Hasztalan rezervátumok?

Washington - Az elmúlt harminc évben hatszorosára nõtt a természetvédelmi területek nagysága világszerte. Egyesek különösen Afrika esetében egyfajta újragyarmatosításnak vélik a folyamatot. Szerintük a rezervátumok elûzik a helyi lakosságot otthonaikból, és megakadályozzák, hogy hagyományosan mûveljék földjeiket.

A kaliforniai Berkeley Egyetem most utánajárt az ügynek. A kutatók összesen 306 védett terület közvetlen környezetét vizsgálták Afrikában és Dél-Amerikában - és érdekes eredményekre jutottak. Kiderült ugyanis, hogy a védett területek létrehozása a helyi népességnek kedvez. A parkok határán lévõ települések ugyanis csaknem kétszer olyan gyorsan növekednek, mint az országok többi részén.

Ez a fejlõdés valószínûleg a parkok teremtette jobb munkalehetõségeknek és fejlettebb infrastruktúrának köszönhetõ - feltételezte George Wittemyer és csapata a Science címû tudományos szaklapban. További elõny például, hogy a száraz idõszakban a lakosság használhatja a védett területeket. Azok az észak-kenyai parasztok, akik csordáikat behajthatták a rezervátum itatóhelyeihez, jóval kevesebb állatot vesztettek el, mint kollégáik.

A natúrparkok létesítésének azonban árnyoldala is van - panaszolták a kutatók. A közelükben élõ népesség növekedése ugyanis veszélyezteti a természetvédelmet és a biodiverzitást. A legtöbb erdõt például a védett területek környékén irtják ki. Azaz a parkok körüli fejlõdés a sors fintoraként pont az élõvilágot sodorja veszélybe, amelyet egyébként védeni hivatott.


Jó pénzért a vadonban "védett" állatokat is kilõhetik...