A ló háziasítsa az i. e. 4. évezred folyamán zajlott le Közép-Ázsia és Kelet-Európa területén. Az ember a vadlovat betörte, majd igába fogta, keze alá dolgoztatta, csatázott vele, és természetesen (ha kellett) táplálkozott belõle, a tömeg szórakoztatására egyes területeken harcoltatták is õket. A lóviadal nevû sport mára nagyrészt a világban tiltott, de a Fülöp szigeteken, Dél Koreában, Indonéziában és Kínában is rendszeresen ûzik. Szerintük szép hagyomány, a civilizált ember szerint pedig borzalmas, állatkínzó, büntetendõ dolog minden állatviadal. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A lovakat a gazdáik, vagy ez esetben helyesebb úgy mondani, hogy tulajdonosaik hergelik fel, majd kötelekkel gátolják meg, hogy elfussanak. A nézõk pedig fogadásokat kötnek a nyertesre. A harc maga körülbelül fél órán át tart, amíg az egyik ló a kimerültségtõl össze nem esik.
A csõdöröket úgy hergelik, hogy sárló kancákhoz vezetik õket, majd miután felizgultak, a kancát elvezetik.
A vesztes ló sok esetben a következõ körben sokkal erõsebb ellenfelet kap, hogy a nézõk végigélvezhessék azt is, amikor elpusztul. Bizonyos területeken ezután a fesztivál részeként megsütik az állatot.
A gyermekáldozat is szép hagyomány volt, de ezen már túlléptünk
Mondja Vivian Farrell, a Nemzetközi Alapítvány a lovakért (International Fund for Horses) elnöke, aki hosszú ideje küzd a viadalok ellen. Mindazonáltal lassan változik a helyzet - az Olimpia közeledtével a fiatal kínaiak szeretnék ilyen értelemben civilizáltabbnak láttatni országukat. De õk is látják, hogy a változásokhoz sok idõre, és rengeteg tanulásra van szükség.
