A film három generáció történetét mutatja be. Az utolsó fejezet élettõl elidegenedett állatpreparátora aranyos kisállatokból készít mûalkotásokat. Egy ilyen munkát tekintettünk meg testközelbõl, majd szóba elegyedtünk magával a mûvésszel is.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Kisállatcsocsó - forrás: www.szollosi.eu A csocsóasztal a film szerint ugyanis a háromgenerációs családtörténet legfiatalabb tagjának az alkotása. A preparátormester morbid és végletekig cinikus preparátumszobrok készítésében teljesedik ki, amelyek népszerû mûvésszé teszik õt a történetben, miközben a mozi elõcsarnokában is hatással vannak a nézõre.
A preparátor a zárójelenetben egyébként nagy kiállításon mutatja be a mókusok és hörcsögök mellett még egy sor aranyos állatkát átértelmezõ alkotásait.
Kisállatcsocsó
Bár a kiállítás a film végleges változatába nem került be, a rajongók vagy szörnyülködni vágyó állatvédõk egy rövid ideig még megtekinthetik a csocsót a Mammutban, a Mûvész moziban pedig az óriási labdákká tömött szarvas-, vaddisznó- és tehénfejeket. Ugyanitt állítottak ki egy háton fekvõ disznót, amelynek hasából hurkák törnek elõ.
A perverz preparátor alkotásai egyébként nem teljesen fiktívek. A kedves állatokat valóban egy képzõmûvész készítette (ki), aki interjúnk alatt úgy tûnt, csak annyiban hasonlít a halálban az öröklétet keresõ, életidegen figurához, hogy hasonló tematikájú szobrokon dolgozik.
"Állati húsból varrtam emberi arcokat, és testrészeket. Ezeket a formalinos akváriumban úszó tárgyakat többfelé is kiállították, például a Mûcsarnokban. Az egyik kiállításomat láthatta Pálfi, ez alapján keresett meg" - mesélte a fiatal alkotó, Szöllõsi Géza.
A képzõmûvész a filmhez elkészítette a preparátor kiállításának teljes anyagát, például egy tehéntõgy csecsbimbói közt bujkáló nyest szobrát, lófejbõl készített sakkfigurákat, vagy a Kishercegbõl ismerõs nyitott kígyót, amelynek hasában azonban nem elefánt, hanem kismalac kucorgott.
Szöllõsi egyébként mûalkotásnak tekinti a tizenkét tárgyat. "Ez nem alkalmazott mûvészet volt, ezek mûalkotások. Pálfinak annyi volt a megkötése, hogy állatból készüljenek, és kortárs kiállítás legyen" - definiálta a munkákat a képzõmûvész, aki egyébként ezekkel az alkotásokkal diplomázott az Iparmûvészeti egyetemen.
"Eleinte a grafikai tervezésre kértük fel Szöllõsit, hogy a Taxidermia elõkészületeinél prezentálhassuk, milyen filmet akarunk" - emlékezett vissza az együttmûködés kezdeteire a rendezõ. Pálfi úgy látta, "az anyag olyan erõs lett, hogy bevettük a stábba, a díszlettervezõ mellé".
Az erõs anyagra én is kíváncsi voltam, úgyhogy elmentem a Mammutba, ahol hétfõ este feldühödött állatvédõk helyett csak egy kimért biztonsági õrt tudtam megszólaltatni. Az õr szerint sokan akarnak játszani a kisállatcsocsóval, pedig az tilos. De vannak, akiket megrémít a látvány. "Maga szerint nem morbid?" - kérdezte váratlanul. "Egy ilyenért megöltek húsz kisállatot" - mondta csendesen. A mûvészetrõl vallott, liberális nézeteim ellenére meghatódtam, úgyhogy következzenek újra a tények.
Kínzóeszközök
Szöllõsi Géza nem csak a furcsa szobrokat készítette a filmszemlén látványdíjjal is kitüntetett Taxidermiához, hanem a fájdalmasan realisztikus önpreparáló szerkezetet, és a szocialista evõversenyeken feltûnõ evõedzõ gépet, de az õ munkái a filmben feltûnõ plakátok, feliratok is.
Az életidegenséget sugárzó, precíz alkotások közül végül azonban nem mindegyik tûnik fel a film végleges változatában. Az állatból készült szobrokat felvillantó kiállítás-jelenetet dramaturgiai okokból kivágták, mondta Pálfi György.
És bár a mûvész panaszkodott, hogy a Taxidermia számára készített alkotásait eddig szakmai helyen sem sikerült bemutatni, munkája nem volt hiábavaló. Szász János rendezõ ugyanis Szöllõsit kérte fel, hogy a Csáth Géza-novellákból forgatott, új filmjéhez készítsen orvosi eszközöket.
"Az elmebeteg nõ naplója munkacímû filmben nem létezõ gyógyító-, kínzó és mérõeszközöket kell készítenem. Kényszerzubbonyt, furcsa orvosi eszközöket terveztem, olyanokat, ami egy múlt századi elmegyógyintézetben megjelenhetnek" - mondta Szöllõsi, biztosítva minket arról, hogy legújabb munkáihoz már nem használt fel egyetlen mókuskát, menyétecskét és vaddisznócskát sem.
Nem veszik az állatból készült szobrokat
"Még egyetlen szobromat sem tudtam eladni" - vázolta fel a kortárs képzõmûvész nehéz helyzetét Szöllõsi Géza. Szerinte a magyar mûvészeti piac egyelõre olajfestmény-fixációban szenved, a nemzetközi vásárokon is olajképekkel szerepelünk, noha a nyugat-európai kiállítóknál már a printek, fotóalapú képek dominálnak. A mûvész nem csak printjeire, de a cikkünkben említett. húsalapú munkáira sem talál vevõt, mivel a szobrászat terén is a fémbõl készült tárgyak keresettek, az ilyen szokatlan technikák nem.
Szöllõsi a formalinban ázó húsmûveket éppen ezért nagymamája sufnijában tárolja.
Breaking news: A kisállatos csocsót a rendezõ szerint hamarosan az Urániában állítják ki.
Földes András