi törvényét 1888-ban, míg Kínának nincsenek ilyen törvényei" - panaszolta Lu, s a kutyahús fogyasztására utalva úgy vélte: a civilizált társadalom építésével összhangban fel kellene hagyni az effajta "embertelen szokással".
A kínai sajtó részletesen beszámolt az állatokat hivatásszerûen és önkéntesként segítõkrõl; az orvosokról és a nõvérekrõl, valamint a civilekrõl, akik élelem és ketrecek, illetve készpénz adományozásával vették ki a részüket az állatmentésbõl.
Hírek szerint az állatokat örökbe kívánják adni, de mivel többségük magasabb 35 centiméternél, Pekingben csak a külsõ kerületekben fogadhatják be õket.
Az átalakuló kínai társadalom egyik új jelensége a kisállatok tartása, a kedvencek családtagként kezelése. A nagyobb városokban ma már gyakori látvány a kutyát sétáltató, az ebét öltöztetõ gazdi, aki gyakran saját ételét osztja meg nyilvános helyen négylábú társával. Kína-szerte, de különösen a nagy városokban egyre másra nyílnak kisállatrendelõk, a tartás kellékeit, játékokat kínáló boltok, az üzletekben már külön részt kap az állateleség. Mind több helyen hoznak létre kisállattemetõket, amelyekben már ezerszámra találhatók a kisállatok sírjai, a kínaiak ugyanúgy kijárnak hozzájuk, mint a család más elhunyt tagjaihoz.
A kisállatok jogaiért kiállók is egyre hangosabbak, s a szavukat hallatók egyszerre követelik a kutyahús fogyasztásának betiltását és a törvényi védelmet, miközben egyes kínai tájegységeken élõk, nemzetiségiek nem szívesen mondanak le a hagyományos ételeikrõl.