Széleskörûen elterjedt mítosz, hogy életfogytig tartó párkapcsolatok jellemzik a madarak világát, valójában azonban a legtöbb kis énekesmadár esetében ez messze nem így van - szûrte le a következtetést kutatásaiból a könyv szerzõje, Bridget Stutchbury, aki a torontói York Egyetem biológiaprofesszora.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A leglényegesebb felfedezés, hogy nagyon sok madár válik el önzõ okokból - mondta Stutchbury. A tojók ugyanis olyan hímeket keresnek, amelyek színesebbek vagy jobban énekelnek, illetve biztonságosabb, táplálékban dúsabb helyekre költöznek.
Stutchbury énekesmadarak tucatjait vizsgálta Kanadában, az Egyesült Államokban és Panamában. Véleménye szerint a rövidebb nyarak miatt hagyják el fészkeiket a tojók, még mielõtt kirepülnének fiókáik, hogy gyorsan új párra találhassanak, és még egy fészekaljat felnevelhessenek. Az éhes fiókákat a hátralevõ idõben a hím eteti.
A hímek pedig megháromszorozhatják, vagy akár megnégyszerezhetik szaporodási sikerüket azzal, ha a szomszédos tojókat is megtermékenyítik. Egy hím tehát abszolút nem lehet biztos benne, hogy az õ tojása kel ki saját fészkében.
A válás meglepõen gyakori a madaraknál, legtöbbjük egy partnerrel csupán néhány hónapra vagy évre köti össze életét. A válások aránya a nullától - vándoralbatrosz - egészen a 99 százalékig - rózsás flamingó - terjed.