A Madagaszkáron élõ szívókorongos denevér ökológiájáról mind a mai napig keveset tudni, annak ellenére, hogy régóta felfedezték már. Új kutatások néhány érdekességre derítettek most fényt, amelyek közt a legszembetûnõbb, hogy egyetlen nõstényt sem láttak még. A szívókorongos denevér (Myzopoda aurita) nevét a végtagjai végén elhelyezkedõ tapadókorongszerû képzõdményekrõl kapta. Elsõsorban bogarakkal és éjjeli lepkékkel táplálkozik, a nappalt az utazók pálmájának (Ravenala madagascariensis) részben kibontatlan leveleiben tölti. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Racey csapata évente négy alkalommal számos helyszínen hálózza az állatokat, és eddig egyetlen nõstényt sem sikerült fogniuk. A nõstények tehát minden bizonnyal máshol élnek. Egy másik populációra is bukkantak száz kilométerrel arrébb, de azok is mind hímek voltak.
Szerzetesi életformájuk ellenére a hím szívókorongos denevérek megtalálják a nõstényeket, hiszen évente kétszer fiatal hímek jelennek meg Kianjavato környékén. Mivel a fiatalok nem képesek nagy távolságok megtételére, valahol a közelben kell születniük.
A nõstények feltehetõen azért élnek elkülönülve, mert jobb minõségû élõhelyekre tartanak igényt. Egy másik denevérfaj, a hazánkban is elõforduló vízi denevér nõstényei szintén külön élnek a hímektõl a folyók alsóbb, táplálékban bõvebb szakaszain. Lehetséges, hogy a rejtélyes módon hiányzó nõstény szívókorongosok is hasonlóképp viselkednek.
Még egy érdekessége a fajnak, hogy eddig egyetlen egyed testén sem találtak élõsködõt. Ez igencsak ritka, hiszen szinte az összes vadon élõ állaton található úgynevezett ektoparazita, például bolha vagy kullancs. A jelenség magyarázata hálóhelyük, az utazók pálmájának levele lehet, annak sima felületén ugyanis nem képes megkapaszkodni semmilyen ízeltlábú.