Állatkertek, vadas parkok, állatkereskedések, cirkuszok hazug mechanizmusairól.
Alapkérdés: kell az állatkert, mert fontos vagy ez csak az emberi netovább fellegvára?!?
Az elsõ állatkert Angliában a múltszázad elején jött létre, az emberi hatalom és hódítás szimbólumaként, a természet felett.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Az igazság az, hogy e szerencsétlen lények természetes élõhelyükbõl elrabolva, vagy állat gyárak termékeiként kerülnek börtöneikbe, természetidegen környezetbe. Egyikük sem szabad akaratából döntött a ketrec mellett. Ezek az egyre bõvülõ börtön-intézmények, az állatok igazi otthonát soha sem tudják pótolni. A köztiszteletnek örvendõ börtönõrök, fogvatartók, gátlástalan állatkereskedõk hangoztatják: "aki az állatokat szereti adakozik, a gyermekek oktatását segíti, állatszeretetre nevel." HAZUGSÁG! Önbecsapás!
Torz állat-ember kapcsolatot idealizál, értelmetlen. Nekik tetszik, hogy szõrös, pikkelyes, tollas bohócként fel-alá járkálnak ketreceikben, vagy mozdulatlanul gubbasztanak terráriumukban. Minden természetes ingertõl mentesen, depressziósan, élik le életüket. Hatalmas mozgásigényük, ösztöneik elfojtva. Fogyasztási cikké, szórakozási kellékké silányítva õket. Értelmetlen, felesleges, ökológiátlan.
NEM ÉRTEM, A RABSÁG MIÉRT GYÖNYÖRKÖDTET? Hisz nekik is van személyiségük, fájdalom és örömérzésük. Az erdõk, mezõk, vizek nem szupermarketek, hogy levegyünk a polcról egy kiszolgáltatott állatot. A vadak nem kereskedelmi termékek, tárgyak. Konkrét emberi létszükségletünktõl függetlenek. Mennyivel látványosabb, szebb, oktatóbb szabadon látni õket. A fán élõk egyik fáról a másikra ugrálnak, a madarak csapatostul röpdösve ízesebb falatok után kutatnak, a szavannák vándorai hatalmas csordákba verõdve, dús legelõt keresnek, a ragadozók kilométereket barangolva prédára lesnek. Úgy ahogy azt évezredek óta teszik. Ez a természet igazi rendje. Ekkor figyelhetõ meg a valós vadviláguk.
A beavatkozás nélküli tanulmányozás az igazi állatbarátság! Ha nem megy a helyszínen, az még nem jogosít fel bennünket, hogy kényelembõl ide hurcoljuk õket, azért mert gyengébbek. Ha nincs lehetõség elutazni szafarira, még remekül tanulmányozhatók TV-ben. Spektrum, National Geographic, Animal Planet csatornák, David Attenborough, Jane Goodaal filmek stb. Élõ állatok tanulmányozására itthon is gazdag választékot nyújt a hazai szabad flóra és fauna.
A természetes élõhelyük megóvása az igazi segítség számukra. A behurcolt vadállatok nem ide valók. Tigrisház, kifutó, betonmedence, kerítés, rács, kapu, ilyeneket hol látunk a természetben? Akik létrehozzák, fenntartják, terjesztik és ellátják új prédákkal ezeket a létesítményeket értékrendtorzulásban szenvednek. Ha gyûjtést rendezve, két-háromszor nagyobb ketrecbe teszik õket, a szabadság utáni vágyukat ez nem helyettesíti. Bezárják õket ketrecekbe, aztán elkezdenek aggódni, hogy milyen silányak a körülményeik, majd pénzt kunyerálnak a bõvítésre. 360 millió évente, értelmetlenül kidobott pénz. Nem kell bezárni börtöneikbe a vadállatokat és akkor megmarad a pénz. Fordítva ülnek a lovon!
Szórakozásból, kedvtelésbõl nem szabadna állatkerteket fenntartani. Csak akkor, ha veszélyeztetett, kipusztulóban lévõ fajokról van szó. Ezek tartása, szaporítása fontos. Esetleg kórház, vagy menhelyként. A benntartottakat, lehetõség szerint a legrövidebb úton visszajuttatni a szabad biztonságos életterükbe. Szégyen, hogy a rabság a túlélés ára. Sajnos veszélyeztetettségre egyre több példa van, a gátlástalan emberi természet pusztítás révén. Ha így haladunk csak patkányok, csótányok és legyek maradnak szabadon. A mesterségessé vált házi és haszonállatok ügye is megérne egy misét. Ott is sok ellentmondás van a fû alatt.
Rendkívül vérszegény, engedékeny a hazai állatvédelmi törvény. Egérutat enged a gátlástalanul haszonelvû állatgyarmatosításnak, az állat-holokausztoknak.
Még néhány kételyt ébresztõ kifejezés: Szõrme, prém, bõripar és kereskedelem, állat kisérletek. Hüllõ-show (cirkusz?!), állat verseny, börze, vásár, kozmetika. Dísz és hobby állattartás és kereskedelem. Kikapcsolódási (szórakozási) trófea vadászat, élõállat szállítás, szûkös férõhelyû haszonállat tartás, stb. Csak a közvetlen emberi létfenntartáshoz szükséges állatokat tartsuk magunk mellett, lehetõsség szerint humánusan, a többit hagyjuk békén.
"Az ember tevékenysége veszélyezteti a növény és állatvilág létét. A természet kifosztása egyet eredményezhet: Az ember is eltûnik a süllyesztõben!" (David Attemborough)
AZÉRT KAPTUK AZ URALMAT A FÖLDÖN, HOGY BÖLCSEN DÖNTSÜNK.
A GYENGÉBB LÉNYEKET, MAGUNK DICSÕSÉGÉRE TISZTELJÜK, ÓVJUK, HISZ NÉLKÜLÜK SZEGÉNYEB LENNE KÖRNYEZETÜNK!
Csányi József