Vigyázzunk az utakon

Az õsz sok veszélyt tartogat az autósoknak. A megváltozó útviszonyok mellett, a megerõsödõ állatvonulásokra is ügyelni kell, hogy a vadászat helye ne az országút, hanem az erdõ legyen. Néhány nap és itt a szeptember. A nyár vége egyben a vadászati szezon kezdetét is jelenti. Az erdõk csendjét puskadörgés veri fel, és a riadt állatok az óvatosságról megfeledkezve menekülnek árkon bokron át a hajtóik elõl. Érthetõ, hogy ebben az idõszakban megnövekedik a vadveszély az utakon. Bár konkrét adat nincs, becslések szerint évente milliónyi állat pusztul el az utakon. A leggyakrabban kistestû ragadozók – róka, nyest, menyét –, illetve rágcsálók kerülnek az autók kerekei alá, de sok a madár, az õz és a vaddisznó is az ártatlan áldozatok között. Amíg a kisebb állatok csak riadalmat okoznak a vezetõnek, a nagyobbakkal történõ találkozás komoly sérülést okozhat autónak és autósnak egyaránt. Éppen ezért nem árt az óvatosság az õszi utazások során.

A legkevésbé veszélyesek az autópályák. Ezeket kerítés védi az állatoktól. Ennek ellenére tévedés lenne azt gondolni, hogy nem fordulhatnak elõ a sztrádán akár nagyobb testû vadak is. A le- és felhajtóknál betévedhetnek a kerítésen belülre az állatok, s ott megriadva a forgalomtól a száguldó autók elé ugorhatnak. Autópálya tempónál egy 100–200 kilogrammos szarvas, vagy vaddisznó halálos csapást mérhet az autóban ülõkre, de szerencsésebb esetben sem úszható meg az ütközés tetemes anyagi kár nélkül.

Ráadásul az oldalról, és váratlanul elõbukkanó vadat szinte lehetetlen kivédeni. A kormány félrerántásával sem biztos, hogy sikerül kikerülni az állatot – gyakran nem is egy, hanem több jószágról van szó –, viszont az autó a rossz mozdulat miatt megpördülhet, irányíthatatlanná válhat. A legjobb beáldozni az állatot – javasolják a szakemberek. Gyakran csak így kerülhetõk el az emberi sérülések. Szerencsére az autópályákon inkább kisebb rágcsálók, hüllõk és madarak megjelenésére kell számítani.

A kerítéssel nem védett országutakon más a helyzet. A vadveszélyt jelzõ táblával megjelölt szakaszokon a nagyvadak – szarvas, õz, vaddisznó – felbukkanására kell számítani. Az õzek és a szarvasok – a rájuk jellemzõ üzekedési illetve bõgési idõszak miatt – augusztus közepétõl szeptember végéig tévedhetnek gyakrabban az országutakra. A vonulási útvonalaik állandóak, így ahol már találkozott velük, máskor is számíthat a megjelenésükre. Rendszerint alkonyatkor, illetve éjszaka ugrálnak keresztül az úton, 3–5 fõs csapatokban. Ahol tehát egy felbukkan, érdemes lassítani, mert társai vakon követik bátor vezérüket.

A fácánok, a nyulak és a rókák bármikor és bárhol elõbukkanhatnak. Utóbbi éjszaka vadászik, már messzirõl elárulják a reflektorfényben megcsillanó szemei. A vörös bundás ragadozó gyakran lakmározik elgázolt állatok tetemébõl, de az esetek többségében eliszkol a jármûvek láttán. Nem így a nyúl, vagy a fácán. Az út mentén gubbasztó tapsifüles a legváratlanabb pillanatban képes kiugrani az útra, csakúgy mint a fácán, mely merészen keresztülrepül az autó elõtt.

A találkozásnak jó esetben csak alapos mosás a vége, de a hûtõmaszk, sõt a szélvédõ is megsérülhet a 2–5 kilós testektõl. A bajt lassítással, és dudálással lehet elkerülni, mivel az állatokat a fény inkább megbabonázza, semmint elriasztja. A dudaszó azonban megugrasztja a legmerészebb dúvadakat is.