Bridget Stutchbury, a torontói egyetem kutatója és munkatársai tizennégy erdei fülemülerigóra (Hylocichla mustelina) és húsz bíborfecskére (Progne subis) szereltek fel mindössze 1,2 grammot nyomó úgynevezett geolokátorokat.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A fecskék éjjelente vonultak az Egyesült Államok keleti partja mentén dél felé, a Yukatan-félszigeten át egészen Brazíliáig. Eközben idõnként ötszáz kilométert is megtettek huszonnégy óra alatt, Közép-Amerikában azonban többhetes szüneteket is beiktattak. Az egyik fecske tizenhárom éj alatt 7.500 kilométert tett meg, ez napi átlagban 577 kilométernek felel meg.
A fülemülerigók nappal repültek, és a telet Közép-Amerikában töltötték. Még õk is 233-277 kilométert teljesítettek naponta. A tavaszi visszaúton mindkét faj kevesebb pihenõt tartott, és még gyorsabban vonult. - "A kis énekesmadarak vonulási teljesítményét eddig jócskán alábecsültük. Úgy hittük, hogy csupán százötven kilométert bírnak repülni egy nap" - mutatott rá Stutchbury.
"Az új módszerrel most elõször lehet nyomon követni a kismadarak vonulásának pontos útvonalát - jobban felbecsülve ezzel veszélyeztetettségüket az út során" - írták a kutatók.