Úsznak, mint hal a vízben, ráadásul úgy is néznek ki, mint kedvenc kopoltyúsaink. Gyerekek és felnõttek egyaránt a csodájukra járnak majd. Elsõ látszatra semmi különös nincs bennük. Csakhogy nem húsvér állatok, hanem gépek. A Londoni Akvárium három robotpontya a világ elsõ autonóm mesterséges halai.
Biológia és számítástudomány integrációját jól szemlélteti, hogy egyre több élõlény, a tõlük ellesett viselkedéstípusok, szervezõdések mesterséges másolatát igyekszünk elkészíteni. Hangyákét, méhekét, kutyákét - és halakét...
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Az Essex Egyetem Huosheng Hu professzor által vezetett Emberközpontú Robotika (Human Centred Robotics, HCR) kutatócsoportja három évig fejlesztette a biológiai hasonmásokról modellezett halacskákat. Projektjeik beágyazott rendszerekre és intelligens, környezetünkben ténykedõ, az emberrel együtt "élõ" robotokra összpontosulnak. Mobil, autonóm és interaktív gépeiket életkorunktól és aktivitásunktól függetlenül hasznos segítõknek, kísérõknek, azaz társaknak szánják.
Robothalaik a jövõben a szórakoztatás mellett fontosabb rendeltetést is betöltenek: következõ generációik felderítenék az olajvezetékek réseit, kutatnák a tengerfeneket, sõt, alkalmasint kémkedésre is bevethetnénk õket. A kezdeményezés nem új, hiszen már legalább egy évtizede kísérleteznek gépi kopoltyúsokkal, ám az Essex Egyetem teremtményei tûnnek a legügyesebbnek, legönállóbbnak. Úszásukat a tárgyakkal való összeütközés megakadályozásában segítõ beépített szenzorok teszik hatékonyabbá, nem távirányítottak, mesterséges intelligenciával rendelkeznek, hullámmozgásuk hitelesebb, mint a korábbi gépuszonyosoké. Egyelõre speciális, számukra készített medencében élnek.
"A természetben a halak többezer éves evolúció eredményeként kialakult döbbenetes úszó-képességgel rendelkeznek" - mutat rá az inspiráció forrására Hu. Ez az adottság ösztönözte a kutatókat minden eddiginél ügyesebb akvatikus rendszerük létrehozására. A hajók, víz alatti jármûvek hagyományos forgó propellerei helyett, halaikat a hullámmozgás látja el energiával. Valódi állatokat figyeltek meg, s vonták le a következtetést, hogy ez a meghajtás kevesebb zajjal jár, hatékonyabb, könnyebben manõverezhetõ. Az igaziak viselkedését utánzó halak csak így lehetnek önállóak, reagálnak környezetükre, navigálják el magukat a gépi táplálékot adó feltöltõ-állomás felé. A cél, hogy (szükség esetén) elõbb-utóbb saját magukat töltsék fel.
Elemeik alkalmanként maximum ötórányi élettartamot biztosítanak nekik, ráadásul az öt órát is úgy érték el, hogy a felére csökkentették másodpercenkénti ötven centiméter sebességüket. Ami a méreteket illeti, hosszúságuk ötven, magasságuk tizenöt, szélességük tizenkét centi. Világos, a fényt visszaverõ pikkelyekbe öltöztették az igaziakra tényleg hasonlító, ám ennek ellenére kissé rajzfilmszerû lényeket. Egyszerre élet- és meseszerûek.
A névtelenség vége
De azért sokakban támadnak kétségek, vagy egyenesen igazi pontyoknak nézik õket. A fejlesztõk bíznak benne, hogy késõbbi példányaik még megtévesztõbbek (intelligensebbek, önállóbbak, stb.) lesznek, és abban is, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnek nézõközönségükkel. Utóbbi mikéntjét nem részletezik, azt viszont igen, hogy a robotok segítségével az Akvárium látogatói remélhetõleg jobban megértik napjaink tudományát és technológiáját.
"Elszórakoztatják majd a publikumot" - jelentette ki Michael Michaels, az Akvárium igazgatója. "Fõként valódi halakkal foglalkozunk, de ezek a robotok tényleg lenyûgözõk."
Tervei szerint igazi pontyok mellett lubickolnak majd... Vajon milyen kommunikáció, az interakció mely formái alakulnak ki közöttük? A kérdést egyelõre nem tanulmányozták behatóbban, de a megfigyeltekbõl minden bizonnyal érdekes és tanulságos következtetéseket vonnak le.
A három halacska nem marad sokáig anonimitásban. Az izgalmakat és a médiavisszhangot fokozandó, verseny keretében gyerekek adnak majd nekik nevet.
Forrás: agent.ai