rss
gazdit kereső kutya, állatmentés
  • Chips igaz története

  • 2002-t írunk, tombol a nyár. Sajnos túl vagyok az év legjobb táborán, de azért van elfoglaltságom bõven. Egy, a város másik végén lévõ község kutyamenhelyére járok ki szinte naponta kutyát sétáltatni és segíteni. Nagyon szeretem csinálni; legszívesebben egész életemben ezzel a néhány tucat kutyával foglalkoznék. Hihetetlen, hogy ezek az állatok milyen hálásak tudnak lenni egy-egy jó szóért, vagy azért, hogy fél percig csak velük foglalkozunk.

    · INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

    Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
    Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása

    Nagyon ritkán volt, hogy egyhuzamban két napnál többet lettem volna otthon. Ahhoz nagyon nyomós érveket kellet felsorakoztatni, hogy maradjak. Történt egyszer, hogy azért nem mentem, mert két barátnõm hívott, hogy nézzük meg a lovastáborban készült fényképeket. Ekkor említettem nekik, hogy mivel töltöm a szabadidõmet. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezzel a két mondatommal egyszer egy kis életnek tehetem jobbá a sorsát.

    Szorgalmasan mentem ezután is naponta, amikoris egyik este megcsörrent a telefon. Engem kerestek. A két lány közül hívott az egyik. Azt mondta, hogy a barátnõje talált egy kis kutyust az egyik metrómegállóban. Nagyon barátságos kutya, de csak egy éjszakára tudják elhelyezni; már megpróbálták felkeresni az állatvédõket, de õk nem tudtak segíteni. Így kerültem én a képbe. Másnap reggelre megbeszéltünk egy találkozót oda, ahol a kutyust találták.

    Nekem még aznap este meg kellett harcolnom érte, hogy elmehessek. Embert sem szívesen, de állatot aztán végképp nem hagyok cserben. Végül gyõzött az igazság, és a szobafogságom kezdetét egy nappal elhalasztották. Másnap szokásom szerint már a megbeszélt idõpont elõtt húsz perccel ott tébláboltam a metróban. Végül feltûntek: két korombeli lány és egy fiú; mindannyian ismeretlenek voltak, de az egyik lány kezében egy gyönyörû, hosszúszõrû fekete tacskó szukát cipelt. Ennél gyönyörûbb kutyát még az életben nem láttam, és nem hiszem, hogy valaha is fogok. Volt benne valami, ami azonnal megfogott mindenkit. Mit egy kis hercegnõ, olyan volt: szolidan elegáns, kedves, de nem túl hízelkedõ, és lerítt róla, hogy elõbb veti magát a folyóba, minthogy megharapjon valakit. Egyszóval csodálatos kutya volt, és valószínûleg nem is a természetéért tették ki az utcára, mert amikor megtalálták, mellette volt egy zacskó a holmijaival. Oltási biléta, etetõtál, játékok, fésû, póráz és a nyakörv, rajta a névvel: Chips.

    Amikor a kis csapat kétfelé szakadt, az egyik lány sírt. Nagyon megszerette ezt a kutyát, pedig alig egy napja ismerte meg. Sírt, mert el kellett válnia tõle, és nem tudta biztosan, hogy hová kerül. Hiába mondtam neki, hogy ennél jobb helye ritkán lehet kutyának, ráadásul amilyen csodálatos, pár napon belül lenne gazdája; túlságosan szerette ahhoz, hogy megnyugodjon. És nagyon megértem. A mai világban már abban sem lehetünk biztosak, amit látunk. Annyi mindent mondanak a menhelyekrõl: hogy két hét után altatnak, nem kapnak enni, viszik a kutyákat a húsfeldolgozóba, és a többi.

    Nagyon nehéz volt a búcsú, de végül is túlestünk rajta. A másik lánnyal ketten mentünk tovább. Az utazást nagyon csöndesen, békésen tûrte a kutyus, szinte oda sem figyelt, mi történik körülötte. Ugyan mindenképpen ölben vittük volna, de õt másként nem is lehetett volna szállítani: nem volt hajlandó mozdulni egy tapodtat sem. Látszott, hogy nagyon bánkódik a gazdái után. Elmesélték, hogy mikor felvitték éjszakára, akkor sem nagyon mászkált, csak épphogy feltérképezte a lakást. Amikor -immár a város másik végében, közel a menhelyhez- letettük a földre, hívogattuk, csalogattuk, de õ csak ült és nézett ránk azokkal a gyönyörû, meleg barna szemeivel, mintha csak azt mondaná: "Igen, hívtok, és kedvesek vagytok, de a gazdáim itt hagytak, és megvárom õket, mert majd értem jönnek."

    A busztól még vagy tíz percnyire volt a menhely; gyalogoltunk a tûzõ napon, és közben vigyáztunk, nehogy túlhevüljön a gyönge kis teste. Amikor odaértünk, megkönnyebbülten láttam, hogy a gondozó még nincs bent, csak azok a kedves nyugdíjas, de fiatalos nénik, aki minden áldott nap kijárnak és törõdnek a kutyákkal. Nekik ez az életük. A gondozónak nem -õ csak ül a házban, és havonta egyszer felveszi a fizetését. Sajnos a szabály szerint csak azt a kutyát veheti be (pár ezer forintért, mérettõl függõen), amelyiket a községben találták. Összebeszéltünk az "öregekkel", hogy majd azt mondjuk, hogy õk találták a kutyust a helyi bevásárlóközpont mellett. Arra végül nem került sor, hogy el is kelljen hitetni ezt a gondozóval.

    Mivel olyan félénk és kistestû kutyus volt, beraktuk õt az "óvodába", a kölyökkutyák közé. A változás döbbenetes volt. Nem telt bele öt-hat perc, és már vidáman szaladgált, ismerkedett a többiekkel. Amikor bementem hozzá, és a nevén szólítottam, boldogan farkcsóválva jött hozzám. Csodálatos érzés volt látni, hogy a kezdeti mélabúból milyen vidám a kis kutya lett. Látszott rajta, hogy nem tudta eldönteni, hogy nekem örüljön, a fajtársaknak vagy csak úgy az életnek. Ebben a pillanatban úgy éreztem, tettem, tettünk valamit, amire büszkék lehetünk.

    Itt akár véget is érhetne a történet, de nem. Késõbb, amikor visszagondoltam az esetre, alig hittem el, hogy egy kutyának lehet ekkora szerencséje. Pedig lett!

    A menhelyre néha jönnek német állatvédõ egyesület tagjai, hogy egy kicsit tehermentesítsék a hazai menhelyeket. Aznap is jöttek, számomra teljesen váratlanul: két kedves hölgy egy autóval. A hatvan kutyából ki kellett választaniuk ötöt vagy hatot, akiket elvisznek magukkal, hogy gazdához kerüljenek ott, Európa legfejlettebb országában. Mire hátraértek az "óvodához" és a mellette lévõ "nyugdíjasotthonhoz", már négy kutyát kiszemeltek, és be is raktak az autóba; tehát két hely volt még. Az egyikre bekerült egy nagyon öreg, vak kutyus, aki addig egy másfél négyzetméteres ketrecben tengette napjait; a fejlett országokban a hozzá hasonlóaknak is hamar kerítenek gazdát, de nálunk még nem divat az, hogy az idõsebb emberek öreg kutyát fogadjanak be.

    Arra az egy helyre természetesen Chips került. Annyira örültem, amikor láttam, hogy a kölykök közé mennek be, és kihozzák õt. A fiatalabb nõ rögtön beleszeretett, ez látszott rajta -de hát kinek ne lopná be magát a szívébe ez a kedves, ártatlan teremtés? Addig nem nyugodtam, amíg meg nem mondták a németeknek, hogy a neve Chips. Ha már ilyen különleges kutya, megérdemli, hogy a nevét is magával vigye -hiszen éveken keresztül így szokta meg, és hallgat rá.

    Így végzõdött hát egy olyan állat "kalandja", akit nem kegyetlenségbõl, de mégis az utcára tettek a gazdái. Neki szerencséje volt. Én pedig boldog vagyok, hogy segíthettem neki abban, hogy olyan élete legyen, amilyen kevés kóbor ebnek adatik meg. Azt hiszem, ezért érdemes volt egész nyáron napi négy órát utazni hatvan kutyáért, órákat gyalogolni a tûzõ napon, lihegni a póráz végén, amikor a másik vége elhúzott volna Moszkváig is, minden nap nyakig sárosan keresztülmenni Pesten, hogy aztán este tízkor hullafáradtan egy alapos fürdés után ledõljek aludni, és hogy másnap elõröl kezdõdjön az egész. Én is élveztem, és másoknak is hasznára váltam, azt hiszem. Ezért fogom ezen a nyáron is és egészen addig csinálni, amíg jól érzem magam. Tehát ha kilencven évesen tolószékbe kerülök, akkor már csak spánielnél kisebb kutyákat vállalok. :)

    Biztosan van, aki ennél sokkal cifrább történet részese volt. Nem is az a célom, hogy a legrendkívülibb kóborkutya-akciót írjam le, hanem az, hogy megmutassam: érdemes küzdeni. Ez az eset megtörtént Chipssel, aki minden kétséget kizáróan már az új gazdájának igazi büszkesége. Számomra ennek a másfél napnak volt egy üzenete. Az, hogy hiába hallom és tapasztalom, hogy a magyar állatvédelem helyzete siralmas, ha összefogunk (na és ha Fortuna istenasszony is mellénk áll), akkor bármit megtehetünk. Egy kis életért küzdött öt fiatal, és megnyerték a csatát. Soha többé nem fogják viszontlátni Chipset, de mindannyian tudják, hogy megérte, és örökre bevésték a szívükbe a nevét. És megtanulták, hogy semmi sem lehetetlen...

    Szenczi Ildikó


Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Ugyanaz a vírusvariáns egy hattyúban és egy macskában

    Egyazon madárinfluenza vírusvariáns, a Távol-Keleten pusztító H5N1/Ázsia fertõzte meg a németországi Rügen szigetén három héttel ezelõtt talált hattyúkat és a múlt hét végén ugyanott fellelt macskát - közölte a német szövetségi állategészségügyi intézet.

    A megfertõzõdött macska feltehetõen döglött hattyúból evett, gazdáját továbbra is megfigyelés alatt tartják, de elváltozást nem tapasztaltak nála. Németországban elrendelték a macskák bezárását és a kutyák pórázon tartását az elpusztult vadmadarak fellelési helye köré vont három kilométer sugarú körben.

  • Megjöttek a vadludak a tatai Öreg-tóra

    Tata - Egy héttel a hagyományos Tatai Vadlúd Sokadalom elõtt már tízezer számra éjszakáznak a Skandináviából és Szibériából érkezett vadludak a tatai Öreg tavon. A ludak mellett több ezer sirály, réce és vetési varjú növeli a madárseregletet - tájékoztatta kedden a Magyar Madártani Egyesület (MME) megyei csoportja a www.zug.hu - Állatbarát Web Kuckót.

    November 29-én, szombaton reggel hét órától a sok ezer vadlúd kirepülésének megtekintésével veszi kezdetét a VIII. Tatai Vadlúd Sokadalom.

  • Socrates, az óriáscica

    Socrates boldog gazdája talán már nem lepõdik meg macskája súlyán, de amint a képen látható: az állatorvos asszisztensének bizony minden erejét össze kellett szednie ahhoz, hogy felrakja a cicust a vizsgálóasztalra, amikor a szokásos állatorvosi ellenõrzésre vitték.

    Elfuserálták a hízlalással a cicát?!

    9 kiló 97 dekagramm: ennyi az egyébként nagyon „csinos" cicus súlya. Vagyis több mint kétszer akkora, mint egy normális macska.

  • Luna, Medi, Zsimi, Árcsi kutyák gazdához kerültek

    Luna, a nagytestû keverék kutya egy játszótér körül kószált, majd egy kutyáját sétáltató állatbarát mellé szegõdött. Medi falkába verõdve más kutyákkal várta az Orpheus Állatmentõ Csapatot, Zsimi kutya elkobzás révén került az Orpheushoz, Árcsi pedig legyengülve egy ház elõtt lett feltûnõ állatbarátoknak. Mind a négyük szeretõ gazdihoz került.

    Az ebrendészeten sok további jobb sorsra érdemes kutyus keresi szeretõ otthonát, befogadóját, új családját. Találjon nálunk hû házõrzõt, házi kedvencet!

  • A kövér madarak gyorsabbak

    Kutatók megállapították, hogy a vonuló kerti poszáták közöl a kövérebbek rövidebb szünetet tartanak repülés közben, mint soványabb társaik. A tudósok egy olaszországi szigeten tanulmányozták, hogy menyit idõznek ott vonulás közben a madarak. Felfedezték, hogy míg a kövérebbek általában már aznap éjjel továbbálltak, a soványak átlagosan csaknem két napig maradtak. A kistermetû vonuló madarak, mint amilyen a kerti poszáta (Sylvia borin) is, hosszú útjuk során, a nagyobb ökológiai akadályok - például sivatag vagy tenger - leküzdése után kénytelenek olykor-olykor megállni, hogy feltöltsék zsírtartalékaikat.

  • Szárazabbá válik a Dél-Dunántúl - a vizekbõl eltûnhet a vidra

    Akár a fajok 40 százaléka is eltûnhet a Föld színérõl

    A gyors éghajlatváltozás miatt a fajok 20-40 százaléka eltûnhet 2050-re a Föld színérõl, s gyakrabban számítunk olyan hõhullámokra, mint amilyenektõl Európa most is szenved - figyelmeztetett a Természetvédelmi Világalap magyarországi szervezete. Az elmúlt évszázad során Európa évi átlagos hõmérséklete 1 Celsius-fokkal emelkedett és további 1-2 Celsius-fokos növekedés várható - olvasható az MTI közleményében.

  • Kidobott kiscicák nyomában - gazdikat keresünk!

    A néhány hetes, pirinyó cicatestvérpárt dobozban, Szegeden, az Algyõi út körül dobta ki egy állatkínzó. A közelben lakó egyik állatbarát értesítette az Ebrendészetet és kérte az Orpheus Állatvédõ Egyesület segítségét.

    Amikor az állatvédõk a helyszínre értek, a dobozban vacogó, magatehetetlen, betegségtõl lelassult állatokat találtak. Feltehetõ, hogy az állatokat kidobó illetõ egy felelõtlenül (indirekt) szaporító lehetett, és primitív módon, az állatok kihajigálásával hitte azt, hogy a problémát megoldotta.

  • Botrány a meleg juhok kutatása miatt

    Kisebb vihart kavart, hogy amerikai tudósok egy csoportja kutatni kezdte, miért van az, hogy egyes kosok inkább más kosokkal szexelnek, mint a nőstényekkel. A hírt felkapta a sajtó, a homoszexuálisok szervezetei és az állatvédők tiltakoznak.

    Charles Roselli és csoportja az Oregoni egyetemen öt éve azt kutatja, miért válnak egyes juhok homoszexuálissá.

  • Kutyából nem lesz szalonna – legfeljebb pulóver

    Annyira szerette kutyáit egy newcastle-i házaspár, hogy elhatározta, pulóvert készít az ebek fénylõ bundájából, így mindig érzi a melegüket, akkor is, amikor az imádott állatok már a túlvilágon csaholnak.

    „Szombatonként, amikor lemegyek a faluba bevásárolni, felveszem az én gyönyörû pulcsimat, ami nemcsak meleg, de vízhatlan is” – mesélte a Daily Mail angol napilapnak Willis úr. Még az elsõ kedvenc tenyésztõje hívta fel a házaspár figyelmét, hogy kitûnõ fonalat lehet készíteni kutyaszõrbõl.

  • Egy házivideón macskákkal közösült egy dóci fiú

    állatszex, animalszex sérültjeiDóc - Döbbenetes homevideók kerültek fel egy fájlmegosztó portálra, a felvételeken egy dóci fiú két macskával közösül. A fiatalember cáfol, az ügyben állatkínzás és jogosulatlan adatkezelés alapos gyanúja miatt a helyi önkormányzat mégis büntetõfeljelentést tesz.

    Egy negyvenkilenc és egy ötvenkilenc másodperces, valószínûleg mobiltelefonnal készült és egy videomegosztó portálon bárki által hozzáférhetõ felvétel miatt a rendõrséghez, a megyei és a szegedi gyámhivatalhoz fordult a dóci önkormányzat.

  • Szabad tigrist sétáltatni

    Engedélyezett a tigrissétáltatás lakott területen, de csak a rendõrség elõzetes tájékoztatásával - így döntöttek a hatóságok Németországban.

    Az elõzmény: egy orosz cirkusz tigriskölykével sétálgatott a nagymacskák felügyelõje Razteburg falu határában, amit meglátott egy nõ, és ijedtében azonnal telefonált a rendõrségnek. A cirkusz nem volt a közelben, mert a társulat zöme téli pihenõn van Hollandiában, de oda nem vitte magával három kifejlett tigrisét és a kölyköt, hanem egy kamionban hagyta Németországban, rábízva egy férfira.

  • Nem a legbiztosabb megoldást választotta az amerikai kormány az ázsiai pontyok kérdésében

    Az amerikai kormány 78,5 millió dolláros (15,7 milliárd forint) tervet dolgozott ki az ázsiai pontyfélék Nagy-tavakba való bejutásának megakadályozására, mivel ezek a nem õshonos halak már a védett vizek környékén is feltûntek. A választott módszerek azonban nem tûnnek ígéretesnek a környezetvédõk szerint. Kritikájuk szerint a tervezett stratégia csak hosszú távú cselekvési tervet vázol fel arra, hogy hogyan lehetne megszüntetni a Michigan-tó és a Mississippi vízgyûjtõje között több mint száz éve létesített kapcsolatot. Az ehhez szükséges több évet a pontyok biztosan nem várják ki.

  • A vietnami antilop és a tobzoska végveszélyben lévõ állatok lettek

    A világ egyik legtitokzatosabb állatának tartott vietnami antilop és az elsõsorban húsáért, bõréért és pikkelyeiért vadászott tobzoska is felkerült a Londoni Zoológiai Társaság bolygónk legkülönlegesebb és legveszélyeztetettebb teremtményeit felsorakoztató százas listájára.

    A hosszúcsõrû vagy gyapjas hangyászsünöknek mind a három faja elsõ helyen szerepel a társaság evolúciós szempontból különleges és globálisan veszélyeztetett (EDGE) emlõsfajokat felvonultató rangsorában.

  • Óriásra hízott macska kóborolt - képekkel

    Az egyik amerikai állatvédõ Dél-New Jersey-ben nagyon meglepõdött, amikor az utcai bejárása alkalmával egy majdnem húsz kilósra hízott cicusra (vagy éppen nagymacskára?!) lelt. Az állat szemmel láthatóan egészséges volt, fehér szõrrel borított teste is tisztának volt mondható. Megléphetett volna, mert nem kapott "elég" ételt? Vagy valakinek a gatyája is rámehetett a táplálására, és kidobta volna az utcára? Ezt nem tudhatjuk... az állatot a környéken kiplakátolták, amire nem az eredeti gazdája, hanem a macskabolond Irén jelentkezett. Mától Õ a cica új gazdija, aki elsõ körben fogyókúrásan táplálja egy ideig a biztonságot adó otthonukban.

  • Akker, Poli, Pihi, Bimbo, Puha, Pihe, Pono, Gordon kutyák gazdihoz kerültek!

    A kicsiket utcára dobált dobozokban találták meg az Orpheus Állatvédõ Egyesület állatmentõ szakemberei. Pono a palotapincsi kutya céltalan bolyongását is a befogás szüntette meg. Gordont, a nagytestû kant gazdának nem nevezhetõ emberek az albérletbõl kiköltözés után hagyták a fõbérlõnél, aki kérte az állatvédõk segítségét.

    A cikkben szereplõ kutyusok gazdihoz kerültek, de sok - sok megmentésre / örökbefogadásra váró kutyus keresi a végsõ - szeretõ gazdát.

  • Nem is olyan veszélyes a beltenyészet

    Nem is olyan veszélyes a beltenyészet, legalábbis az állatok esetében, mint eddig gondolták - állítja Lisa Meffert, a texasi Rice Egyetem genetikus kutatója.

    A beltenyészet az emberek körében árnyoldalai miatt õsidõktõl fogva tabu: csökken a termékenység, az utódok túlélõképessége, alacsonyabb a betegségekkel szemben való ellenálló-képesség.

  • Már láthatja a nagyközönség Bimbát, a toszkánai származású jegesmedvét

    Már láthatja a nagyközönség Bimbát, a toszkánai származású jegesmedvét a Fõvárosi Állat- és Növénykertben.

    Az állat múlt hét szerdán érkezett, de eddig a Kisszikla belsejében, az érdeklõdõk számára láthatatlan elkülönítõ helyiségben pihente ki az utazás fáradalmait. Az új nõstényt azért szállították a fõvárosi állatkertbe, mert az itt élõ Lady és Vitus frigyébõl 16 év alatt nem született utód. Az állatokat 2009 januárjában megvizsgálták és kiderült, hogy Ladynek egyáltalán nem lehetnek bocsai.

  • Halak éltek négy végtaggal? - evolúciós átmenet

    Egy 370 millió évvel ezelõtt élt, négy végtagú hal, a Ventastega curonica koponyája és vállcsontja újabb magyarázatként szolgál a halak és a magasabb rendû emlõsök közötti evolúcióra - írta legutóbbi számában a Nature címû brit tudományos folyóirat.

    A járni tudó halnak a szárazföldi léthez inkább alkalmazkodó négylábúakhoz hasonló a feje, a testén pedig az evolúciós lánc elõzõ fokán álló elõdjéhez, a Panderichthyséhez hasonlatos uszonyok voltak a svédországi Uppsala egyetemének munkatársa, Per Ahlberg által vezette nemzetközi õslénykutató-csoport szerint.

  • Az emberek nem tudják lenyugtatni a viharfóbiás kutyákat

    Egy amerikai kutatás szerint a vihartól rettegõ kutyákat a gazdi nem tudja lenyugtatni, csak saját fajtársaik.

    A viharoktól rettegõ kutyákat csak másik négylábúak jelenléte nyugtatja meg, nem az emberek - mutatta ki egy forradalmian új kutatás. Dr. Nancy Dreschel állatorvos és kutató adatai alátámasztják azon elméletet, mely szerint a kutyák jól érzik magukat más ebek társaságában, fõleg kiélezett helyzetekben.

  • Milli, Ili, Nimi, Sumák kutyák gazdihoz kerültek

    Milli egy utcáról megmentett, az állatvédelmi telepre vemhesen bekerült vizsla kutya kölykeként került a telepre. Ili a szuka, foxy kutyus a rendõrség kérésére került be az Orpheus Állatvédõ Egyesület Ebrendészeti telepére. Nimi, a szuka beagle kutya az esti órákban egy forgalmas út mellett feküdt. Sumák, a beagle kutya egy állatbarát az utcán fedezte fel, aki értesítette az Ebrendésztet és kérte az eb befogását, mert az egy forgalmas út mellett szaladgált. Szerencsére mind a négy kutyust gazdihoz sikerült adni. Sajnos sok más megmentésre váró kutyus várja szeretõ gazdik jelentkezését.

· INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása