Vadászat során a rókák nemcsak a szemükre, fülükre és orrukra hagyatkoznak, hanem a Föld mágneses terére is - e meglepõ felfedezésre német és cseh zoológusok jutottak.
A Duisburg-Esseni Egyetem és a Prágai Agráregyetem kutatói több mint nyolcvan vörös rókát (Vulpes vulpes) figyeltek meg egerészés közben. Dús növényzetben vagy a hó alatt a ragadozó nem látja zsákmányát, látszólag csupán érzékeny hallására támaszkodhat ilyenkor. Odalopakodik, a magasba ugrik, így felülrõl lepheti meg a rágcsálót.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Meglepõ módon a rókák hajlamosak a zsákmány helyének meghatározásánál és az ugrás elõkészítésénél az észak-dél irány szerint elhelyezkedni - közölte Hynek Burda, a kutatócsapat tagja. Ráadásul ez a viselkedés teljesen független az idõjárási körülményektõl, valamint az év- és a napszaktól.
Ezek a megfigyelések elsõ ízben támasztják alá azt az eddig elméleti feltevést, amely szerint a mágneses térre érzékeny állatok mágneses iránytûjük segítségével nemcsak az irányt állapítják meg, hanem távolságot is képesek mérni - fejtette ki Burda. - A csak észak-dél irányban mûködõ mágneses távolságmérõ magyarázhatja az egerészés közbeni elhelyezkedést.
A kutatók nemrégiben a házi szarvasmarhánál, valamint gímszarvasoknál és õzeknél is kimutatták a mágneses érzékelés bizonyos formáját. Jelen munkájukkal pedig rámutattak, hogy a jelenség sokkal elterjedtebb az emlõsök körében, mint eddig hitték.