A bikaviadalok ellenzõi és támogatói csatáznak a katalán parlamentben amiatt, hogy betiltsák-e az embert és állatot egymásnak ugrasztó, évszázados látványosságot a spanyol régióban.
A szerdai vitában összesen harmincan szólaltak fel, köztük filozófusok, állatorvosok, bikatenyésztõk és állatvédõk. A végszavazást nyár elõtt tartják, és a kérdés napirendre tûzését kezdeményezõ szervezet, a Prou! ("elég" katalánul) más spanyol térségekre ki akarja terjesztetni a bikaviadalok tilalmát, ha Katalóniában sikerrel jár.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
"Ez nem okoz fájdalmat?" - kérdezte a vita hevében Jorge Wagensberg egyetemi tanár, meglengetve egy matadorkardot az ülésteremben. "Tûrhetetlen minden látványosság, amely egy élõlény szenvedésével jár" - dörögte.
José Migeuel "Joselito" Arroyo matador azzal érvelt, hogy a bikaviadal az érzelemrõl, a hagyományról, a kultúráról és az értékekrõl szól. "Torreádor vagyok és tisztelem az állatot" - vetette oda.
A spanyol irodalmi díjjal kitüntetett María Laura Espido Freire regényíró Ernest Hemingway amerikai írót emlegette, akinek bikaviadalról szóló írása világszerte hozzájárult a látványosság népszerûsítéséhez. Hemingway számára Spanyolország "egy egzotikus ország volt, amely helyeselte az erõszakot", és ez sértõ ábrázolás - fejtegette.
A José Tomás sztártorreádort képviselõ Salvador Boix arra panaszkodott, hogy a bikaviadalok támogatóit már-már üldözik Katalóniában.
A bikaviadalok évek óta vesztenek népszerûségükbõl Barcelonában és Katalóniában, amely kiterjedt autonómiát élvez Spanyolországon belül és erõteljesen támogatja saját kultúráját. Egy sztártorreádor, mint José Tomás még mindig meg tudja tölteni a 19 ezer férõhelyes barcelonai arénát, de általában gyér a közönség. Spanyolország más részein a látványosság megõrizte nézõtáborát, a sevillai, madridi és pamplonai nagy fesztiválok évente óriási tömegeket vonzanak. A vezetõ matadorok hírességeknek számítanak és a nagyobb újságok oldalakat szentelnek a napi viadaloknak. Betiltásukat állatvédõk mellett fõleg értelmiségiek követelik, akik kegyetlennek tartják az egyenlõtlen küzdelmet.