A legújabb kutatások szerint a galambok és a páviánok több száz képre emlékeznek legalább egy évre visszamenõleg. A kísérletben részt vevõ galambok egy ötéves idõszak alatt képesek voltak megjegyezni és fölidézni 800–1200 fotót, mielõtt diónyi agyuk elérte végsõ kapacitását.
A guineai vagy vörös páviánokat három és fél évig vizsgálták. A nagy majmok 3500–5000 képet jegyeztek meg, és agyuk sosem „telt be”.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A galambok és a páviánok megtanulták egy válaszreakcióval társítani a képeket: a madarak a képernyõn mutatott kép bal vagy jobb oldalát csipkedték csõrükkel, a páviánok pedig botkormánnyal mozgattak egy kurzort a bal, illetve a jobb oldalra. A helyes választ (amelyet önkényesen rendeltek hozzá minden képhez) ennivalóval jutalmazták, a helytelen választ rövid késleltetés követte, mielõtt áttértek a következõ képre.
A napok multával egyre több megtanulni való képet mutattak az állatoknak. E képek tesztelése lehetõséget adott a kutatóknak a hosszú távú memória felmérésére.
A képekre visszaemlékezést illetõen a galambok teljesítménye nagyjából ezer kép megmutatása után kezdett hanyatlani. A páviánok emlékezési teljesítménye még 3500 kép megjegyzése után sem mutatott jelentõs romlást.
Ugyanaz a folyamat
A galambok és a páviánok egyaránt gyorsan reagáltak az ismert képekre, ami arra utal, hogy a hosszú távú memóriájuk hasonlóan szervezõdik. Ez azt jelenti, hogy az állatok bármely szükséges emlékhez bármikor ugyanolyan gyorsan képesek hozzáférni egészen addig, amíg az emlék feledésbe nem merül.
„Amikor tudták a választ, rögtön tudták” – mondja Fagot. Amikor azonban az állatok elfelejtettek egy képet, a jelek szerint ez nem volt rögtön egyértelmû számukra. „Néhány képnél bizonytalankodtak, keresgélniük kellett az emlékeik közt, és ez idõt vett igénybe. Amikor tévednek, a válaszidejük hosszabb, mint amikor tudják a megoldást” – teszi hozzá a kutató.
A két fajnál az emlékezésben és a memóriafolyamatokban megfigyelhetõ hasonlóság arra utal, hogy az alapvetõ agyi mechanizmusok korán kialakultak az élet története során. A tanulmány szerzõi, Fagot és Cook szerint a növekvõ memóriakapacitás valószínûleg hozzájárult a magasabb intelligencia – az összetettebb kognitív feladatok megoldási képességének – kifejlõdéséhez.
A nagyobb kapacitás a tárolt emlékek számára például lehetõvé tette, hogy az agy kapcsolatot teremtsen e tapasztalatok között és fölismerje azokat a mintákat, amelyek révén kialakulhatott az elvont gondolkodás.
Fagot úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a kísérletek demonstrálják: „a memóriakapacitás bõvült az evolúció folyamán és ez általában véve valószínûleg tükrözi az intelligenciát”.
NG