Ha egy állatnak különösen nagy az agya, az magas fokú intelligenciára, ügyességre utal: ebbe csoportba elsõsorban az emlõsök, köztük is leginkább a fõemlõsök, fogascetek, kutyafélék tartoznak. Biológusok most felfedték, miért épp õk: a fõszerepet az e fajokra jellemzõ anyai gondoskodás játssza. Vera Weisbecker, a németországi Friedrich Schiller Egyetem és Anjali Goswami, az angliai Cambridge-i Egyetem kutatói csaknem kétszáz erszényes és több mint négyszáz méhlepényes emlõs agyméretét hasonlították össze. A két csoport csak távoli rokona egymásnak, és egymástól függetlenül alakult ki körükben a nagy agy. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Az eddigi elképzelések szerint az intenzív anyagcsere is fontos tényezõnek számított a nagy agy kifejlõdése szempontjából. E feltételezés azonban csak részben helytálló - magyarázta az emlõsök agyfejlõdésére szakosodott Weisbecker a Der Standard címû osztrák napilap internetes kiadása szerint (www.derstandard.at). Az agy fokozott anyagcseréje csak a méhlepényeseknél függ össze a nagyobb agymérettel, míg a szoptatás ideje és az alom nagysága mindkét csoportnál szerepet játszik.
A méhlepényes emlõsök intenzív anyagcseréje valószínûleg csak azért függ össze az agymérettel, mert az utódoknak sokáig közvetlen kapcsolatuk van anyjuk anyagcseréjével, és így abból jobban profitálnak. A tápanyagok közvetlen átvitele lehet annak is az oka, hogy a méhlepényesek lényegesen rövidebb ideig szoptatnak az erszényeseknél, amelyeknél a méhlepény csak pár napra fejlõdik ki. Ezt alátámasztja, hogy csak az óriási aggyal rendelkezõ fõemlõsök utódgondozási ideje éri el az erszényesekét - véli Weisbecker.
A biológusok mellesleg azzal az igen elterjedt elõítélettel is felszámoltak, miszerint az erszényesek agya különösen kicsi. Épp ellenkezõleg, a kisebb erszényesek átlagos agymérete viszonylag nagy. Az eddigi félreértés azon alapult, hogy a fõemlõsök hatalmas agya miatt nagyobbnak tûnt a méhlepényesek átlagos agymérete.