Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Ismertetése szerint a kutya, mint áldozati állat, régóta ismert külföldön és Magyarországon egyaránt. A egyik legkorábbi ilyen lelet az izraeli Ein Mallahában került elõ, egy olyan 12 ezer éves temetkezésbõl, amelyben az elhunyt bal keze mellett egy kölyökkutya csontváza feküdt.
"A fazékba rejtett kánai kutyáknak mindössze egy hazai párhuzama akad: a Debrecen-Fancsika középkori lelõhelyérõl került elõ három olyan edény, amelyekbe egy-egy kifejlett eb koponyáját helyezték" - mondta.
Hasonló rítus szerint, lefelé fordított edénybe elföldelt más áldozati állatok, elsõsorban háziszárnyasok, illetve tojás más magyarországi középkori lelõhelyrõl is elõkerültek, de találtak ilyeneket XVII-XVIII. századi házakban is.
Mint az archeozoológus kifejtette: országszerte ismert hiedelem volt, hogy az új ház áldozatot követel. Ezért általános volt, hogy az elsõ éjszakán olyan személy (élõlény) aludt az új házban, akinek a haláláért nem kár… leginkább kutyát, macskát, házityúkot zártak be a még üres házba. Elõfordult házityúk, macska, vagy valamilyen állati eredetû termék, leginkább tojás befalazása. A kánai edényekbõl is került elõ tyúk, tojás, az egyik fazékba egy macskát helyeztek, illetve négy csuka is gazdagította az áldozati állatok számát.
Daróczi-Szabó Márta ismertetése szerint a megtalált középkori állatcsontok száma húszezres nagyságrendû. "Az áldozati állatokat kivéve ez konyhai hulladék, tehát a fogyasztást jelzik. A település húsellátásának jelentõs részét a szarvasmarhák biztosították: a meghatározható fajú csontok több mint fele tõlük származott" - magyarázta.
A szarvasmarha után a legelterjedtebbek a kiskérõdzõk voltak, amelyektõl a fellelt csontok 12,5 százaléka származott, s köztük magasabb arányban voltak juhok, mint kecskék. A csontleletek 10 százaléka sertéstõl származik, s mindössze 3,3 százalékos a háziszárnyasok aránya. A vademlõsök és a halak aránya alig több mint 1-1 százalék. A hal minden bizonnyal jelentõsebb szerepet játszhatott Kána lakosainak táplálkozásában, de a kisméretû halcsontok jóval porózusabb szerkezetûek, mint az emlõsök csontjai, így kevésbé maradnak fenn.
"A nem húshasznú állatok között a kutyák +vezetnek+ 11,6 százalékkal, de nem szabad elfelejteni, hogy mivel számos váz került elõ többé-kevésbé épen, ez a tény jelentõsen +megdobja+ a csontok darabszámát" - magarázta.
Daróczi-Szabó Ágnes adatai szerint a lócsontok aránya 9 százalékos. Bár a kutató a lovakat a nem húshasznú állatok közé sorolta, 12 olyan csontot is találtak, amelyeken a vágásnyomok egyértelmûvé teszik, hogy esetükben konyhai hulladékról van szó.
"Az összes lócsonthoz viszonyítva arányuk azonban olyan csekély, hogy ezek alapján nem beszélhetünk a lóhús rendszeres fogyasztásáról az Árpád-kori Kána faluban. A macskacsontok aránya nem éri el az 1 százalékot, még kisebb a szamarak aránya. Összességében elmondható, hogy az elõkerült állatcsontok alapján Kána faluja beleillik az Árpád-kori táplálkozásról az eddigi eredmények által alkotott képbe, illetve az állatáldozatokkal tovább árnyalja azt" - állapította meg az archeozoológus, akinek kutatásairól a National Geographic, a rangos ismeretterjesztõ folyóirat angol nyelvû internetes portálja is beszámolt.