A kutyatartás szabályai

Sokan szembesülnek nap mint nap ártatlan kutyák szenvedésével, és még többen fordulnak/fordulunk el szemlesütve, mert már nézni sem bírjuk.

Régóta probléma a gazdátlan, kidobott állatok sanyarú sorsa, s az utóbbi idõben talán még inkább romlott a helyzet.

Sok helyrõl hallható, hogy a gazdasági válság okozta nehézségek csökkentését sokan úgy látták kezelhetõnek (legalábbis részben), hogy megszabadultak "imádott" négylábú társuktól. Használhatnánk sokszoros idézõjelet is, mert akik számára valóban társ, családtag a kutya (vagy akár macska), az még nehéz helyzetében sem tenné utcára, menhelyre, a szerencsére bízva további életét. Igaz, ez csak egy része a teljes képnek, hisz a legnagyobb gond nem a gazdasági válság, hanem a felelõtlen állattartás.

Magyarországban a lakosság számához képest sokkal több kutyát tartanak az emberek, mint Európa legtöbb országában. (Nincs pontos adat rá, de különbözõ szervezetek, egyesületek becslései szerint jelenleg kb. 2-3 millió kutya él az országban.) Ez csak látszólag jó (lásd: szeretjük az állatokat), mert a tények sajnos épp azt mutatják, nem szeretjük eléggé Õket, és épp ezért van ennyi kutya (ideig-óráig) az embereknél. Mert amint bármilyen nemû probléma (rossz(?) a kutya, beteg, anyagi körülmények romlása, stb.) felmerül, pillanatok alatt, zokszó nélkül képesek nem is lemondani róla - és esetleg új családot keresni neki -, hanem megszabadulni tõle.

Ez nem azt igazolja szerintünk, hogy mi magyarok, annyira szeretnénk az állatainkat. Természetesen tisztelet a kivételnek, akinek nem inge... És akkor még szó sem esett az állatkínzásokról, a menhelyek kilátástalan helyzetérõl, a gyepmesteri telepek "mûködésérõl, mûködtetésérõl", a gyomorforgató módon kutyákat szaporítókról, stb.

Biztosan sokunkban megfogalmazódott már, ez nem mehet így tovább, valamit tenni kell!
A helyzet nem fog megváltozni varázsütésre, de ha semmit sem teszünk, akkor késõbb sem fog.

De mit lehet tenni? Mi (lehet) a megoldás? Szerintünk legyen tanfolyam elvégzéséhez és vizsgához kötött a kutyatartás.

Bár a mondat kijelentõ módban íródott, tudjuk, hogy ez elsõre furán hangzik és rengeteg kérdést vet fel. Mi csak elmondjuk, mire gondolunk, aztán lehet rajta vitatkozni, ki lehet egészíteni további ötletekkel. Maga a gondolat egyébként nem egyedülálló (bár Magyarországra vonatkozóan még nem futottunk bele, jelezzétek, ha tudtok ilyenrõl), mert a nálunk minden szempontból "fejletlenebb" Svájcban úgy tudjuk létezik.

Ha mondjuk ahhoz, hogy valaki kutyát tartson (fajtától függetlenül) el kellene végeznie egy 2-3-4 (?) hónapos tanfolyamot, ami pénzbe (de nem egy vagyonba) kerülne, az a következõ dolgokat eredményezhetné:

- az emberek egy jelentõs része legalább alapszintû (!) ismeretekkel rendelkezne a kutyákkal, kutyafajtákkal, kutyatartással kapcsolatban
- ezáltal a nagyobb tudás mellett talán a kutyának is nagyobb respektje lenne néhány helyen, hisz meg kell dolgozni azért, hogy tarthassunk
- talán csökkennének a kutyákkal kapcsolatos rémhírek/atrocitások is (ahol alapvetõen sosem a kutya a hibás, hanem az ember vagy az embertelenség)
- kevesebb lenne az "impulzus" vásárló, aki egy hirtelen ötlettõl vezérelve úgy dönt, hogy jó lenne egy kölyök kutya, mert olyan "édi"
- valószínûleg sokan körültekintõbben választanák ki a magukhoz illõ fajtát/társat
- vagyis mindenképpen felkészültebben vágna bele mindenki a kutyatartásba
- a megszerzett vizsga egyúttal szankcionálásra is használható lenne (ha visszavonható/megvonható)
- bizonyos esetekben a visszavont vizsga újra megszerezhetõ lenne mondjuk 3 év elteltével, de csak még magasabb áron, és emelt szintû képzés elvégzésével
- akár örökre megvonható lenne a tanfolyam elvégzésének lehetõsége (pl. azoknak, akik akár csak egyszer állatkínzást követnek el)
- tenyésztõknek, menhelyeknek le kellene jelenteniük (és kérniük kellene a vizsga meglétének igazolását), ha az adott engedéllyel valaki kutyát vesz vagy örökbe fogad
- összességében idõvel kevesebb kutya élne ugyan az országban, de azok többsége olyan körülmények között, ahogy illene

Persze igazi eredmény akkor várható, ha már gyermekkorban elkezdõdne a képzés. Ezért mondjuk 15 év feletti gyerekeknek az iskolákban fakultatív módon lehetõvé kellene tenni egy ilyen tanfolyam elvégzését és a vizsga megszerzését, ebben az esetben azonban díjmentesen!

Tudjuk, hogy a gyerkõcöknek már így is rengeteg az ilyen-olyan fakultatív képzés, különóra, de mivel szabadon választható mindenki eldöntheti, fontos-e ez számára vagy gyermeke számára, hogy már most elvégezze (ez a szülõknek sem lenne rossz eszköz a kölyökért könyörgõ gyermek idõleges "leszerelésére - ha meg elvégzi, akkor máris egy fokkal valószínûbb, hogy komolyan gondolja) vagy inkább majd késõbb, de akkor már pénzért (vagy soha, de akkor meg nem tart kutyát, mert úgy gondolja egy papagáj kevesebb macera).

A bevezetése történhetne például a kötelezõ chipezés mintájára, azaz mondjuk 2012. január 1. után tulajdonosváltás már csak ilyen vizsgával lehetne. Így azok, akiknek már most is van kutyájuk, nem róna "felesleges" plusz terhet, de belátható idõn belül a folyamat végigpöröghetne.

Hogy ezeket a tanfolyamokat, vizsgákat milyen keretek között, mennyiért, milyen tartalommal lehetne/kellene megszervezni, megtartani, elvégezni azt most nem célunk kitalálni, mert az már egy következõ lépés lenne. De például ezeknek a szervezését rá lehetne bízni menhelyekre, akik felkérnének erre megfelelõ oktatókat, és a tanfolyam ára hozzájuk folyna be, ami a fenntartásra lenne fordítható. A legjobb, ha van a menhelyen esetleg olyan terem, ahol meg lehet tartani az oktatást, így eleve hatással lesz az emberekre az, amit ott tapasztalnak. És biztosan növekedne az örökbefogadók és önkéntes segítõk száma is.