Teknõs a nyári kertben

A teknõsök alapvetõen vízi és szárazföldi fajokra csoportosíthatók. Az utóbbiak végtelenül változatos fajtái közül sokat, fõleg a kisebbeket hobbiállatként is tartják, nevelik. A nyár kedvezõ e szép és barátságos hüllõk számára, igényeikre azonban tekintettel kell lennünk, ha azt szeretnénk, hogy hosszú életûek és egészségesek legyenek.

A szárazföldi teknõsöknek mindenképpen szükségük van arra, hogy a napon sütkérezzenek. Az ultraibolya fény azért létfontosságú, mert a bõrük és a páncéljuk így kap elegendõ D3-vitamint, amely segíti a kálcium szervezetbe való beépülését, a növekedést, és hatására alakul ki az állatok egészséges, gyönyörû színezete. Ám nem mindegy, hogy ezt meddig, és milyen mértékben kapják meg! Nem tartózkodhatnak folyamatosan a tûzõ napon, mert a száraz forróság a halálukat okozhatja. Ezt õk is tudják, ezért a meleg elõl leggyakrabban egy szikla árnyékában keresnek menedéket.

A görögteknõsök számára a legjobb hely egy déli fekvésû, bekerített kertrész. A kicsik felneveléséhez egy 2x2 méteres terület szükséges. A helynek teljesen a napon kell lennie, és a területet lehetõleg ne árnyékolja egyetlen fa sem. Az árnyékot adó menedéket legjobb mesterségesen megoldani. Például egy oldalára fordított fadobozzal, vagy egy kövekbõl megrakott kis búvóhellyel, amely kellõképpen stabil, s nem omolhat kedvenceinkre. A búvóhely rossz idõ esetén is hasznos lehet.

A szárazföldi teknõsöknek is szükségük van vízre, de nem a földben, hanem egy tálban. A víz tisztaságára és frissességére mindig ügyelni kell. Az itatótál, vagy egy sekély mûanyag-medence (a haspáncélnál nem magasabb vízszinttel!) mindig legyen elõttük. A vizet folyamatosan pótolni kell, egyrészt a folyamatos párolgás, másrészt a madarak miatt. Õk ugyanis nemcsak inni, hanem fürödni is odamennek, és gyakorta kipancsolják, kifürdik a vizet. Ügyelni kell arra is, hogy a bekerített terület földje száraz legyen, ezért azt kövekkel, homokkal, vagy kavicsokkal szórjuk be.

A szabadtéri tartás egyéb veszélyeit is el kell hárítanunk. Ne legyenek a területen éles dolgok, amelyekkel a teknõs megsebesítheti magát. Ugyanígy ki kell zárni annak a lehetõségét, hogy teknõsünk kutyával, macskával és egyéb háziállattal közvetlenül találkozhasson. A madarak közül a szarkák különösen veszélyesek az apróságokra. A nagyobb teknõsöket súlyuk miatt nem, de a kisebbeket könnyen felkapják és elviszik, és ez akár teknõsünk életébe is kerülhet.

Olyan területet kerítsünk le, ahol nincs nagy mozgás, nem közlekedik sok ember. A teknõs természetes körülmények között fél minden nála nagyobb állattól, s az embertõl is, ezért túlságosan sokszor kerülhet stresszhelyzetbe, ami egyáltalán nem tesz jót neki.

A kis, fiatal szárazföldi teknõsöket ugyanolyan körülmények között kell tartani, mint a teljesen kifejlett példányokat. Nincs szükségük nagyobb melegre (fõleg nem 24 órán keresztül). Ugyanúgy kell berendezni a helyüket, ugyanolyan környezetet kell biztosítanunk a számukra, mint a szüleiknek. Csupán abban különbözik a tartásuk, hogy a szárazföldi teknõsbébik több vizet isznak, mint a nagyobb társaik.

Dr. Sütõ András