Elsõ ízben keltek ki fogságban hosszúcsõrû keselyûfiókák

A világ egyik legveszélyeztetettebb madarának számító hosszúcsõrû keselyû, vagy más néven hindu keselyû (Gyps indicus) fiókái elsõ ízben keltek ki fogságban Indiában. A három fióka februárban-márciusban kelt ki a tojásból, s mindannyian már túl vannak az elsõ szárnypróbálgatásokon - közölték indiai kutatók. A Természetvédelmi Világszövetség (World Conservation Union) mind a három Indiában honos fajt - a hosszúcsõrû, a keskenycsõrû (Gyps tenuirostris) és a fehérhátú keselyût (Gyps africanus) kritikusan veszélyeztetettnek minõsítette, ebbe a kategóriába a kihalás szélére sodródott állatokat sorolják. Egykoron keselyûk tízmilliói kulcsszerepet játszottak Dél-Ázsia ökológiai rendszerében: az elhullott állatok tetemét csontig csupaszították le, és alacsonyan tartották a kóbor kutyák és a patkányok létszámát, amelyek szintén nem vetik meg a döghúst és ezáltal betegségeket terjesztenek a lakosság körében.

Ám az elmúlt néhány év során a hosszúcsõrû, a keskenycsõrû, valamint a fehérhátú keselyûk milliói pusztultak el Dél-Ázsiában amiatt, hogy elhullott szarvasmarhát fogyasztottak. A térség haszonállatait ugyanis egy diclofenac nevû szerrel kezelték, ha fájdalomcsillapításra volt szükség. Ez az aszpirinhez hasonló készítmény azonban veseelégtelenséget okoz a haszonállatok tetemeit fogyasztó keselyûkben.

A diclofenac használatát öt éve - éppen a keselyûk védelmében - már betiltották Indiában, s a természetvédõk reményei szerint hamarosan tiltólistára kerül az állattartók által alkalmazott másik fájdalomcsillapító, a ketoprofen is, és a farmerek kizárólag a biztonságosnak bizonyult meloxicamot alkalmazzák majd.

A brit királyi madárvédelmi társaság adatai szerint, amely anyagilag és szakmailag támogatja az indiai keselyûtenyésztési programot, a szabadon élõ keselyûpopuláció létszáma 60 ezer alá csökkent.

Az elmúlt hat év során indiai tudósoknak sikerült a keskenycsõrû és a fehérhátú keselyûk tenyésztését megoldaniuk. Ám mint a társság kedden bejelentette, most sikerült elsõ ízben fogságban kikölteni a hosszúcsõrû keselyû fiókáit. A tudósok meggyõzõdése szerint a három tenyésztõközpont kulcsszerepet játszik majd e veszélyeztetett madárfajok megmentésében.

Mint Grahame Madge, a brit madárvédelmi társaság szóvivõje rámutatott, a fogságban felnevelt keselyûk közül eddig egyetlen egyedet sem bocsátottak szabadon. A madarak számára most különbözõ természetvédelmi szervezetek, valamint a Bombayi Természettudományi Társaság segítségével néhány biztonságos zónát hoznak létre.

A keselyûpopuláció kihatott a zoroasztrizmus indiai követõinek, a pársziknak az õsi temetkezési szokásaira is. Mivel a tüzet tisztelik, halálos bûnnek tartják a halottak hamvasztását, az elhunytak elhantolása viszont hitük szerint szennyezi a földet. Ezért a tetemeket egy, a településen kívül épített, kör alakú, felül nyitott toronyba, az úgynevezett "Csend tornyába" viszik, ahol a keselyûk prédájává válnak a holttestek. Miután a dögevõk letakarították, és a nap kiégette a csontokat, egy közös sírboltban helyezik el õket. Így nem szennyezik be a földet a halállal, az elhunyt lelke pedig kiszabadul a keselyük által.