A télbe forduló idõszakban a kinti madarak már átestek a vedlésen, hiszen ez számukra létfontosságú és életbevágó. A meleg lakásban, kalitkában tartott szárnyas jószágok többsége viszont mostanában éli át ezt az ismétlõdõ élettani folyamatot, amely azzal jár, hogy a kalitka környékén a kiszórt magok mellett megszaporodnak a levedlett tollak - a háziasszonyok bosszúságára.
A fiókák fakó, szürkésbarna tollruhája a vedléskor színessé válik.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A felnõtt madarak a vedléskor gyakran úgy néznek ki, mintha megtépték volna õket, ilyenkor még a röpképességüket is elvesztik, kivált, amikor az evezõtollakat váltják. Ebben az idõszakban nagyon érzékenyek a huzatra, ezért csak óvatosan szellõztessünk, mert könnyen megfázhatnak.
A vedlés ideje alatt madarunk viselkedése is megváltozik. Kevesebbet mozog, többet alszik napközben is, kedvetlen. Nemsokára azonban már a felnõttkori tollazatban pompázik, amely élénkebb színû, mint a fióka kori volt. Egyes színtáplált kanáriknál, mint például a piros, már a kikelés pillanatában kell a színezõ anyagot belekeverni a lágyeleségbe, különben a szárny evezõtollai nem lesznek rendesen beszínezve. A színezett kanárit minden vedlés alkalmával újból kell "színtáplálni", ha nem szeretnénk, hogy jóval világosabb színárnyalatú legyen a késõbbiekben.
A vedlési folyamat erõsen igénybe veszi a madár szervezetét, ilyenkor fokozottabban igénylik a vitaminokat, amelyeket megkaphat természetes forrásból, de különféle vitaminkészítmény formában is. Nagyon fontos, hogy a vedlésben levõ madarat ne zavarjuk, kerüljük a stresszhelyzeteket. Kalitkáját a megszokott helyérõl ne rakjuk át máshová, mert ilyenkor erre is érzékenyek. Ha ezekre nem ügyelünk, a madarunk vedlése elhúzódhat, és akár egy folyamatos vedlési állapot is kialakulhat, amely soha nem marad el. Ne ijedjünk meg, ha a csodálatosan éneklõ madaraink vedlés közben hirtelen elhallgatnak, ez a természetes velejárója a folyamatnak. Két-három hónap elteltével madarunk újból énekelni kezd, elõször még kicsit rekedtebben, de hamarosan ismét csengõ hangján fog szórakoztatni minket. Ebben segít a négermag etetése is, amely jótékony hatású a madár énekhangjának csiszolásakor.
A kalitkában tartott madaraknak, bármekkora is a kalitka mérete, szükségük van egy kis szabadságra, ezért - ha van rá lehetõség - engedjük kedvencünket a lakásban repkedni. A függönyöket húzzuk be, nehogy már az elsõ szobai kaland szomorúan végzõdjön, mert ha a madár egyenesen az ablaküvegnek repül, az ütközéstõl akár el is pusztulhat.
Ha a szárnytollakat a madár teljesen elveszti, vagy mi magunk húzzuk ki, akkor az nagyon hamar újra kinõ, hiszen evezõtollak nélkül a madár nem képes repülni, és a természetben nagyon könnyen a ragadozók áldozatává válna. Ha viszont a tollakat nem húzzuk ki, csak ollóval a felére kurtítjuk, akkor a szervezet nem veszi észre a hiányt, és a következõ esedékes vedlésig a tollak nem fognak újra nõni. Ezt kihasználva, ha madarainkat elõször engedjük ki, és félünk attól, hogy teljes erõbõl menekülni próbálnak, akkor kurtítsuk meg módjával az evezõtollakat, - csak annyira, hogy a madár még épp hogy tudjon repülni.
Ha mindezeket betartjuk, akkor madaraink különösebb gond nélkül átesnek a vedlésen, és hamarosan újból teljes színben és tollazatban fognak pompázni.